Napjainkban a nevelési intézményekben különböző nemzetiségű, kétnyelvű és migráns gyermekek együtt élhetik meg a mindennapjaikat. Ez folyamatosan változó igényeket támaszt, amelyekhez az intézményeknek és a pedagógusoknak is alkalmazkodniuk kell.

A változatos módszerek (például: projektmódszer, tematikus hetek stb.) adta lehetőségeket kihasználva rámutathatunk a különböző kultúrák sokszínűségére. Egy témát feldolgozva nemcsak adott országok földrajzi sajátosságaira (környezeti nevelés), történeteik (anyanyelvi nevelés) sokszínűségére, illetve az ének-zene hagyományaikra építve hozhatunk közel a gyermekek világához, hanem bepillantást adhatunk az adott népcsoportok sport- és mozgástevékenységeibe is. Ezek a lehetőségek hozzájárulnak az őket körülvevő világgal kapcsolatos ismereteik bővítéséhez, valamint segíthetik a gyermekek beilleszkedését, egymás elfogadását egy biztonságos és szeretetteljes közegben.

Az alábbi játékgyűjtemény célja, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak abban, hogy a már meglévő ismereteiket a mozgásos játékokkal kapcsolatban tovább bővíthessék. A cikkben felsorakoztatott játékokat megismerhessék és alkalmazhassák a saját csoportjaikban, akár kisebb átalakításokkal a gyermekek életkori sajátosságainak és előzetes tudásának figyelembevételével.

A bemutatott játékok után rövidebb szakmódszertani ajánlások is találhatóak, amelyeket a magyarországi óvodai/iskolai környezetben, illetve akár különböző sportfoglalkozások keretében is bátran kipróbálhatnak a pedagógusok, szakkörvezetők és edzők.

Játékgyűjtemény

Afrikai kézilabda

 

Két csapatra osztjuk a gyerekeket, majd bedobunk egy labdát véletlenszerűen a kijelölt pályára. Az a csapat, amelyik először megfogja a labdát, igyekszik minél több átadást végrehajtani anélkül, hogy az ellenkező csapathoz kerülne a labda. Az érintések számát lehet hangosan számolni. Az elért szám „lenullázódik”, ha közben a másik csapatból valaki megfogja a labdát. Az a csapat nyer, amelyik hamarabb elér egy előzőleg megbeszélt pontszámot.

Fejlesztési terület: jól hasznosítható a különböző átadások gyakorlására (egykezes, kétkezes, felső, pattintott átadások) a labdás és ütős sportágakhoz szükséges lábmunkák – gyors indulás, megállás, helyváltoztatás fejlesztéséhez, a térlátás kialakításához és az együttműködés javításához.

További változatok: Hatos kézilabda (Vietnám), ahol hat-hat játékossal játsszák ugyanezt a játékot, illetve a Boo-ga-lak (Ausztrália). Ennél az utóbbi játéknál a csapatok (6–10 fő) úgy helyezkednek el, hogy az egyik egy körön belül, míg a másik azon kívül van. A körön belül lévő csapat játékosai feldobják magasra a labdát, majd igyekeznek elkapni oly módon, hogy az ne kerüljön a körön kívülre. Ha nem kapják el, vagy az a körön kívülre esik, akkor a két csapat helyet cserél. Csak a levegőben lehet elkapni, tilos a körből ki- és bemenni. Az a csapat a győztes, aki legtöbb ideig tudja játékban tartani a labdát.

 

Hét kő (Erdély)

Két csapatot alakítunk ki (kb. 4-6 fő), és felrakunk hét tárgyból egy olyan „tornyot”, amivel a célba dobást lehet gyakorolni. Hét méterről az egyik csoport tagja megpróbálja célba venni és ledönteni a tornyot. Ha sikerül, akkor a másik csapat tagjainak a lehető legrövidebb idő alatt vissza kell építeni a tornyot. Ellenben a dobó csapat igyekszik ezt megakadályozni azzal, hogy az ellenfél csapatának tagjait kidobja, mielőtt azok felépítik újból a tornyot. Amennyiben felépítik, akkor kapnak egy pontot, és a következő körben ők lesznek a dobással kezdő csapat.

Fejlesztési terület: dobás pontosságának és erejének fejlesztése, együttműködés a csapattagok között, illetve az önfeláldozó/segítő magatartásra való nevelés (például ha a csapattagok azon társai elé állnak, akik éppen a tornyot rakják, akkor a tornyot rakó játékosokat nem tudják kidobni, így mielőbb befejezhetik a toronyépítést).

 

Érints meg / Fogd meg a sárkány farkát (Kína)

A gyermekek egy oszlopba állnak (legalább 10 fő), úgy, hogy egymás derekát fogják. Az első gyerek a sárkány feje, az utolsó a farka. Az elöl elhelyezkedő gyermek igyekszik elkapni az oszlop végén elhelyezkedő társát, miközben a középen lévő gyerekek ebben akadályozzák, de mindezt úgy, hogy a „gyermeklánc” ne szakadjon szét. Amikor az elöl lévő játékosnak sikerül megérintenie az utolsót, akkor az utolsó fog az oszlop elejére állni, míg a többi gyerek eggyel hátrább kerül a kiinduló helyzetéhez képest.

Fejlesztési terület: térérzékelés, reakciógyorsaság, együttműködés.

További javaslatok: egy másik hazai változat, amikor egy külön álló fogó (pl. héja) igyekszik megérinteni az egymás mögött álló gyerekekből álló oszlopot (kiscsibék), mialatt a sor elején lévő oldalsó középtartással elhelyezkedő gyerek (kotló) védelmezi őket.

 

Sorompós vagy svéd fogó (Svédország)

Minél több játékos vesz részt benne, annál érdekesebb. A gyermekek több sorban helyezkednek el egymás kezét fogva, míg a kijelölt fogó és üldözött a sorok által kialakított folyosókon futnak. A folyósok az üldözöttnek segítenek. Jelre (pl. balra át) a gyerekek elengedik a kezüket, és az előbbi sorokra merőleges sorompót képeznek újbóli kézfogással a tőlük jobbra, illetve balra lévő társukkal. Ha mégis sikerül a fogónak megfognia a társát, akkor új szereplőket kell választani.

Fejlesztési terület: figyelem, gyorsaság, térérzékelés, együttműködés.

További javaslatok: a játék tanulásakor érdemes az irányok helyett tárgyakhoz kapcsolni az elfordulást (pl. forduljatok az ablak fele), illetve a pedagógusnak is beállni, segítve az új térforma kialakítását; ezt a játékot megelőzően érdemes a páros fogók különböző változataival és a láncfogóval (Balatoni halászok) rávezetni a gyerekeket az együttműködésre.

Írta: Bartha Enikő, megjelent az Óvónők kincsestára című kötetben