“Az EU egyértelmű álláspontja, hogy a 0-tól az iskoláskorig terjedő kort egységesen kell szemlélni, mind nevelési, mind gondozási, mind oktatási szempontból, ezért a különböző ágazatok együttműködésére is szükség van”, ez alapvető feltétele az eredményességnek.”

5. Javaslatok rendszerszinten az esélyteremtő és hátránykompenzáló hazai óvodai nevelés kiterjesztése érdekében

5.1 Javaslatok

  • Az intézmények szakmaisága, hatékonysága és eredményessége szempontjából kritériumok meghatározása.
  • A humánerőforrás fejlesztése az eredményesebb munkavégzés érdekében: ellenőrzött, központilag is támogatott képzések, továbbképzések rendszerének kidolgozása.
  • Kapcsolatrendszerek tartalmi elemeinek megjelenítése, például a szülő és az intézmény, továbbá a szociális ellátórendszer, valamint az intézményi átmenetben érdekelt partnerek együttműködése.
  • Az Óvodai nevelés országos alapprogramja centralizált elveinek és a helyi innovatív nevelés összhangjának megteremtése oly módon, hogy az eddigi fejlesztések eredménye fenntartható legyen (például IPR-programok, Zöld Óvoda, Biztos Kezdet, Ovi-suli stb.).
  • A hosszú távú célkitűzések kialakításába, megfogalmazásába javasolt bevonni a tudományos szakmai közösségeket.
  • A működtetési költségekben (forrás megteremtésével együtt) jelenjen meg az intézmények egymástól tanulásának támogatása, például a jó gyakorlatok átadása-átvétele.
  • A hazai oktatásszerkezet egyenlőtlenségei miatt szükséges lenne bevezetni a differenciált bérezést. A hátrányos helyzetű és/vagy SNI gyermeklétszámnak megfelelően differenciált bérpótlékban kellene részesíteni a bemeneti, a köztes és a kimeneti mérések eredményei alapján az intézmények munkavállalóit.

„Az EU egyértelmű álláspontja, hogy a 0-tól az iskoláskorig terjedő kort egységesen kell szemlélni, mind nevelési, mind gondozási, mind oktatási szempontból, ezért a különböző ágazatok együttműködésére is szükség van”, ez alapvető feltétele az eredményességnek.[1]

  • A bölcsődében dolgozó gondozónők képzését ajánlott összeegyeztetni az óvodapedagógusok képzésével, és a dajkákkal együtt BA szintre emelni.
  • Eredményesebb átmenet biztosítása szociális munkások bevonásával, az adott településszerkezet (nagyváros, város, falu stb.) figyelembevételével.
  • A szakemberek kiválasztására a minőségbiztosítás szempontrendszerének megalkotása.
  • Közös kézikönyv elkészítése, mely tartalmazza az egységesített fogalmakat szakmai, szakmaközi feladatok tekintetében.
  • A továbbképzések, képzések átalakítása a szakmacsoportnak megfelelő egységes tudás és attitűd kialakítása érdekében.
  • A bölcsődei és az óvodai országos alapprogram azonos szemléletének biztosítása a gyermekek életkori sajátosságának és az intézmények eltérő feladatainak figyelembevételével.
  • A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nyilvántartási rendszerének átalakítása. A kormány 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelete[2] a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról további finomítása az igazolás és a nyilvántartás vonatkozásában.

5.2 Ágazati együttműködésekre vonatkozó javaslatok

Szakmai együttműködések eljárásrendi kidolgozása

  • Az óvoda és az iskola, továbbá a folyamatban részt vevő szereplők (tanító, óvodapedagógus, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógus, utazó gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, óvodapszichológus, óvodavezető, iskolaigazgató, szülők, gyógytestnevelő, különböző terápiás szakemberek stb.) közötti együttműködési megállapodások kötelező dokumentálása.
  • Ajánlott az átmeneti szakasz zökkenőmentességét, eredményességét támogató résztvevők munkaközösségbe szervezése.

Ágazati együttműködések kialakításához szükséges konkrét intézkedések

  • A nehezen nevelhető és HHH gyermekekkel dolgozó óvodák pedagógusai számára a keresetkiegészítés helyett be kellene vezetni a differenciált kötelező pótlék rendszerét. Kidolgozott minőségi mutatók, főként a hozzáadott érték mérése jelentené a differenciálás alapját.
  • A sikeres integráció érdekében biztosítani kell speciális szakemberek rendszeres jelenlétét, például gyógypedagógusét, óvodapszichológusét, fejlesztőpedagógusét, logopédusét, gyógypedagógiai asszisztensét, védőnőét, és több dajka kellene.

