Tabukról őszintén – Temetés

A gyerekek nagyon meg tudnak lepni bennünket, szinte a semmiből, mindenféle gátlás nélkül nekünk szegeznek kérdéseket, mesélnek valamiről, ami őket foglalkoztatja. Ez pedig gyakran olyan téma, ami könnyen zavarba hozhat minket.

Tabutémákról akkor tudunk őszintén beszélgetni a gyerekekkel, ha elsősorban a saját, témához való viszonyulásunkkal tisztában vagyunk. Előfordul, hogy mi magunk is érintve vagyunk, vagy heves érzelmek és erős indulatok mentén tudnánk csak beszélgetni róla. Ilyenkor érdemes ezt a gyerek nyelvén megfogalmazni és átadni a beszélgetésvezetést másnak, vagy később visszatérni rá.

Íme, egy fontos tabukérdés: Elvigyük-e a gyermeket a temetésre?

Javasolhatjuk szakemberként, hogy érdemes a gyermeket elvinni a temetésre, természetesen előtte megfelelően fel kell rá készíteni. A gyerekek, ha tudják, mire számíthatnak (hangos sírás, ravatal stb.), maguk is el tudják dönteni, szeretnének-e részt venni vagy sem.

Meg kell adni nekik is annak a lehetőségét, hogy elbúcsúzzon a halottól, a nagypapájától vagy az anyukájától. Sokan attól tartanak, kiborítja a gyereket a sok síró, zokogó felnőtt vagy éppen a nyitott koporsó. A hamvasztásról sem szeretünk beszélni, és a „meghalt” szó helyett is szívesebben használjuk az „elaludt” szót, ami azért is problémás, mert ő maga is szokott aludni. Így pedig egy esti elalváshoz erős szorongást kapcsolhatunk, ami aztán egy alvászavarba torkollik.

Ha azonban a gyermek tiltakozik, semmiképpen nem szeretne jelen lenni, vagy kiderül, hogy a szülő képtelen mindebben támogatni, akkor természetesen ne vegyen részt a szertartáson.

 

Szerző: Peer Krisztina