A sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése mára már alapvető lehetőség és elvárás, mindennapos gyakorlat az óvodákban. Jelen tanulmány azon sorozatunk harmadik része, melyben a sajátos nevelési igényű gyerekek különböző csoportjainak óvodai ellátásához kívánunk segítséget nyújtani. Dr. Mező Katalin (adjunktus, Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar) cikke teljes terjedelmében az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványsorozatunk 2023. februári számában volt olvasható.

A mozgáskorlátozottsággal élő gyermekek lehetséges nehézségei

A következőkben azokat a problémákat/nehézségeket vesszük sorra, amelyek előfordulhatnak az óvodába kerülő mozgáskorlátozott gyerekeknél, azonban nem mindenkinél jelentkeznek.

Beszédfejlődés

A mozgássérülés esetenként a központi idegrendszer sérülésével is jár. Némely esetben a beszédhez szükséges motoros működések károsodása beszédzavart vagy beszédképtelenséget is okoz.

A beszéd folyamatában szerepet játszó agyi központok, idegpályák károsodása esetén kialakuló beszédzavar (dizartria) tünetei a következők:

  • Spasztikus forma: lassú, elkent vagy préselt beszéd, orrhangzós színezet,
  • Athetotikus forma: hangjuk folyton változik, rekedt, préselt a beszéd,
  • Ataxiás forma: a beszéd monoton, skandáló.

Ezen túl általában jellemző a szájzárás, a rágás és nyelés zavara, esetleg nyálfolyás és koordinálatlan légzés. Amennyiben a gyermeknél súlyos mértékű beszédzavarral társul a mozgásszervi fogyatékosság, akkor esetükben elsődleges a beszéd fejlesztése, az alternatív augmentatív kommunikáció eszközeinek, technikáinak alkalmazása javasolt, melyhez az eszközöket az óvodának biztosítania kell, valamint a gyermekkel foglalkozó pedagógust célszerű beiskolázni egy ilyen típusú pedagógus-továbbképzésre.

Olykor a beszédfejlődésben késések és megakadások is tapasztalhatók. Illetve az is előfordulhat, hogy a mozgáskorlátozott gyermeknek kevesebb és szegényesebb a szókincse, abban az esetben, ha a szülők az óvoda előtt kevesebbet vitték a gyermeket kortársközösségbe, vagy kevesebbet beszélgettek vele.

Kiemelendő, hogy az ép intellektusú mozgáskorlátozott gyermekeknek sokszor nagyon jó a humoruk és a humorérzékük, ugyanakkor ritkán kerül ez a pedagógiai nevelés középpontjába. Törekedni kellene ennek a képességnek az erősítésére, hiszen ez a szubjektív jóllét az örömélmény megtapasztalásában és ezzel együtt az egészséges énkép kialakításában is hatékony segítség lehet.

Mozgásfejlődés

A mozgáskorlátozott gyermekek mozgásfejlődése eltérő az ép társaiktól. A mozgásbeli akadályozottság mértéke jelentősen befolyásolja a fejlődést, és olyan is előfordul, hogy egyes fejlődési fokozatokra el sem érnek. A mozgáskorlátozott gyermekeknél a mozgás akadályozottsága következtében korlátozódik a mozgásos tapasztalatszerzés, a környezet birtokbavétele, s ennek nyomán átalakul a külvilágból történő információfelvétel. Ez függ a biológiai sérüléstől és a sérülés életkori időpontjától is. A központi idegrendszeri sérüléssel együtt járó mozgászavar veszélyezteti leginkább a gyermek megismerési folyamatainak a fejlődését. Minél korábbi életszakaszban alakul ki a mozgásakadályozottság, annál jelentősebb befolyással lesz a gyermek későbbi életére.

Az integráltan nevelt mozgásakadályozottsággal élő gyermekek esetében is a legfontosabb annak a megismerése, hogy a gyermek mennyire képes az öntevékeny ismeretszerzésre, mivel a mozgáskorlátozottság fennállásakor előfordulhat, hogy egyáltalán nem alakul ki, vagy nehezített ez a folyamat.

A gyermekekben olykor hamis testvázlat alakul ki, amely pontatlanul vagy egyáltalán nem jeleníti vissza a végtagok helyzetét, az elvégzett mozgást, ezzel nehezítve a mozgás megtervezésének lehetőségét.

