A pedagógus segítő szerepe az óvodai beszoktatásban

Az adaptáció sikere nem csak a családon, a gyermeken múlik, óriási szerepe van a fogadó félnek is. Milyen lehetőségeik vannak az óvodai dolgozóknak? Hogyan segíthetik a gyerekeket az óvodába való adaptálódás terén?

 

Normális reakció, ha a nagy váltásra, az óvodába kerülésre a gyermek érzelmileg reagál, ezért sok türelemre és elfogadásra van szüksége ebben az időben, mert valóban fájdalmas az átállás.

 

Az óvodákban az adaptáció megsegítését biztosító szakmai protokollt, bevált szokást nem lehet automatikusan alkalmazni, nem biztos, hogy elégséges egy adott, konkrét gyermek megsegítésére. Az életkor és a gyermek aktuális fejlettségi szintje gyakran nem fedi le egymást. Könnyen előfordulhat, hogy egy óvodát kezdő gyermek esendőbb, koránál jóval alacsonyabb belső kapacitásokkal rendelkezik, mint a vele azonos korú másik gyermek.

 

Nemcsak az aktuális, belső fejlettségi szint tekintetében mutatnak különbséget az óvodát kezdő gyerekek. Más lehet az adott gyermek érzékenysége, mások rövid életének történései, megélt személyes tapasztalatai, mások a külső-belső erőforrásai, más az az otthoni háttér, ami segíti vagy éppen negatívan megterheli az ő adaptációját. Mindebből az következik, hogy mindig egyéni mérlegelést igényel a felnőttől egy-egy gyermek megsegítése az adaptációs időszakban.

 

A legkisebbek beilleszkedését segítő protokollban van két fontos mozzanat, ami a gyermek egyéni megsegítésében nagyon hasznos:

 

  • Az egyik a szülővel való hosszabb beszélgetés, interjú az intézménybe kerülést megelőzően. Így van mód információkat, impressziókat szerezni a gyermek helyzetéről, a rendelkezésére álló erőforrásokról.
  • A másik mozzanat, ami szintén megelőzi az intézménybe kerülést, a családlátogatás. Ez is hihetetlen mennyiségű információt, benyomást nyújt a nevelőnek, amit nagyon jól tud hasznosítani az adaptációs időben, de még később is. A családlátogatás még azzal az előnnyel is jár, hogy a gyermek az otthon biztonságában találkozik majdani nevelőjével.

 

A nehezen kialakuló adaptáció esetében előfordul, hogy a nevelő segítő akcióit nem is a gyermekre, hanem a szülőkre, a családra kell irányítani. Ez megint csak más jellegű kommunikációt, befolyásolást feltételez a nevelő részéről, valamint időt és sok minden mást (segítő attitűdöt, szemléletet stb.).

 

Ám megéri az adaptációs folyamatba befektetett nevelő törődés, mert egészségesebb, vidámabb, nyitottabb gyerekek lesznek a csoportunkban. Megnő a szülők bizalma is az ilyen segítő nevelővel szemben, aki ezen a szülőt is próbára tevő helyzeten ügyesen átvezette őket.

 

A fenti összefoglaló az Óvónők kincsestára cserelapos kézikönyvben megjelent írás alapján készült.