Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány áprilisi verset.
Szent György-virág, ha bőven nő,
Bőven terem az esztendő.
S ha szót ád a fülemüle,
Kamrád duplásan lesz tele.
Csúfolódós versike:
“Április bolondja
Felmászott a toronyba
Megkérdezte, hány óra
Fél tizenkettő
Bolond ez a kettő.”
Szeszélyes április…
(Pápai Ildikó)
Reggel még a hűvös szelek
kelnek, tekeregnek,
délelőttre a huncut nap
sugarai nyújtózkodnak,
s egyre melegednek.
Délre már jó időt hoznak,
kabátot feledve,
ám hirtelen szellők futnak,
forgolódnak, mint akik csak
benéztek egy percre.
Délutánra megvitatják,
ki ma az erősebb,
s általában úgy alakul,
hogy mikorra bealkonyul,
a kedvük felhősebb.
Zápor kopogtat be ekkor,
felfrissítve magát,
s elmeséli, hogy töltötte
az előző évszakokban
telét, őszét, nyarát.
Estére mind lenyugszanak,
tudjuk, ki, hol számít,
s nem bánjuk, ha kis játékuk,
áprilisi fogócskájuk,
bolondosnak látszik.
[products ids=”228″]
