Az óvodapedagógusok és fejlesztőpedagógusok körében ma már mind népszerűbb eszköz a szivárvány ernyő, más néven kooperációs ejtőernyő. Egy 3–3,5 méter átmérőjű, 12 fogantyús ernyő ideális arra, hogy egy 24-26 fős óvodás csoportban közös tevékenységre motiváljuk a gyerekeket.

Az, hogy az óvodások egyetlen eszközt használnak közösen, igen jól segíti a kooperációt, az egymáshoz igazított, koncentrált mozgást, az akarati és figyelmi (önszabályozó) funkciókat. Az ejtőernyős játékok erős érzelmeket váltanak ki a gyerekekből, melyeket jól fel lehet használni a csoport és az egyes személyek fejlődéséhez, fejlesztéséhez. Gondolkozhatunk tehát mozgáshangsúlyos játékokban, az ideg- és mozgatórendszer fejlesztésében.

Például egyes ejtőernyős játékokkal fejleszthető a térbeli orientációs képesség, vagyis a téri irányok felismerése, azok követése, a mozgástervezés képessége, a mikromotoros koordináció, a szekvenciális szerveződés képessége, illetve a lateritástudat és még számos, ezekkel összekapcsolódó képesség.

Mozgásfejlesztő játék – ami ének-zenei képességfejlesztéssel is összekapcsolódik – például, amikor egyöntetű járással haladnak körbe az ernyőt kifeszítők úgy, hogy azonos oldali kézzel fogja mindenki az ernyőt, miközben a Hipp, hopp, haja, hopp… kezdetű mondóka lüktetése adja a lépéseknek a tempót. A mondóka végén az „Erre kanyarodjunk be!” szövegrész után hirtelen megváltozik a haladási irány, ezzel egyidejűleg a másik kézzel kell megfogni a szivárvány ernyőt.

Az Egyszer volt egy ember… kezdetű mondókát is hangoztathatjuk a sétálás alatt, azonban a mondóka egy adott szakaszánál guggolással törjük meg az addigi folyamatos haladást. Így játszhatunk:

Egyszer volt egy ember, (egyöntetűen lépnek a gyerekek, az ernyőt kifeszítve egy kézzel, vagy oldalazó lépéssel, de ekkor mindkét kézzel tartva az ernyőt)
Szakálla volt kender,
Ébenfa csizmája,
Bükkfa tarisznyája.

Kiáradt a tenger,
Beesett az ember. (itt guggolnak le a játszók)
Kiapadt a tenger, (felállás)
Kimászott az ember. (helyben járás, felkészülés az ismétlésre)

Hasonló játékmód kapcsolódhat ehhez a mondókához is:

Ángyom asszony zsákját
elvitték a molnárok,
híres tömőfáját
a Dunába dobták,
puff, a Dunába, (itt guggolnak le a játszók)
puff, puff, puff! (a kendőt/ernyőt a földhöz suhogtatják háromszor)

A 3-4 éves óvodások számára kihívást jelent koordináció és kontrollálás terén az ernyő egyenletes rázása, adott tempót tartva. Sokat segít a lüktetés megtalálásában, felvételében, huzamosabb ideig követésében egy jól ismert, nem túl hosszú, együtt hangoztatott mondóka vagy dal.

Lehet ez a mondóka a Csipp, csepp, csepereg, esik eső, megered. A kétmotívumnyi hosszúságú mondóka alatt lassú, egyenletes mozgással lebbentik a kendőt le és fel a gyerekek a mondóka végéig, amikor a fegyelmezett mozgást megtöri, hogy „elered az eső”, vagyis szabadon rázhatják az anyagot, levezethetik a feszültséget.

A szivárvány ernyős eső-játékot gazdagíthatjuk hangszínhallást fejlesztő játékkal is. Két, majd három esőhangot utánzó hangkeltő zörej- vagy ritmushangszert emelhetünk be a közös játékba. Az egyik hangszer halkabb zörgő, kopogó hangot adjon ki (pl. rumbatök, shaker), a másik erőteljesebbet (pl. systrum, fémlapos csörgő, termés-rázóka).

Csöndes esőt utánzó hangutánzó és ritmushangszerek

Zuhogó esőt utánzó hangutánzó és ritmushangszerek

Zuhogó esőt utánzó hangutánzó és ritmushangszerek

A gyerekeknek ezekhez a hangszínekhez kell igazítaniuk mozgásuk dinamikáját, asszociálni a csendesebb esőre és a kopogós, erőteljes esőre vagy záporra. Ha mindkét hangszer „néma”, a kifeszített víztükör rezzenéstelen.

A nagyobbaknál háromfokozatúvá tehetjük a játékot, az esőt szimbolizáló hangszíneket bővíthetjük. Az eső és jégeső vagy zápor mellett megjelenhet a csepergő vagy szitáló eső is (pl. maracas, kics

Szitáló esőt utánzó hangutánzó és ritmushangszerek

Szitáló esőt utánzó hangutánzó és ritmushangszerek

i tenger moraja, televi, amit csak rázunk, megtöltött dióból készült rázóka).

Ennél a halk, szitáló hangeffektnél apró, finom mozdulatokat várunk a gyerekektől.

A rutinos, idősebb óvodások az óvodapedagógus énekéhez is tudják igazítani mozgásuk tempóját és erejét. A mi dalaink című kottagyűjteményben található a Zivatar kánon, melynek zenei felépítése, ritmikája jól érezteti a gyerekekkel a szellő, a vihar előtti szél és a háborgó vihar hangulatát.

A koncentrációt igénylő játék után játszhatjuk, hogy a viharos tengerbe beleesett valaki. Létszámtól függően egy vagy több gyerek mehet és guggolhat a kifeszített ejtőernyő alá, miközben elmondják az ernyőt tartók a következő mondókát:

Hullámzik a tenger
tutajon egy ember.
Ez a tenger viharos,
gyere ki te tutajos! 

A „gyere ki” felszólítás elhangzásakor a „víz alatt lévők” a kendő/ejtőernyő alatt „odaúsznak” egy társukhoz, megérintik annak lábát. Az anyagot tartók nem nézhetnek a „víz alá”. Aki érzi, hogy megérintették a lábát, az „lebukik a víz alá”, a másik megfogja a kendőt, vagyis szerepet cserélnek. A szabályt lehet nehezíteni, előre megbeszélni, hogy hol, milyen színnél „bukjanak fel a vízből” , vagyis kék, sárga, piros vagy zöld körcikket fogók lábait érintsék majd meg.

 

Írta: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunk 2022. augusztusi kiegészítő kötetében, melyre itt is előfizethet:

Óvónők kincsestára