Az óvodapedagógus játékbeli szerepével, magatartásával való foglalkozás mindig is a szakmai érdeklődés középpontjában állt, illetve áll napjainkban is. A kérdés megközelítése korántsem egységes. Az alábbi lista időnkénti tanulmányozása jó szolgálatot tehet annak megítélésében, vajon a szabad játék keretei s a szabad játékra hatásunk igazodik-e a gyermekekhez, a játék szabadságához, illetve mi az, ami megfelel a gyermek és a játék természetének, s mi az, ami változtatást kíván.

Előfordulhat, hogy a szabad játék közben a gyermek részéről jelentkezik valamilyen konkrét problémafelvetés, amely a meglévő tapasztalatok kiegészítését, újrarendezését igényli, s olyan spontán módon keletkező tanulási helyzet jön létre, amelyet az óvodapedagógus a játék átmeneti felfüggesztésével, tanulási célzattal „kihasznál”. Ennek a játék közbeni intermezzónak a játék folytatása a célja, nem pedig az óvodapedagógus tanulási céljainak elérése. Ebből adódóan a szabad játék folyamatában nem oldhatunk meg direkt tanulási feladatokat.A játékot nem zavarhatjuk meg kérdezgetésekkel, tanulási szándékú ötletekkel, például: „Miért gondolod, hogy ez így van?” „Mit gondoltok?” „Ki tudná másképpen megfogalmazni?” „Hol találkozunk még ilyennel?” „Hoztam én is…” „Mutatok egy másik …” „Meg tudjátok-e mondani, hogy …?” és hasonló kérdésekkel, amelyek már az óvodapedagógus tanulásirányítási szándékára utalnak, azaz a játék helyett a szándékos tanulást helyezi előtérbe.[1]

 

Minden esetben a gyermekek aktuális játéka dönti el, hogy az óvodapedagógus játékra ható megnyilvánulásának melyik formája lesz kedvező a játék alakulására: Például van olyan, hogy csak szemlélni kell a játékot, vagy amikor hagyni kell a gyermekeket problémáik megoldásában. De előfordulhat olyan eset is, amikor segíteni kell, vagy közbe kell avatkoznunk, és arra is akad példa, hogy együttes játékunk jelenti a legnagyobb örömet.

 

De mindezen állítások ellenkezője is igaz: Van, amikor nem lehet csak szemlélni a játékot, a gyermekek számára megoldhatatlan helyzeteket. Van, amikor nem szabad mindjárt segítségükre sietni, mert éppen a játék keretében tapasztalhatják meg a különböző problémahelyzetek megoldását. Van, amikor nincs ránk szükség. Előfordul, hogy a gyerekek nélkülünk, társaikkal vagy egyedül akarnak játszani, szemlélődni, valamit cselekedni, illetve arra is sok példát láthatunk, amikor a gyermekek önállóan is képesek kiállni igazukért, nélkülünk is megoldják konfliktusaikat.

 

A következő listák azt veszik számba, hogy mit tehet, mit kell tennie az óvodapedagógusnak, illetve mit nem tehet szabad játék közben.

 

Mit tehet, illetve mit kell tennie az óvodapedagógusnak a szabad játékban?

  • Megfelelő légkört kell teremtenie, amely

‒               családias

‒               elfogadó

‒               vidám

‒               felszabadult, de nem elszabadult

‒               biztonságos

‒               nyugodt

‒               barátságos

‒               zavaró tényezőktől mentes, illetve azt mielőbb helyreállító. Ilyen zavaró tényező például a szülők beavatkozó jelenléte, hangoskodás (gépzaj, forgalom, hangzavar a csoportban), szabályszegő gyermekek, zsúfoltság (sok gyermek, kis csoportszoba, nem megfelelő berendezés, sok vagy kevés eszköz). Konfliktusok nélküli, az alapvető szükségletek kielégítettek.

  • Hagynia kell érvényesülni a gyermekek ötleteit.
  • Az eltérő gyermeki ötletek mérlegelésére lehetőséget kell adnia.
  • Hagynia, sőt ösztönöznie kell a gyermeki fantázia szabad szárnyalását.
  • Szabad teret kell adnia a gyermek önkifejezése érvényesülésének.
  • Elő kell segítenie a gyermek személyiségének fejlődését. Így a

›   pszichikus megismerőfolyamatokat (az érzékelést, észlelést, figyelmet,  képzeletet, emlékezetet, gondolkodást, ezen belül a gondolkodási műveleteket, problémamegoldó képességet, logikus gondolkodás képességét, kreativitást)

›   az érzelmi, akarati tulajdonságokat (például az érzelmek kifejezésének képességét, kitartást, önuralmat, kivárást, önszabályozást)

›   a mozgást (kismozgásokat, kézügyességet, nagymozgásokat, testi képességeket, ügyességet)

›   a szociális kapcsolatokat, a társas viselkedést (az alkalmazkodóképességet – mások szempontjainak figyelembevételét, a toleranciát, az empátiát, az elfogadást, az együttműködést – megegyezés, elfogadás, elfogadtatás, társas hatóképességet (társas penetranciát), a türelmességet, általános viselkedési normák betartását és elsajátítását, a szabályokhoz való igazodást.

