A SAPERE program és finnországi tapasztalatai

Radó Nóra társadalomkutató írását olvashatja

 

George Bernard Shaw ír drámaíró szerint „nincs őszintébb szeretet, mint az ételek szeretete”, s ezzel az állításával nehéz vitatkozni. Úgy tűnik viszont, hogy manapság nagy szükség lenne ennek az alapigazságnak az újrafelfedezésére, mivel a 20. század közepétől kialakult, diétázásra és az evéssel kapcsolatos korlátozásokra épülő nyugati életforma éppen az ételek élvezetét és szeretetét tereli tévútra. Ez pedig az étkezéshez való terhelt viszonyhoz, rosszabb esetben táplálkozási zavarokhoz, szélsőséges esetekben súlyos betegségekhez vezethet.

A nem megfelelő étkezési kultúra azonban még akkor is negatív hatással van az egyénre, ha eltekintünk a súlyos kóroktól. Már az érzékeny lelkű angol írónő, Virginia Woolf is azt vallotta, hogy „az ember rosszul gondolkozik, rosszul szeret és rosszul alszik, ha rosszul vacsorázott”. Nehéz azonban megtalálni az ételekre vonatkozó korlátozások, tanácsok és tiltások modern útvesztőjében, hogy milyen ételek, milyen táplálkozási szokások jelentik az egészségeset, a kellemeset és a követendő mintát az egyén számára, sőt még ennél is nehezebb utat mutatni a jövő generációja számára.

Ezekre a dilemmákra jelenthet megoldást az alábbiakban taglalt, Jacques Puisais francia kutató által megalkotott, az ételek élvezetére, az ízlelésre tanító SAPERE módszer, amely már egészen kis korban elveti a táplálkozás szeretetének magvait.

 

 

A helytelen táplálkozás veszélyei kisgyermekkorban

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái szerint a túlsúlyos gyerekek száma az 1990-ben mért 32 millióról 2013-ra világszerte 42 millióra nőtt. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, ez a szám 2025-re elérheti a 70 milliót. Ezek az adatok az elhízáshoz kapcsolódó fizikai és mentális betegségek miatt rendkívül riasztóak.

A gyerekkori túlsúly az Egyesült Államokban működő Betegségmegelőzési Központ felmérése szerint szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, ƒƒ kettes típusú cukorbetegséghez,

  • elzsírosodott májhoz (hepatikus steatosis),
  • alvási apnoéhoz,
  • magas koleszterinszinthez
  • és asztmához

is vezethet.

Ezenfelül a túlsúlyos gyermekeket később nagyobb valószínűséggel közösítik ki társaik, s ez szorongáshoz, sőt súlyosabb mentális betegségekhez is vezethet, nem beszélve arról, hogy a folyamatosan gúnyolódás céltáblájává tett gyermekek sok esetben még kevésbé hajlandóak sportolni, mint kortársaik.

Ez a trend mind a fejlett, mind a fejlődő országokban komoly problémákat okoz, ugyanis jelentős beavatkozás nélkül a túlsúlyos gyermekek a legtöbb esetben elhízott felnőttekké válnak, akikre számos súlyos betegség veszélye leselkedik.

Mivel az étkezési szokások és az ízlés már egészen fiatal korban kialakul, a szülőknek érdemes már a járni tanuló gyermeknél odafigyelni a helyes táplálkozásra.

Az amerikai Mathematica kutatóközpont több mint háromezer kisgyermek étkezési szokásait vizsgálta egyik tanulmányában, amelyből kiderült, hogy a picik túl gyakran ettek magas kalóriatartalmú ételeket, túl sok nátriumot vittek be szervezetükbe, ehhez képest viszont nagyon kevés gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottak.

A kutatás eredményei nem meglepőek. Szinte közhelyszámba megy, hogy az óvodáskorú gyermekek nem szeretik a spenótot, a tökfőzeléket, és szívesebben rágcsálnának egész nap gumicukrot vagy egyéb más édességet.

Ezen pedig nem feltétlenül segít, ha az egészségtudatos szülők és felnőttek szigorú eszközökkel érik el a különféle zöldségek és egészségesnek szánt ételek fogyasztását. „Az utolsó falatig meg kell enni az ételt, különben nem te leszel a kisangyal” – hallatszik a szülői intelem az olyan további instrukciók kíséretében, mint „Ne játssz az étellel!” vagy „Ne egyél kézzel-lábbal!”. Sőt, számos családban bevett szokás, hogy a lurkók addig nem kelhetnek fel az asztaltól, amíg meg nem eszik az ebédjüket vagy a vacsorájukat. A hasonló szabályok hosszú távon inkább akadályozzák, mintsem segítik a kisgyermekek ételekhez való egészséges hozzáállását, sőt bizonyos esetekben ahhoz is vezethetnek, hogy egy életre elvegyék a kicsik kedvét bizonyos ételek fogyasztásától.

 

 

Finnország válasza a riasztó táplálkozási trendekre

Az egészségtelen étkezési szokások, például a nagy mennyiségű édességfogyasztás és az egyes étkezések közti nassolás különösen az olyan országokban terjedtek el, ahol a hosszú telek és a napfény hiánya miatt sokan a különféle endorfintermelő finomságok bevitelével próbálnak maguknak kellemes környezetet teremteni. Ez a jelenség a skandináv országokra is jellemző, beleértve Finnországot.

