Jó-e, ha a gyerekek megkapják a legnépszerűbb játékokat? Hasznos-e a beszélő baba vagy a távirányítós kisautó? Az óvónők többsége tudja a választ, de ezt érdemes megtanítani a szülőknek is.
„A gyermekek akkor a legkomolyabbak, amikor játszanak. Olyankor tanulják, hogy mi is az élet.” (Michael Buton)
Az egyre sokasodó, divatos játékszerek többségének használata nem fejleszti a gyermekek kreativitását, csökkenti alkotóképességüket, kevésbé bontakoznak ki az intellektuális érzelmeik.
Sok szülő a pénztárcáját nem kímélve vásárolja, gyűjti a folyton változó, az aktuális divatot követő játékokat. Gyakran azt gondolják, hogy a törődést és a szeretetet a drága játékokkal és a gyermekek túlzott igényeinek folyamatos kielégítésével érhetik el. Véleményem szerint a sok beszélő, mozgó baba, kisállat, autó nem fejleszti a gyermek kreativitását, beszédét, mozgását. Ebben megerősítettek a szakirodalomban olvasottak. Vajda Zsuzsa pszichológus cikkéből idézem:
„(…) meggyőződésem szerint bátran kellene képviselniük a szakemberek által fontosnak tartott szempontokat: az egyszerű, a fantáziának és szerepjátéknak lehetőséget adó játékok sokkal jobban segítik a gyermekek kreatív tevékenységét, mint a hivalkodó csodák; a márkanév pedig semmit sem jelent. Az a jó játék, amivel a gyerek sok mindent tud csinálni, ami igényli is aktív részvételét: Ez fontos abból a szempontból is, hogy megtanuljon dolgokba elmerülni és összpontosítani.”
(Vajda Zsuzsanna: A mai gyerekek játékszerei. In: Óvodai Nevelés LV. évfolyam 2002/10: 366–368. o.)
Nehéz helyzetben vannak a szülők és mi pedagógusok is, mert nem kerülhetjük el a divathullámok áradatát. Meg kell találnunk a középutat. A gyermekek a napjuk nagy részét az óvodában töltik, ezért nekünk kiemelten kell képviselnünk a gyermekek optimális fejlődéséhez szükséges feltételeket.
„Az óvodapedagógus a nagyobb gyermekeknek bővítse az eszközválasztékát elsősorban a szerepjátékokhoz kapcsolódó félkész kellékekkel, az azonosulást segítő ruhadarabokkal, másodsorban értelem- és képességfejlesztő játékokkal.”
(Nagy Jenőné: Csak tiszta forrásból. Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel 2. szám. Szolnok, ONME Egyesület, 2002, 22. o.)
Az a cikkrészlet az Óvónők kincsestárának egyik hosszabb lélegzetvételű írásából származik. Ha szívesen olvasna részletesen is hasonló témákban, legyen Ön is előfizető!
[products ids=”348″]
