Meddig fog sírni reggelenként? És még további 6 kérdés a közösségbe szoktatásról

Javában zajlik a beszoktatás az óvodákban, bölcsődékben. Mindenütt síró gyerekek és anyukák (esetleg a sarokban a kisgyermeknevelők vagy óvodapedagógusok, dajka nénik is elmorzsolnak néhány könnycseppet) – de vajon meddig fog ez tartani? Nagyon nehéz  és érzékeny időszak ez minden érintett számára, lássuk, hogy Vida Ági szerint melyek a leggyakrabban felmerülő kérdések a beszoktatással kapcsolatban.

 

1. “Amikor megyek a kisfiamért egyáltalán nem örül nekem. Játszik tovább a többiekkel, alig tudom hazahozni az oviból. Elrontottam valamit?”

Vannak olyan gyerekek, akik szeretik a társaságot, az újdonságokat, nekik az ovi valóságos aranybánya, sok élménnyel, sok gyerekkel. Nem rontottál el semmit, ha a te gyereked nem sír utánad és nem rohan hozzád délutánonként. Ez inkább a te vágyad, azt jelzi, hogy te még nem igazán engedted el őt, ezért hiányolod a látványos örömet délutánonként. Fogadd el, hogy ő egyszerűen csak örül az ovinak, jól érzi ott magát. Ennek két oka is van:
1. Most még új az élmény, belevetette magát az újdonságokba és szívja magába a sok új játékot, a társaságot
2. A te jelenléted természetes neki. Tökéletesen megbízik benned, ha megígérted, hogy jönni fogsz, természetes, hogy jönni fogsz, ez nem annak a jele, hogy nem szeret, épp ellenkezőleg: a biztos kötődés jele, azt jelzi, hogy bízik benned, tudja, hogy ha megígérted, akkor jönni is fogsz.

2. “Meddig normális, hogy reggelente nehezen válik el és sír a gyerek? Mikortól mondjuk azt, hogy ez nem normális és esetleg át kéne menni másik oviba vagy segítséget kérni?”

A beszoktatás idején természetes, ha nehezen válik el tőlünk a kisgyerek reggelenként, különösen, ha:
– nem volt ideje beszokni, mert csak 1-2 napig voltunk ott vele délelőttönként és utána otthagytuk, vagy nem is volt fokozatos beszoktatás, csak úgy otthagytuk az oviban,
– nem búcsúztunk el tőle a beszoktatásnál, amikor elmentünk, hogy ne legyen sírás belőle,
– nehezen engedjük el őt, lelkiismeretfurdalásunk van, amiért bölcsibe/oviba adjuk,
– már volt korábbi rossz élményünk azzal, hogy másra bíztuk őt (pl. nagymamára, apukára) és ez a félelmünk átragad az oviba szoktatásra is,
– rohanunk az oviba, nem akarunk elkésni, emiatt stresszesek, feszültek vagyunk, siettetjük a kicsit is,
– nem fekszik le este időben, ezért fáradt, nyűgös reggel,
– még nem bízik az óvónéniben, ezért a tőlünk való elválás után “elveszettnek” érzi magát (ezen segíthet, ha búcsúzás után az óvónéni kézenfogja, bevezeti a terembe, megvigasztalja, ha kell).

A reggeli nehéz elválás az első pár hétben normális, de 2-3 hét után csillapodni szokott. Ha nem csillapodik, annak általában a fentiekben keresendő az oka. Ha a sírás nem csak reggel jellemző, hanem egész délelőtt sír a kicsi vagy megnyugszik, de aztán újra meg újra sírni kezd az oviban, akkor egyértelműen beszoktatási problémáról van szó, amit mindenképpen kezelni kell.

 

3. “A kisfiam minden reggel sír az oviba menetelkor. Talán nem szereti az ovit? Esetleg bántja ott valaki?”

A reggeli sírásnak, nehéz elválásnak nem feltétlenül az az oka, hogy maga az óvoda rossz lenne. Gyakran egyébként teljesen jól érzi magát a kicsi napközben, de van valami, ami az oviban zavarja (például valamit nem tud megcsinálni, amit kellene – egy hozzá forduló anyuka kisfiát például az zavarta, hogy reggel teríteni kellett, de ő nem volt elég ügyes benne) vagy valami apróság, ami megijeszti (pl. fél a vécétől), leggyakrabban pedig az elválás érzése okoz gondot a számára. Ha a sírás csak az elválás idejére tart, akkor nyugtasd őt meg, mondd el neki, mikor jössz vissza, esetleg adhatsz neki egy plüssállatot, akit minden reggel játékosan megkérsz rá, hogy ő vigyázzon rá napközben és este mesélje el, mit csináltak az oviban, ez biztonságérzetet ad a kicsinek.

 

A cikk további részét ITT olvashatja el.

 

Forrás: http://www.kismamablog.hu