A finn Allianssi nevű ifjúsági együttműködés 2010-ben készített felmérése szerint 1977 és 2005 között a túlsúlyos fiatalok aránya háromszorosára nőtt. A kutatás statisztikái szerint 2009-ben minden ötödik, 15 és 24 év közötti fiatal felnőtt férfi és minden hatodik nő túlsúllyal küzdött. Bee Wilson First Bite: How We Learn to Eat című könyvében ugyancsak megemlíti, hogy az ezredforduló környékén a finn ifjúsági étkezési szokásokról egyre borúsabb képet festettek a statisztikák.

Sőt, a gyermekkori elhízás aránya jócskán túlment a szomszédos Norvégiában vagy Svédországban mért értékeken. A bölcsődei és óvodai nevelők észrevették, hogy a gondjaikra bízott gyerekek által elfogyasztott édességek és feldolgozott ételek aránya rohamosan nőtt, míg zöldség- és gyümölcsfogyasztásuk aránya csökkent. A nevelők azt is megfigyelték,

hogy mivel a gyermekek étkezési szokásait leginkább a családi hátterük határozza meg, ha változás történik, az hamarabb (és jobb esélyekkel) fog az iskolai környezetből elindulni, mint otthonról.

A világszerte elterjedt, aggasztó étkezési szokásokra válaszul a WHO már 2004-ben meghirdette a táplálkozásra, a fizikai tevékenységre és az egészségre vonatkozó átfogó stratégiáját. A finn kormány pedig 2009-ben úgy döntött, támogatást nyújt a SAPERE programnak, amely az étkezéssel kapcsolatos ismereteket különleges módszerekkel igyekszik átadni a legfiatalabbaknak. Ez a kezdeményezés olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a finn kormány 2014-ben már az ország minden óvodájára kiterjesztette az alkalmazását.

 

Mit takar a SAPERE módszer?

A latin ’sapere’ szó egyszerre jelent ízlelést, érzékelést, valamint azt is, ha valaki bátorsággal közelít egy adott dologhoz.

A SAPERE az érzékszerveken keresztüli megtapasztaláson és gyakorlaton alapul, és a saját tapasztalatokon, valamint önálló tanulmányozáson alapuló ismeretszerzést hangsúlyozza. A SAPERE módszer segítségével a gyerekek az öt érzékszervük:

  • a szem,
  • a fül,
  • az orr,
  • a bőr
  • és a nyelv

segítségével tanulnak az ételekről.

Arra buzdítja az óvodásokat és a kisiskolásokat, hogy saját maguk alkossanak véleményt az egyes ételekről és alapanyagokról, teret engedve kreativitásuknak. A program mögött meghúzódó legfontosabb alapelv, hogy a gyermekeket meg lehet tanítani az étkezés élvezetére, amivel együtt életre szóló egészséges étkezési szokásokat is ki lehet bennük tudatosan alakítani.

Az óvodai nevelőknek azt javasolták a SAPERE módszert kidolgozó táplálkozástudósok, hogy szakítsanak azokkal a hagyományos dogmákkal, amelyeket a szüleiktől tanultak az ételekről és az étkezésről, például ne korlátozzák a kicsiket a „Ne játssz az étellel!” szabállyal. Ehelyett a kutatók arra jutottak, hogy játékos, valamennyi érzékszervet igénybe vevő feladatokkal érdemes ösztönözni a kisgyermekeket arra, hogy felfedezzék az alapanyagokat. Például hogy hogyan roppan a rozsszelet, milyen egy érett barack vagy málna textúrája, hogyan hat az ízlelőbimbókra a citrom vagy akár az áfonya a fanyarságával. Így a gyermekek közelebbről ismerhetik meg ételeiket, és könnyebben elkezdenek érdeklődni az iránt, hogy azok honnan származnak, milyen utat járnak be, amíg megérkeznek a tányérjukra. Ennek segítségével már egészen fiatal korban elsajátítható egyfajta tudatosság, és elkerülhető, hogy a gyerekek ne tudják, hogy mi a kapcsolat tej és tehén vagy tyúk és tojás között.

Finnországi tapasztalatok

 

A SAPERE módszert már több európai országban is sikerrel vezették be, közülük is kiemelkedik azonban Finnország, ahol a legnagyobb számban és a lehető leghatékonyabban alkalmazzák a módszert. Elsőként a fővárostól, Helsinkitől 270 kilométerre északra fekvő, 130 ezres Jyväskylä városában vezették be 2009-ben, és a meglepően pozitív eredményeket követően fokozatosan kiterjesztették az egész országra.

Az egy- és hétéves kor közötti gyermekek számára a SAPERE módszert beépítették a kisgyermekkori nevelés és gondozás (Early Childhood Education and Care – ECEC) keretei közé. 2013-ban 43 önkormányzat és város, valamint mintegy 250 óvoda és iskolai előkészítő intézmény kezdte el kifejleszteni az étkezésre vonatkozó saját programját a SAPERE módszer alapján. A Sitra (finn innovációs alap), a finn mezőgazdasági és erdőgazdálkodási minisztérium és a szociális és egészségügyi minisztérium anyagi támogatásával, valamint a központi egészségügyi körzet és Jyväskylä város önkormányzatának közreműködésével e keretet 2014 óta teljes egészében meghonosították Finnország óvodáiban.

2009 óta mintegy 7000 óvónő és óvó bácsi, óvodai gondozó és étkeztetésért felelős munkatárs sajátította el a SAPERE módszert. Ennek keretében a kisgyermekek élelmezésének alapjairól, a táplálkozásról szóló, gyermekekre szabott oktatásról és élelmezésről tanulhattak a program résztvevői. Néhány önkormányzat és város területén a SAPERE programot belevették a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló irányelvek közé, és az ECEC munkatársait is bevezették a módszer rejtelmeibe.

 

 

A cikk teljes terjedelmében Az egészségfejlesztés nagykönyve című kiadványunkban olvasható.