Interjú Dr. Nyitrai Ágnessel

Dr. Nyitrai Ágnes a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának intézeti tanszékvezetője, főiskolai tanára, az Óvónők kincsestára és a Bölcsődevezetők kézikönyve című kiadványok egyik szerzője.

 

Hogyan emlékszik vissza a kiadóval való találkozására?
A Raabe Klett Kiadóval lényegében 2010 óta vagyok folyamatos kapcsolatban.
Ezalatt több kiadványukat lektoráltam, előadtam óvodapedagógusok számára szervezett konferenciákon, felkérést kaptam 30 órás pedagógus-továbbképzési programok akkreditációs anyagának kidolgozására és a képzéseken való oktatásra, publikációim jelentek meg az Óvónők kincsestára és a Bölcsődevezetők kézikönyve című kiadványokban. A feladatok sokféleségének köszönhetően a kiadó több munkatársával dolgoztam és dolgozom a mai napig együtt, a hasonló általános emberi és szakmai értékrendnek köszönhetően
mindig nagyon jó összhangban. Remélem, ez a jövőben is így folytatódik.

 

„A kisgyermek élményekhez juttatása a felnőttnek nagyon tudatos, de a kisgyermek  felé nem okvetlenül direkt módon közvetített tevékenységére építkezik”

 

Mivel foglalkozik jelenleg?
Több kutatási elképzelésem van a koragyermekkori (bölcsődei, óvodai, alsó tagozatos) neveléssel és a 0–8 éves korosztályt nevelő pedagógusok képzésével, illetve továbbképzésével kapcsolatban, ezek között vannak folyamatban lévők és jövőre vonatkozók egyaránt. A konkrét elképzelésekről, eredményekről majd a maga idejében írok, most inkább a kutatásaimat megalapozó alapvetések közül említek néhányat. A Nagy József kompetenciamodelljére építkező, tartalomba ágyazott képességfejlesztésnek az élményként megélhető tevékenységek szolgálnak keretül az említett korosztályok mindegyikében, természetesen korosztály-specifikus tartalommal és módszertani kultúrával. Kiemelkedő szerepe van a játéknak és a mesének, melyeknek közös jellemzője, hogy csak abban az esetben gazdagítják a gyermek személyiségét, ha rezonálnak pillanatnyi hangulatával, pszichés szükségleteivel, vagyis a gyermek belső igényeiből fakadnak. A kisgyermek élményekhez juttatása a felnőttnek nagyon tudatos, de a kisgyermek számára nem direkt módon érzékelhető tevékenységére építkezik.

Sok szó esik napjainkban az elfogadásról. Mi a véleménye, segítenek az elfogadó attitűd kialakításában a pedagógus- továbbképzések?
A kisgyermeknevelőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak nem csupán a gyermek, hanem annak családja iránt is elfogadónak kell lennie, az elfogadó attitűdök erősödésében a képzéseknek és a továbbképzéseknek jelentős befolyása lehet. A pedagóguséletpálya-modell, a minősítési rendszer kiemelt szerepet szán az önreflexiónak, mely korábban a pedagógusképzésben és -továbbképzésben, valamint a mindennapok pedagógiai gyakorlatában a szükségeshez képest kisebb hangsúlyt kapott. Fontosnak érzem az erre való ráhangolódás segítését, a felkészítést. Az egyes pedagógusképzési szakok új képzési és kimeneti követelményei a tanulási eredmények (kompetenciák) felől közelítenek, a tudás, a képességek, az attitűdök, valamint az autonómia és a felelősség mentén határozzák meg a végzett szakembertől elvárt felkészültséget. Ez várhatóan jelentős szemléletváltozást, megújulást hoz a képzések tartalmában és módszertani kultúrájában, a képző intézmények és a felhasználói terület közeledését hozza magával. Úgy gondolom, hogy azért (is) tudunk jó összhangban együttműködni a Raabe Klett Kiadó munkatársaival, mert ezekről a kérdésekről hasonlóképpen gondolkodunk.