Akár az oktatás színvonalát emelő „csodaszer” is lehetne, ha nem nyolckor, hanem 9-10-kor kezdődne a tanítás: a gyerekek egészségesebbek lennének, és jobb teljesítményt nyújtanának. Az alváskutatók megállapításait ugyanakkor az oktatási rendszer nem veszi figyelembe. Van olyan köztes megoldás is, amiben ugyan 8-ra mennek a gyerekek, de csak 9-kor kezdenek el tanulni. Hétfőn megkezdődik a 2014/2015-ös tanév, onnantól a gyerekek kénytelenek nap mint nap korán kelni, hogy beérjenek az iskolakezdésre. A magyar iskolák döntő többségében ez reggel nyolc órát jelent (de már fél-háromnegyed nyolcra ott kell lenni), több középiskola pedig még nulladik órát is előír a tanulóknak. A hagyományosan korai iskolakezdés nyilván összefügg a társadalom kialakult rutinjaival, például a szülők munkaidejének kezdetével, ugyanakkor a szakemberek egyöntetű véleménye szerint kifejezetten káros a gyerekek mentális, fizikai, szellemi egészségére.
Az Amerikai Gyerekgyógyászati Akadémia napokban megjelent tanulmánya szerint is ki kellene tolni az iskolakezdés időpontját fél kilencre vagy még későbbre. Ennek az volna célja, hogy az iskolai órákat a test belső órájának pubertáskori eltolódásához igazítsák. A kamaszoknál ugyanis este legalább két órával később jelentkezik az alvásigény, és mivel 8,5-9,5 óra alvásra lenne szükségük, reggel ugyanennyivel később kelnének fel.
Russel Foster, az Oxford Egyetem szakértője az Egyesült Királyságban tanulmányozza a 10 órai kezdés hatásait. Szerinte “a reggel 8 óránál bármi jobb, már a 8 óra 30 percnél is jelentős a különbség, de a 10 órai kezdés még jobb lenne”.
Pacsirták és baglyok
Magyarországon nemigen készült még ilyen kutatás – mondja Bódis Róbert alváskutató –, de Amerikában és Nyugat-Európában több is. „Ezek mind megerősítik, hogy a nyolcórai kezdés túl korai, árt a gyerekeknek. Sokkal kedvezőbb lenne egy későbbi időpont.” Bódis szerint elsősorban a kamaszok napszakos biológiai ritmusával ütközik a korai kelés. „Ez olyan, mint ha a nyugdíjasklub este kilenckor kezdődne.”
Persze egyszerű lenne kijelenteni, hogy ha fáradtak a diákok a korai keléstől, feküdjenek le korábban, ez azonban nem megy. A kamaszok nem csak azért maradnak fent, hogy filmeket nézzenek, Facebook-kapcsolataikat ápolják, hanem mindez biológiailag determinált folyamat.
A biológiai órák jellegzetes életkori fejlődésen mennek át. Az emberek nagy többsége egészen kis korától „pacsirta” időbeosztással él (korán kel és korán is fekszik), aztán egyre inkább bagollyá válik (későn fekszik, későn kel), majd idős korban újra pacsirtává. A serdülőkor egy erőteljes bagoly-időszak. Ha akarnak, sem tudnak korán elaludni a gyerekek. A reggeli, hétórás ébresztő pedig felér egy ötórás keléssel annak, aki már túl van az ötvenen.
„Ki lehet jelenteni, minden kutatás ezt bizonyítja, hogy a rendszeres nyolcórai kezdés (és ebből következő 7-es, fél 7-es kelés) nem kedvez sem a szellemi működésnek, sem az érzelmi életnek” – összegzi az alváskutatók véleményét Bódis.
Az iskolakezdés természetesen igazodik a munkaerő-piaci, társadalmi elvárásokhoz, hiszen, ha a szülőknek nyolcra kell menniük dolgozni, akkor nyilván jó helyen akarják tudni addigra a gyerekeiket. Bódis szerint azonban, ahogy egyre inkább elterjednek a rugalmas és részmunkaidős munkahelyek, egy ponton túl már talán lehet rá lehetőség, hogy megfontolja az oktatáspolitika is a későbbi iskolakezdés lehetőségét.
Ez – túl azon, hogy a gyerekeknek minden tekintetben jobb lenne – rögtön látható eredményt hozhatna az oktatási teljesítményekben is. Minden vizsgálat azt mutatta, hogy jobb eredményeket érnek el a diákok azokban a kísérleti iskolákban, ahol később kezdődik és esetleg kissé kitolódik a napi munkarend.
