Napjainkban olyan új társadalmi jelenségek ütötték fel fejüket, mint a be- és elvándorlás, különböző kultúrájú emberek együttélése. Mindezekkel a gyermeknevelési intézményekben szembe kell nézni, s folyamatosan alakítani, milyen új igények és szempontok mentén kell tovább haladni.

A bölcsőde, de gyakori, hogy az óvoda jelenti a kisgyermek számára az első közösségi teret, mindenesetre biztos, hogy a társas viselkedés és beilleszkedés szabályait, alapjait az óvodáskorban sajátítják el a gyermekek. A külföldi állampolgárok – és gyermekeik- beilleszkedéséhez szükséges, hogy a többségi társadalom nyitott, elfogadó és befogadó legyen a más kultúrákból származók értékei iránt. Beilleszkedésük komoly kérdéseket és feladatokat jelenthet azon pedagógusok számára, akiknek a csoportjába hasonló hátterű gyermek érkezik.

Egyéni bánásmód, differenciált szemlélet és támogató környezet is kell, továbbá a nemcsak a nyelvi, ám kulturális különbségekből adódó nehézségekkel küzdő gyermek szituáció értését, önkifejezését, önérvényesítését segítő módszerekre van szükség.

Az életkori sajátosságaiknak megfelelő módon kell segíteni a gyermekeket a magyar nyelv elsajátításában, információkkal, programokkal a családokat és pozitív viszonyuk kialakulását országunkhoz, népünkhöz, kultúránkhoz. Az óvoda szabály-, és szokásrendszeréhez, s ezáltal a fogadó társadalom berendezkedéséhez is következetesen és türelemmel kell szoktatni őket. Ez némileg hasonlít az óvodai beszoktatáshoz, csak mindenképp több időt és kölcsönös megismerést, ráhangolódást igényel.

A valóságot nagyon sokféle módon lehet megélni, értelmezni és megtapasztalni. Az interkulturális nevelés fejleszti a gyermekek kulturális identitását, és egyidejűleg erősíti az egymás iránti tiszteletet, a toleranciát az ismeretlennel, a szokatlannal szemben. Fokozza az érdeklődést és a kíváncsiságot, a gyermekek kommunikáció iránti igényét, a közös kapcsolatokat minden nemzeti, kulturális és nyelvi határon túlnyúlóan. Az interkulturális nevelés társadalmunk hétköznapjaiból, életéből indul ki és az idegen gyermekkel szembeni kapcsolat áll az előtérben. Az a fontos, hogy hogyan látja az egyik gyermek a másik gyermeket, azt, hogy mi az, ami megkülönbözteti tőle, és mi az, ami összeköti vele. Az interkulturális nevelés egyfajta tartás, viszonyulás, viselkedés.

kulonbozo nemzetisegu gyerekek

Az interkulturális megközelítés nemcsak az előítélet-mentesítésről, elfogadásról szól, hanem önmagában is pozitív. A felmerülő nehézségeket, az első ránézésre problémának tűnő részleteket is értékként kezeli. A kétnyelvű gyermekekkel való foglalkozás során, a nyelvi nevelésben nem csak azt a pedagógiai nehézséget kell látni, hogy nehezebb egyidejűleg két nyelvet tanulnia, hanem érdemes a pozitívummal kezdeni: egy kétnyelvű / idegen kultúrájú gyermek elsősorban többletet, pluszt hordoz, amit nem leépíteni, hanem megtartani kell, és erre a különleges ‚dupla’ vázra építeni a teljes nevelést. Egy másik kultúrából érkező gyermek tehát nemcsak nehézségeket, kontrasztokat, hanem értéktöbbletet is hordoz, és ez végső soron a többségi közösség számára jelent profitot.

A külföldi /migráns gyermekek alkalmazkodása az új környezethez akkor lehet eredményes, ha fogadásuk körülményei kedvezőek, befogadásuk szeretetteljes, környezetük érzelmileg biztonságos, elfogadó, segítő. A gyermekeket heterogén összetételű csoportokban integráltan neveljük. A közös együttlétek, élmények segítik a megismerési folyamatokat (társak, pedagógusok, család, nyelv, kultúra, másság) és a beilleszkedést.

Induljunk el képzeletben magunk is egy utazáson, látogassunk el különböző földrészekre, és asszociációinkat előhívva nevezzük meg mindazt amit a különböző kultúrákról tudunk. Itt első lépésként biztosan sztereotípiák jutnak eszünkbe -éhező afrikaiak, túlnépesedő kínaiak. Ragadjuk meg ezen sztereotípiákat, és vigyük be a gyerekekkel való foglalkozásra, s kezdjük el lassan összeszedni azokat a jellemzőket, amelyek pozitívak, különleges értékkel bírnak, és az emberi egyenlőség felől közelítenek. Pl. az afrikai vagy latin-amerikai népek zenéje, a kínaiak és japánok tudományos sikerei, az arabok ételei, stb.

kislany foldgombbel

Ha a gyerekekkel közösen elindulunk egy ilyen úton, és elkezdjük a különböző kultúrákat és résztvevőiket egy másik, kifejezetten az értékeket megmutató „szemüvegen” keresztül nézni, közösen eljuthatunk oda, hogy a különbségek és azonosságok milyen közel vannak egymáshoz.