  • Szükség és igény szerint segítséget kell nyújtania.
  • Szükség és igény szerint indítékokról kell gondoskodnia a játékhoz.
  • Dicsérnie, bátorítania kell a gyermekeket.
  • Alkalmazkodnia kell a játék menetéhez.
  • Továbblendítheti a játékot

–               Új ötlettel, gondolattal

–               Új tárggyal

–               Kérdéssel

–               Problémafelvetéssel

–               Együttjátszással, játékba való bekapcsolódással

–               Élmény, tapasztalatforrás biztosításával

  • Komolyan kell vennie a játékot.
  • Szükség szerint példát, mintát kell adnia a gyermekeknek.
  • Szükség és igény szerint együtt kell játszania a gyermekekkel.
  • Társ nélkül játszó gyermeknek játszópartnere lehet.
  • Biztosítania kell a játék objektív feltételeit:

‒               Eszközzel

‒               Hely megteremtésével

‒               Idő adásával

‒               Nyugodt, derűs légkörrel

‒               Játékforrás: élmény, tapasztalat

  • Fel kell készülnie a játék kibontakozásának elősegítésére (hosszú és rövid távú tervezés).
  • Irányíthatja, illetve irányítja a szabályjátékot.
  • Módosíthatja a szabályjáték szabályait.
  • Ötlet megfogalmazásra ösztönözhet

‒               Kérdéssel

‒               Problémafelvetéssel

‒               Ha választási lehetőség merül fel

‒               Észlelési terébe eszköz elhelyezésével

‒               Az óvodapedagógus játékmintájával

  • Kezdeményezheti, továbbá szükség szerint kezdeményeznie kell a játékot.
  • Napirend szerint a játék befejezésére, illetve későbbi folytatására utaló magatartást tanúsít.
  • Finoman elterelheti a játékot, ha az nem megfelelő irányba halad.
  • Szükség szerint be kell avatkoznia a játékba.
  • A játék természetéhez igazodó, ésszerű szokásokat és szabályokat kell felállítania a nyugodt játéklégkör biztosításához.

 

Mit nem tehet az óvodapedagógus a szabad játék során?

 

  • Nem utasíthat.
  • Nem kivételezhet (szerepelosztás, eszközbiztosítás, együttjátszás).
  • A szabad játék kereteiben nem határozhatja meg, hogy a gyermek mit játsszon.
  • Nem szabad ráerőltetni akaratát, ötleteit, elképzeléseit a gyerekek játékára.
  • A játékmegvonás nem lehet a büntetés egyik formája.
  • Nem becsülheti le a gyermek játékát.
  • Nem kötelezheti a gyermeket játékra.
  • Nem sürgetheti a gyermeket a játékban.
  • Nem zavarhatja meg, nem terelheti el a gyermek elmélyült játékát (foglalkozáskezdeményezés, új játék, új ötlet).
  • A gyermek elgondolt játékát nem javíthatja ki.
  • Nem szólhat bele a játék menetébe.
  • Nem kényszerítheti a gyermeket olyan játékra, amilyet nem akar játszani.
  • Nem vitathatja a gyermeki játékelgondolást, nem szólhat közbe – amennyiben az jó irányba halad.
  • Nem korlátozhatja a gyermekek játékhely-megválasztását, ha az a többiek játékát nem zavarja.
  • Nem korlátozhatja a napirendben biztosított játék idejét.
  • Nem minősítheti a játékot.
  • Nem erőltetheti rá magát a játszó gyermekre.
  • Nem merülhet részletező magyarázatba.
  • Nem érvényesíthet „fejlesztő” magatartást (csak konkrét gyermekeknél, konkrét fejlesztési terv szerint).
  • Nem lehet elkomolytalankodni a játékot.

 

 

 

[1] Kovácsné Bakosi Éva: Mérőeszközök az óvodai játék és tanulás méréséhez. Debrecen, 2004.