Sajnos csak kevés – jellemzően alternatív pedagógiai programmal működő – intézményben, de itthon is előfordul az a megoldás, hogy bár nyolcra mennek a gyerekek, de az „igazi tanulás” csak kilenckor kezdődik. Reggel ugyanis úgynevezett beszélgetőkörrel kezdenek, ahol az osztály és a tanárnéni leülnek és átbeszélik, kivel mi történt, ki hogy van. Ezzel a gyerekek kicsit kiengednek, felébrednek, ráhangolódnak a tanulásra. A közös reggeli után aztán kilenctől jöhet a matek – és sokkal jobban tudnak koncentrálni a tanulnivalóra a diákok.
Ezt Bódis is nagyon okos dolognak tartja, mint mondja, valószínűleg ma ez a legtöbb, amit tehetünk ez ügyben. Erre persze leginkább olyan iskolákban van lehetőség, ahol a tanulásszervezés valódi egész napos iskolai programban (és nem a ma jellemző „délelőtt tanulás, délután napközi”-rendszerben) valósul meg. Ha a nap délután négyig értelmes elfoglaltsággal telik, nincs az a kényszer, hogy „gyorsan le kell adni az anyagokat a tanórák végéig”.
Összességében is nagyon fáradtak a gyerekek – véli Peer Krisztina iskolapszichológus is. Ennek legfőbb oka szerinte, hogy a magyar oktatás túlságosan teljesítményorientált. „Iszonyú a terhelés, a rohamtempó az iskolában, ami aztán az otthoni tanulással is folytatódik.” Pedig, ha lefárasztják az 5-6-7 tanórán a diákokat, otthon már leginkább futkározásra, szabad játékra van szükségük, nem arra, hogy a padból az otthoni íróasztal mellé essenek a házi feladatok miatt.
A kisgyerekeknek már az iskolában is rengeteg mozgásra volna szüksége, ez az idegrendszeri fejlődésükhöz elengedhetetlen. Erre a mai iskolákban alig van mód – ezért is sulykolja évek óta Vekerdy Tamás, hogy „az iskola betegít”. „A gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű agyat. Ez csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és üvöltözik a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert ott sár van. Csak csendben, párosával lehet sétálni a példátlanul szűk folyosón. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van az iskolában.”
Szieszta az iskolában
„Ha pihenten alszunk, a teljesítőképességünk is jobb, a szellemi és fizikai fittségünk erősebb és kreatívabbak is vagyunk” – erősíti meg G. Németh György, a Benyovszky Orvosi Központ alváskutatója a Bódis által elmondottakat. Szerinte a főszabály az lenne, hogy annyit kell aludnunk, amennyire a szervezetünknek igénye van, vagyis ami ahhoz az állapothoz szükséges, hogy ébrenlétünk alatt készek legyünk a kisebb-nagyobb szellemi és fizikai feladatok elvégzésére. Ez minden életkorban igaz. Az alvásigény persze nagyon eltérő lehet. Míg a csecsenő 16-18 órát is képes aludni hónapokon át, a kisgyermekek 10-12 óra alvást igényelnek, a serdülők 8,5-9,5 órát, a középkorú felnőtt 8 órás alvással megelégedhet, és az idősebbek, hetven év felett, bizony öt-hat óra alvással is beérhetik. Kivételek – éjszaki baglyok vagy a 10-12 órás alvást igénylő „medve” felnőttek – természetesen vannak.
A szakember szerint nem ördögtől való elképzelés az sem, hogy életmódunkban közelítsünk a mediterrán országok életmódjához. „Elképzelni is érdekes, hogy például egyszer majd Magyarországon is délben bezárnak a boltok, a munkahelyek, az emberek nyugovóra vagy pihenni térnek, hogy azután frissen, jókedvvel végezzék a nap hátralevő óráit.” Élettani szempontból a déli vagy koradélutáni alvás kifejezetten hasznos lenne.
Mindez az iskolára is igaz, ha később kezdődne a tanítás, és így elhúzódna délutánig, s ott lehetőségük lenne a gyerekeknek (elsősorban a kisgyerekeknek) ebéd után „ejtőzni egyet”, sokkal frissebben, jobb kedvvel ülnének be a délutáni tanórákra.
[product id=”346″ sku=””]