Mindezek mellett a finommotorika és a grafomotorika fejletlensége és elmaradása is várható, melynek következtében a gyermekek ügyetlenebbek lesznek a társaiknál, és gyakran nem is szívesen végeznek ilyen jellegű tevékenységeket.

Kognitív képességek fejlődése

A kognitív képességek fejlődését elsősorban a mozgásfejlődés és a mozgásfejlettség határozza meg. Amennyiben a mozgáskorlátozottság nem, vagy csak kismértékben korlátozó, abban az esetben a gyermek intellektuális fejlődése nem tér el a kortársaktól (például veleszületett végtaghiánnyal élő gyermek esetében).

Más esetekben (például a cerebral paresis esetén) a kóros reflexek következtében helytelen mozgássémák alakulhatnak ki, amelyek kényszermozgások és kényszertartások kialakulását eredményezik. A kóros reflexek megakadályozzák a vizuomotoros, akusztikomotoros, taktilis, kinesztetikus észlelés útján történő információfelvételt, így hatással lesznek a gyermek tanulására, taníthatóságára. 

A tanuláshoz szükséges részképesség tekintetében egyenetlen, szórt képet mutatnak a mozgáskorlátozott gyerekek. Az óvodai nevelés egyik feladata, hogy felkészítse a gyermekeket a későbbi, iskolai életben való helytállásra, így az óvodában azoknak a részképességeknek a fejlesztése elengedhetetlen, amelyek meghatározhatják a gyermekek későbbi olvasási, írási, számolási (kultúrtechnikai) sikerességét. A mozgáskorlátozott gyermekeknél éppen ezért különösen figyelni kell a testséma, a lateralizáció és a kéz-, lábdominancia egyéni fejlesztésére.

A testséma, a test szubjektív megtapasztalása, érzése, a saját testről szerzett intellektuális tudás, a mozgás megélése, amelyek alapján a gyermek elhelyezi magát a külvilágban, a térben. A mozgáskorlátozott gyermek gyakran küzd testséma-, testképproblémákkal, ezért ezek fejlesztésére nagy hangsúlyt kell helyezni.

A mozgáskorlátozott gyermeknél gyakran előfordul, hogy még iskoláskorra sem alakul ki a kéz-, lábdominancia és ezzel együtt a lateralitás. Ebben az is szerepet játszhat, hogy a sérülés a gyermeknek éppen azt az oldalát érinti, amelyik egyébként a domináns fél lenne, így a másik agyfélteke dominanciáját kell erősíteni.

Problémájuk lehet a vizuális észlelés, a vizuális elemző- és megfigyelőképesség, a vizuális emlékezet és figyelem, a vizuális időrendiség, az alak-háttér és az alakállandóság érzékelése terén is, melyet egyrészt az agyműködés organikus eredetű zavara, másrészt a szemmozgás tudatos irányításának a nehézsége is okozhat.

Mozgáskorlátozott gyermekekre jellemző lehet a halláskárosodás (veleszületett), a hallási figyelem, az auditív (akusztikus, hallási) emlékezet, beszédészlelési zavar, beszédmegértési probléma, megkésett beszédfejlődés, a hangokra való túl érzékeny reagálás. Amennyiben erre utaló jeleket észlelünk a gyermek nevelése során, akkor el kell küldeni a gyermeket egy audiológiai kivizsgálásra, mielőtt bármilyen fejlesztési, nevelési tevékenységbe kezdenénk.

Szociális és személyiségfejlődés

A gyermek szociális fejlődése és fejlettsége jelentős mértékben függ a családi és a kortársi háttér elfogadásától. A mozgáskorlátozott gyermekek gyakran már kora gyermekkorban szembesülnek az elutasítással, emellett gyakran az önelfogadás is nehézséget jelent.

A mozgáskorlátozott gyermekek esetében a szomatopedagógus-gyógypedagógus általi folyamatos megsegítés elengedhetetlen a gyermekkorban, ezért az óvodának biztosítani kell a szakember-ellátottságot. A kognitív képességek fejlesztéséhez az óvodapedagógus a szomatopedagógus-gyógypedagógus mellett a fejlesztőpedagógustól kérhet segítséget, ötleteket.

A témában megjelent kiadványaink:

Az integráltan nevelt autizmus spektrum zavarral élő gyermekek óvodai ellátása