5.3 Intézményfenntartók közötti együttműködésekre vonatkozó lehetőségek és kapcsolódó feladatok

  • Az együttműködési célok meghatározásánál figyelembe kell venni a gyermekek életkori sajátosságának megfelelő fejlesztés elemeit, továbbá a szülők s nem utolsósorban az intézményekben dolgozók (kiemelten a pedagógusok) igényeit.
  • Költséghatékony, ésszerű, és a helyi lakossági igényeket is kielégítő operatív együttműködés szükséges.
  • Az önkormányzatok partnersége, tapasztalati tőkéjének, gyakorlati és helyismeretének igénybevétele nélkülözhetetlen.
  • Ki kell alakítani a megfelelő kommunikációs csatornákat.
  • Az intézmények fenntartói között olyan hálózati együttműködést kell kialakítani, amely az adott településen a fejlesztéshez szükséges kiegészítő szolgáltatásokhoz való hozzájutást elősegíti (utazó gyógypedagógusok, terápiás foglalkozások stb.).
  • A korábbinál nagyobb szükség van a szerződésekre, együttműködési megállapodásokra, melyeket az intézményi dokumentumok mellékleteként javasolt a fenntartóval elfogadtatni és közzétenni.

5.4 Továbbfejlesztésre érdemes gondolatok a hazai és nemzetközi kutatásokból, fejlesztésekből

  • Elsősorban a szülői együttműködés eredményességét kell biztosítani.
  • Ajánlott több közös rendezvény az óvoda és a család kontextusában.
  • Attitűdváltás: „hibáztasd az áldozatot” nézőpont helyett az előítéletek felszámolása, stílusváltás.
  • A szülői komfortérzet fokozása.
  • A szülői együttműködés rendszerelemeinek kidolgozása, kötelező intézményi bevezetéssel (szülők bevonódásának éves terve).
  • Pozitív jövőkép állítása a családok elé.
  • Elkötelezett partnerkapcsolat kiépítése és fenntartása, a felelősségi körök meghatározásával.
  • A nevelési-oktatási közszolgáltatások ellenőrzése.
  • Tanácsadói és mentorhálózat kialakítása országos szinten.
  • Minősítési szempontok kidolgozása az ellenőrzést végző tanácsadók és mentorok alkalmasságára vonatkozóan.
  • A szolgáltató jelleg erősítése.
  • Az értő figyelem elsajátítása, alkalmazása a pedagógusok részéről.
  • Az óvoda–iskola átmenethez szükséges speciális szakmai-módszertani ismeretek preferálása (hatékony tanulómegismerési technikák, pozitív visszacsatolást, kommunikációt erősítő tréningek stb.).
  • Az óvoda- és iskolapedagógusok eltérő nevelési szemléletének változtatása programba rögzített közös koncepcióval.
  • Portfólió készítésének beemelése a gyermekekkel, tanulókkal való foglalkozás tartalmi elemei közé.
  • Intézményi mentálhigiénés tervek készítése.
  • Egységesített adatközlés kezdeményezése a további kutatások támogatása érdekében.
  • A gyermekkor pedagógiai és pszichológiai sajátosságainak megértése, tudatos megismerésre törekvés.

5.5 Javaslatok a szakmai terminológiával kapcsolatban

  • Szükséges a hátrányos helyzet, a halmozottan hátrányos helyzet egyértelmű, megkerülhetetlen fogalmi pontosítása mind a családi rendszerek, mind a települési, térségi besorolások tekintetében. Ezeket a pontosításokat, amelyek több ágazatot is érintenek, elérhetővé kell tenni mind az oktatás, mind a szociális szféra, mind az egészségügy részére.
  • Az Európai Unióval koherensen kell megalkotni a szegénység, gyermekszegénység mérési sajátosságait, ami a pontos összehasonlítást szolgálja, és egyértelművé teszi a kategóriához tartozást.
  • Az ágazatok egymáshoz közelítése a tudás szempontjából is fontos. Az átjárhatóság felértékelődik, a komplex ismeretek elengedhetetlenné válnak. Például az oktatás, nevelés pedagógiai ismerete mellé fontos a legmeghatározóbb módszertani ismeretek beemelése, az alapvető szociológiai kategóriák ismerete, adattáblák tanulmányozása, következtetések megfogalmazása, pszichológiai fogalmak és folyamatok értelmezése. Kapcsolódó gazdasági alapokkal a tudás összetetté válik, és hatékonyabban szolgálhatja az esélyteremtés, hátránykompenzáció egyénre szabott, differenciált lehetőségeinek megteremtését.
  • Átfogó kiadvány szükséges, amely a szociális támogatások rendszerét mutatja be, és ismerteti a családok által elérhető támogatásokat. Segít azok magyarázatában, tanácsadási lehetőséget biztosít, minden területen elérhető módon. Propagálja egyben a már meglévő rendszereket: az Egyenlő Bánásmód Hivatal által működtetett tanácsadási formát, az Igazságügyi Hivatalokban elérhető „nép ügyvédje” struktúrát, a Család, Esélyteremtési és Önkéntes Házak megyénként felépített szerkezetét, egyéb civilszervezetek által nyújtott érdekvédelmi, érdek-képviseleti segítségeket. Mindezt úgy, hogy nem a mennyiségi, hanem a működő, minőségi szolgáltatásokat kell a középpontba helyezni.
  • Meg kell vizsgálni az óvoda nélküli települések helyzetét, és szükség szerint – akár szülői kérésnek is helyt adva – 8 gyermek esetén az óvoda létrehozását szorgalmazni, ahogy a nemzeti köznevelési törvény előírja. Ezzel a leghátrányosabb helyzetű területek esélyteremtése nő. Az új óvoda létrehozása rövid távon a központi költségvetés nagyobb szerepvállalását igényli, de hosszabb távon jelentősen csökkentené az óvoda nélküli településen élők iskolai kudarcait, és az ebből eredő költségvetési terheket, ahogyan azt a Havas-féle, 2004-es kutatás mutatta.[3]
  • Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl regionális szintű, kiemelt támogatása szükséges a területen élők hátrányainak csökkentése érdekében. Intézményi szinten megmutatkozó támogatási, fejlesztési program szükséges.
  • A roma/cigány nemzeti kisebbséghez tartozó családok számára speciális segítséget kell adni a másnyelvűségből eredő problémák kezeléséhez, az eltérő szokásrendszer és hagyományok megismeréséhez, a többségi társadalom által elvárt közös értékrend átvételéhez. Ez nem az asszimiláció futáraként jelenik meg, hanem az egymás mellett élés kulturális kereteként.[4]

