A gyerekek megkeresnek bennünket a társas kapcsolataikban megjelenő nehézségeikkel, és azt várják, hogy segítsük őket problémáik megoldásában. Eddigi tapasztalataim szerint a csoportunkban jellemzően előforduló problémák gyakoriságában, az alkalmazott megoldási módokban az óvodai nevelés hatására változás kevéssé tapasztalható. Számomra ez a megfigyelés a következő kérdést veti fel: Milyen módon lehetne eredményesebben segíteni a gyerekeket abban, hogy a személyközi problémáik megoldásában hatékonyak legyenek? Írásomban erre a kérdésre keresem a választ.

 

 

Közvetítés a gyerek–gyerek közötti konfliktusban az értő figyelem alkalmazásával

Gordon (1994) szerint az értő figyelem alkalmazásával segíthetjük gyerekeinket problémáik megoldásában. Hozzásegíthetjük növendékeinket ahhoz, hogy végigjárják a problémamegoldás folyamatát.

 

  1. esetleírás

 

Laura gyakran panaszkodik a társaival való problémáiról arról, hogy csúfolják, nem akarnak játszani vele. Egyik nap odament három társához, akik a babakonyhában játszottak, de néhány perc múlva sírva jött hozzám:

 

Laura: Szilvi csúfol!

Pedagógus: Szomorú vagy, mert csúfoltak.

Laura: Igen, azt mondták, hogy nincs is cicám.

Szilvi: Ezt mondtuk, mert Laura ma nem hozott cicát az oviba.

Laura: Tényleg nem hoztam, de otthon van.

Pedagógus: Szóval nincs nálad cica, mit gondolsz, csúfoltak?

Laura: Nem – mondta, és mosolyogva elindult a rajzoláshoz.

 

Ez a rövid beszélgetés hozzásegítette Laurát ahhoz, hogy felismerje a félreértést. A gyermek számára problémát jelentő szituáció kommunikációs félreértésen alapult.

  1. esetleírás

 

Réka és Kamilla az óvodába érkezés óta jó barátok, elválaszthatatlanok. Amikor egyikük mást választ játszótársnak, az a másik kislány számára nehezen kezelhető problémát jelent. Egyik délelőtt az udvari játék során Réka szomorúan üldögélt a padon.

 

Pedagógus: Réka olyan szomorúnak látlak.

Réka: Igen, az vagyok, Kami nem akar velem játszani.

Pedagógus: Nem jó Neked, amikor Kamilla mást választ játszótársnak.

Réka: Azt mondja, mindig követem.

(Közben Kamilla csatlakozott hozzánk.)

Kamilla: Igen, Réka mindig a nyomomban van, most nem akarok vele játszani.

Pedagógus: Most mással is szeretnél játszani.

Kamilla: Igen.

Pedagógus: Réka, tudsz valami megoldást?

Réka: Jó akkor keresek valakit, aki játszik velem.

 

Tapasztalataim szerint az ilyen beszélgetések eddig nem vezettek eredményre. Ez volt az első alkalom, amikor sikerült egyedül megoldást találniuk a problémájukra. Réka valóban elindult társakat keresni, távolról figyeltem. Néhány perc múlva új társakat talált, és vidáman játszott velük az udvaron.

 

Szerző: Havlikné Rácz Andrea

A cikk teljes terjedelmében az Óvónők kincsestára című kiadványunkban jelent meg.