Az interkulturális nevelés módszere szerint a beilleszkedés felé vezető út, ha a gyermek és szülei egyaránt érzik az elfogadást. Pontosan ehhez kell, hogy a nevelők – tudatosan vagy ösztönösen akár- hozzáadjanak a megszokott, magyar óvodai környezethez valamit, konkrét elemeket idegen/más kultúrákból.

Ez lehet verbális gesztus: például egy olyan óvodában, ahol a környéken egy adott külföldi közösség nagyobb számban van jelen, nem pusztán illem kérdése ismerni a köszöntést az adott közösség nyelvén, hanem elsősorban akceptálást és egyenrangúságot jelez, mintegy az adott közösség szülői tagjaiban előzetes bizalmat nyújt. Könnyebb egy olyan kisgyermeket beszoktatni, akinek a szülei előzetesen már egyfajta bizalommal érkeznek, minden egyéb kérdésük és valós problémájuk mellett. A kölcsönös jó együttműködésnek ez mindenképpen elengedhetetlen feltétele.

Lehet vizuális is: Ha mindez az óvodai dekorációban is megjelenik, olyan plakátok vannak a falakon, ahol több különböző kontinens gyermekei játszanak együtt, az is egy olyan miliőt és hozzáállást közvetít, ahol mindenki nagyobb biztonságban érezheti magát: mindenki, aki máshonnan való.

Az interkulturális nevelés módszeréhez nem innovációra, beruházásra, átalakításokra van szükség, kezdetben bőven elég a meglévőt egy kicsit ezen a szemüvegen át nézni. Nézzük tehát az általános óvodai tevékenységeket interkulturális szemmel.

 

Mese

A mesék elengedhetetlen szerepét a kisgyermekkori nevelésben nem kell külön tárgyalni. Interkulturális szempontból azt fontos tudni , hogy a népmesék a világ különböző tájain azonos gyökerekkel rendelkeznek. Nagyon sok mese hordoz egyetemes mondanivalót a világ keletkezéséről, a hiedelmekről, a sokszínűségről. Ilyen azonosságokat hordozó mesék például:   A só”, “A kőleves”, A csillagszemű juhász”, ” Szóló szőlő…”, Három kívánság” „Tündérszép Ilona és Árgyélus”, „Fehérlófia”, „Zöld Péter”, „Trillevip”

A „Répamese” – talán a legjobb didaktikus mese az egymást segítő szándékról, a „Három pillangó” gyönyörű példája a másság – különbözőség- elfogadás tematikájának.

 

Szerepjátékok

A babák és a babaszoba minden óvodában megtalálható, hiszen a babákon és a szerepjátékokon keresztül fedezi fel a gyermek saját identitását. Napjaink óvodáiban még nem jelenik meg más bőr-, hajszínű baba, ám egy skandináv áruházláncban már beszerezhetők, mint a multikulturalitás elengedhetetlen kellékei.

gyerekek babakkal

A szerepjátékot játszó migráns gyermek számára megnyugtató, ha olyan tárgyak megtalálhatók körülötte az óvodában is, amelyek a saját kultúrájára emlékeztetik.

Ha például a babaszobában különböző országok, régiók hagyományos berendezési tárgyai is megjelennek – ezeket lehet akár időközönként variálni, cserélni, egy adott időszakban a magyar népi kultúrát, egy másikban arab (pl. török, marokkói) színeket, eszközöket. Sőt sok tárgyat közösen is meg lehet alkotni a gyermekekkel (pl. élelmiszerek, különleges gyümölcsök gyurmából, papírmaséból).

Ha van a csoportban migráns gyermek, ő is hozhat mutatóba a saját családi hagyományaiból eszközöket, textíliákat, adott esetben a szülőket is bevonhatjuk, egy-egy családi nap alkalmával mutassák be ezeket.

 

Föld és térkép

A földgömb szintén alapfelszerelés, s nagy térképpel kiegészítve, mint a nagyvilág megismerésének kellékei ezek is elengedhetetlenek a multikulturális nevelésben. Ha van külföldi gyermek a csoportban, fontos megismertetni vele és a többiekkel is származásának helyét, mellette Magyarországot is említve. Itt ügyelni kell arra, hogy valóságos méretarányokat használjunk, s külön jó játéklehetőség összehasonlítani az országok méreteit, arányait.

(Forrás: Óvónők kincsestára)

[product id=”348″]