5.6 Javaslat az óvodai férőhelyek bővítésére, az óvodába járás megvalósulására

Rövid távon a központi költségvetés nagyobb szerepvállalása szükséges az óvodák létrehozására és/vagy a férőhelyek bővítésére és/vagy a térítési díj csökkentésére, esetleg ingyenessé tételére. Hosszú távon az anyagi ráfordítás haszna többszörösen megtérülne, mert jelentősen csökkennének az óvoda nélküli településen élők iskolai kudarcai és az ebből eredő költségvetési terhek.[5]

5.7 Javaslatok az egyenlőtlen szolgáltatások kiegyenlítésére

Azokon a településeken, ahol bizonyos ellátások nem hozzáférhetőek, szükség van új szolgáltatások bekapcsolására, megszervezésére a kisgyermekek és szüleik hatékonyabb segítése érdekében.

El kell érni, hogy különösen a hátrányos helyzetű településeken megvalósuló szolgáltatásoknál új típusú filozófia alakuljon ki, amely a 0–6, kiemelten a 0–4 éves korosztály és szüleik hatékonyabb segítését biztosítja esélyteremtő, esélyegyenlőségi szolgáltatásrendszerrel, szakma- és szektorközi együttműködéssel.[6]

5.8 Javaslat a felelős állampolgárrá nevelés érdekében

Az óvodában és az iskolában őszinte, elfogadó légkör kialakítása s ennek megfelelő szervezeti keret, feltételek és pedagógiai rendszer megteremtése szükséges. Fontos, hogy a gyermekek már óvodai/iskolai életük során, gyermekként döntéseket hozhassanak, és gyakorolhassák a személyes felelősségvállalást. Szociális, érzelmi készségeik alakításával képessé váljanak az egymás iránti nyitottságra, pozitív emberi és közösségi kapcsolatok kialakítására, nyitottak legyenek a világra, a világ komplexitásának felismerésére, kérdések, problémák felvetésére, megoldások keresésére, önálló, tevékeny magatartásra, önálló vélemény kialakítására. Természetes igénnyé váljék számukra az egész életen át tartó tanulás.

[1] Szerző nélkül: Kisgyermekkori nevelés. URL: http://oktataskepzes.tka.hu/pages/content/index.php?page_id=917 (Utolsó letöltés: 2013. május 1.)

[2] 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról i. m. (4. j.)

[3] Havas Gábor: Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek – és az óvoda. In: Iskolakultúra, 2004. 4. szám, 3–16. p.

[4] Darvas-Horváth – Dr. Igaz – Gelányiné – Hujber – Polyhosné – Somhegyi – Tóth i. m. (7. j.) 47–49. p.

[5] Havas i. m. (14. j.) 8. p.

[6] Dr. Bakonyi Anna: Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése. A Biztos Kezdet Óvodai Program szabályzatai. 1. kötet. A Biztos Kezdet Óvodai Program szakmai koncepciója. Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., 2012. /Elektronikusan is elérhető: URL: http://www.educatio.hu/download/tamop_311/kiadvanyok/BIKOP/1Szakmai_koncepcio.pdf (Utolsó letöltés: 2013. május 2.)/

(Óvodai kutatás-fejlesztés az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.-ben, II. rész , Kozsdiné Mészáros Emese, Szent-Gály Viola, Vizy Boróka, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Közoktatási Osztály, Óvodafejlesztési Iroda)

[product id=”344″ sku=””]