A rajzolás, mint a legjobb alapozás az iskolai írás-előkészítéshez

Sokféle tevékenységet számba vehetünk, amelyek kapcsolatba hozhatók az íráskészség alakulásával, mégis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a legjobb alapozást a rajzolás adja.

Fontos figyelembe venni azonban, hogy a rajzolás, bár sok elemében hasonlít az írásra, nem tökéletesen fedi le az íráskészséghez szükséges tényezőket. Lényeges különbség, hogy míg a rajzolásnál a szabad akarat és egyéni elképzelés dominálhat, addig az írás korlátok közé szorított cselekvés. A mai gyerekek többsége élete első időszakában úgy él, hogy az akaratát könnyen érvényesítheti. Az írásnál nagymértékben háttérbe szorul ez a lehetőség, hisz amellett, hogy szigorúan meghatározott formákat kell létrehozni, még a rendelkezésre álló hely is meghatározott. Több kisgyermeknél ezek a korlátozások elegendőek ahhoz – annak ellenére, hogy képes lenne akár szépen is írni –, hogy „Nem akarom!”-mal utasítsa el a tevékenységet.

„Az óvodás korú gyermekek örömmel vesznek íróeszközt a kezükbe” – ez a mondat 15 évvel ezelőtt még teljes mértékben megállta a helyét. Ma azonban óvodapedagógus és szülő egyaránt arra panaszkodik, hogy a gyermek elhárítja a ceruzafogáshoz kapcsolódó tevékenységet. Ennek egyik oka, hogy számtalan kényelmesebb alternatíva áll a rendelkezésére, amivel az idejét eltöltheti. Az a kisgyerek, aki kevesebbet tévézhet, és nincs rengeteg elektronikus játéka, minden bizonnyal előbb talál rá a rajzolás nyújtotta örömökre, mint azon társa, aki gombok nyomkodásával pillanatok alatt rendkívül látványos képes akár hanghatással tudja szórakoztatni magát.

small girl learns to write, sits at a tableDe mindezen túl, mi állhat még e probléma hátterében?

A rajzeszközök, ceruzák elutasításának anatómiai okai is lehetnek. Az iskolaérettség egyik fontos feltétele a kéztőcsontok csontosodási folyamatainak elkezdődése, illetve 7-8 éves korra annak befejeződése. E fejlődési folyamatnak abban van szerepe, hogy a csontokra tapadó inak és izmok tapadása és feszessége megfelelő legyen, és a mozgás így irányítottabbá, biztosabbá válhasson. Ezt a folyamatot felgyorsítani nem lehet, de a tapadó inak és izmok edzésére már van lehetőség. Az, hogy a gyerekek életük első hat évében kevesebbet használják különböző tevékenységekre a kezüket, nem marad következmények nélkül. Míg régebben számtalan ház körüli feladat elvégzésébe bevonták a gyerekeket, addig ma ritkaság, hogy a  szülő felállítsa a tévé elől a gyereket csak azért, mert össze kell söpörnie az udvart, ki kell húzkodni a gazt a járdaszegély mellől vagy éppen kukoricát kellene morzsolni az állatoknak. Egyrészt a nagyfokú gépesítés, másrészt a gyermekközpontú, gyermekkímélő szemlélet hozta magával, hogy a gyerekek a kezüket sokkal kevesebbet használják.

Nagyon egyszerű módon meg lehet vizsgálni, milyen erős a gyermek karjának ereje, illetve az ujjai szorítása. Év elején az óvodákban is érdemes kipróbálni, hogy a gyerekek milyen erővel húzzák például az óvó néni könyékben letámasztott kezén a felfelé tartott mutatóujját. A szorítóerő ugyancsak könnyen megítélhető, ha azt kérjük a gyermektől, szorítsa össze két ujjunkat. Bár a kéz ereje nem egyedüli feltétele az írásnak, összefüggésbe hozható a kézizmok kifáradásával. Az iskolakezdés évét megelőző időszakban érdemes olyan gyakorlatokat beiktatni a foglalkozásokba, amelyek segítik a kéz erősítését, illetve kitartását.

Arról, hogy hogyan készíthetjük fel az  óvodás gyerekeket az írásra, milyen játékos feladatokkal fejleszthetjük őket részletesen az Óvónők  Kincsestára 75. számában (2015. október) olvashat.

Amennyiben még nem előfizetője a kiadványnak, itt megrendelheti: