2012-ben volt 200 éve, hogy megjelent a Grimm-testvérek mesegyűjteménye a Kinder- und Hausmärchen, mely Benedek Elek fordításában a magyar olvasók körében is hamar népszerű lett. A lusta lány és a három fonóasszony című mese feldolgozásában és szereplőinek életre keltésében segít alábbi ötlet.
Szükséges anyagok és eszközök:
· maradék egyszínű és aprómintás textilek
· két oldalán ragadó ragasztószalag
· fonalmaradékok
· félliteres PET palackok
· lágyított drót
· parafa dugó
· tömőanyag vagy hungarocell gömb és tojás
· vonalzó
· szabókréta
· olló
· aranypapír
· filchulladék
· alkoholos filctollak
· cipészár
Technika: báb
A bábok készítésének menete:
Kiválasztjuk a figura karakteréhez illő PET palackot (a szép leány alakját például gömbölyded felsőrészű flakonnal hangsúlyozhatjuk, a herceg valamilyen egyenes vállú samponos vagy fürdőhabos palack, a fonóasszonyok között lehet szikárabb, csapott vállú, lehet alacsonyabb, tömzsibb alkatú).
Cipészárral vagy zsákvarró tűvel kilyukasztjuk a vállaknál a flakont.
A körülbelül 25-30 cm-nyi drótot átvezetjük a lyukakon, a vállakat félbevágott dugókkal rögzítjük úgy, hogy ráhúzzuk két oldalról a drótra, a flakon oldaláig.
A drótok végeit visszahajlítjuk. Bevonjuk testszínű anyaggal a drótokat, így alakítjuk ki a karokat.
Előkészítjük a báb felsőruháját a szerepnek megfelelően (kor – minél idősebb, annál sötétebb ruhákat viseltek, gazdagság – textilek minősége jelzi).
Elkészítjük a fejeket. Az egyszerűbb, de költségesebb megoldás, ha méretarányos hungarocell gömböt és/vagy tojásformát veszünk, és ezekre húzzuk, formázzuk rá a hurkolt textileket. Azért praktikusabb „pólóanyagokkal” dolgozni, mert nyúlnak, így könnyebben tudjuk az arcrészt simává, rajzolhatóvá feszíteni. A másik megoldás, ha töméssel készítjük a fejeket, vatelinnel, vattával, maradék gyapjú elhasználásával. A fej megformázása után a borítóanyagot alul szorosan összekötjük, és a flakon szájához kötözzük. Az arc kialakítását, a haj felerősítését még nem végezzük el.
Felöltöztetjük a báb felsőtestét, úgy, hogy a ruházat továbbnyúlik a palack derekánál.
A flakon derekánál felerősítjük kötözéssel vagy ragasztással a szoknyarészt. Ehhez ajánlom a kétoldalas (szőnyeg-) ragasztót, mert nem oldja a műanyagot, ugyanakkor kellően erős. A szoknyakészítés hasonló módon történik, mint amikor a csuhébaba ruháját alakítjuk ki. A félliteres palackok átmérője 18–22 cm közötti, attól függően, ki a gyártó, milyen ital volt benne. A szoknya alapanyagának, ahhoz hogy ráncolni tudjuk, legalább 30 cm-nek kell lennie. Ez azért is szükséges, mert a báb mozgatása hátulról, a palack megfogásával történik. Ha bő a szoknya, jobban eltakarja a mozgató kezet.
A munkát végző nők, azaz a királynő kivételével minden női szereplő kötényt visel. A fonóasszonyok koruk miatt sötét tónusú ruhákban jelennek meg, kötényük is ilyen árnyalatú. Amikor az esküvőn megjelennek, az ünnepi viseletük eltér a munkában hordottól. Vagy díszesebb kötényt adunk rájuk, vagy egyszerűen levesszük a munkához viselt kötényt. Nagyon fontos, hogy a munka rútító hatását kihangsúlyozzuk, azaz a mesélő által említett nagy lábfej, lefittyedt ajak és a kilapult hüvelykujj első látásra felismerhető legyen. Ezeket filcanyagból vágjuk ki és erősítjük a figurára. Kérdésként merülhet fel a gyerekek részéről a királynő megjegyzése, miszerint ő maga is mennyit fon. Ez általában nem illik a királynő tevékenységei közé, a közvélekedés szerint. Pedig nincs így, a főrangú asszonyok is nagyon sokáig, egészen a barokk korig háztartási, illetve ők udvartartási teendőket végeztek, amelyek közé szervesen tartozott a fonás és a szövés is. Ezért maradtak fenn a hímző, fonó- szövő királynők és udvarhölgyek figurái mind a mesékben, mind a lovagi költeményekben, eposzokban, más népek mítoszaiban.
A lány anyját haragos, veszekedős helyzetben mutatja a mese, indulatát a sötétebb, pirosas arcszín, és a felemelt karok jelezhetik.
A lusta leányt két változatban érdemes elkészíteni. Az első a hétköznapi viseletű, a másik az esküvőjén, immár leendő hercegnéként megjelenő hölgy. Ez a ruha fehér, pompás. Mindenféle gyönggyel, csipkével, szalaggal, farkasfoggal díszíthetjük, attól függően, milyen anyagaink vannak, és milyen a készítők kézügyessége, varrni tudása. Fejére gyöngyös koszorút fűzhetnek a lányok (a régi dal, Most viszik, most viszik Uborkáné lányát…), néprajzi ismereteiket gyarapítjuk, ha elmeséljük nekik, hogy a lányok viselete a párta, s az utolsó, a legdíszesebb, amellyel lány-voltukat búcsúztatják, ebből lett a menyasszonyi koszorú. A lány hétköznapi viselete is vidám, színei, mintái a fiatalságot idézik.
A herceg palástot visel, ez elegáns, kihangsúlyozhatjuk vele daliás alakját, másrészt nem kell lábkészítéssel bajlódnunk, mert szerepe alapján erre nincs igazán szükség.
A mese tematizálása:
Szereplők Helyszínek Díszletek, kellékek
lány, anyja, királynő átlagos házbelső (tűzhely, szekrény, pohárszék…) pillepalack bábok, háttér rajzolva
királynő, leány fonószoba 3 jelzésszerű osztással, a középsőben ablakkal (!) háttér: erős hullámkarton, az ablak nyithatóra vágva. A kartonra zsákvászon vagy kenderkóc ragasztva
lány, 3 fonóasszony fonóház ablaka előtti tér háttér ugyanaz a karton, de megfordítva
lány, 3 fonóasszony
fonószobák előtt dolgozó 3 nő a 3 munkafázis megjelenítője gombolyagok (3) minden kész gombolyaggal eltűnik egy szobányi jelzésszerű kenderkóc
lány, királynő és a herceg fonószoba 3 gombolyag, a szobák fala üres, jelezve, hogy minden alapanyag (kenderkóc) fel lett dolgozva
lány, herceg és a 3 fonóasszony
palota díszterme esküvői asztallal
háttér rajzolva, asztal dobozból, díszes terítővel
A háttérül szolgáló erős hullámkarton a magas halmokban álló kenderkócot jelzi. Ha sikerül igazi kenderkócot szerezni (vízvezeték-szerelők használják manapság, tömítésre), akkor ezt ragaszthatjuk fel a szobák falára. Ha nincs ilyen alapanyag, akkor megteszi a zsákvászon is, de ha ezekről csupán fényképet sikerül szereznünk, az is jó, akkor a fotókat, illetve ezek fénymásolatát kasírozhatjuk fel a kartonra.
Amikor beteszünk egy-egy gombolyag fonalat, akkor az adott szoba fala elé egy világos színű dekorkartonlapot csúsztatunk, ezzel jelezve, hogy egy szobányi alapanyag elkészült. A hullámkartonnak stabilan kell állnia, tehát ha dobozból vágjuk ki, akkor a doboz két, a háttérre merőleges oldalát hagyjuk meg, ezekkel le is zárjuk a fonószoba terét. Jelenetváltáskor egyszerűen megfordítjuk a dobozt, kinyílik a tér és az ablak a lány fejével a 3 fonóasszony felé.
Az utolsó jelenet az esküvő, a háttér itt ismét rajzolt lehet, de ha csak egy díszes terítővel letakart dobozt, azaz az ünnepi asztalt helyezzük középre, az is tökéletesen megfelel. A doboz mögé állítjuk az asszonyokat, jelezve, hogy helyet foglaltak, s így a lány teljesítette az ígéretét.
A mese szövege:
Volt egyszer egy nagyon lusta leány, aki nem akart fonni. Édesanyja nagyon szégyellte, hogy ilyen dologtalan, de sehogy sem tudta rávenni, hogy dolgozzon. Egy napon, végleg elvesztette a türelmét, és alaposan megverte a lányát, aki hangosan kiáltozott az ütlegelésre.
Éppen akkor haladt el a házuk előtt a királyné a hintaján, és meghallotta a lány siránkozását. Belépett hozzájuk, és megkérdezte az anyát, miért veri olyan kegyetlenül a lányát. Az asszony röstellte volna elmondani az igazságot, hát így felelt:
− Nem tudom rávenni ezt a lányt, hogy engedje el a rokkát, folyton-folyvást fonni akar, annyira dolgos. De én olyan szegény vagyok, hogy nem tudok annyi lent venni neki, amennyit szeretne.
− Semmit sem szeretek jobban, mint a rokkát – mondta lelkesen a királyné −, még a hangját is imádom. Hadd vigyem el magammal a lányodat a palotába, ott annyi len van, hogy éjjel-nappal fonhat kedvére.
Az anya örült, hogy így megszabadult a lányától, a királynő pedig boldogan vitte el a lányt.
Mikor megérkeztek a palotába, a királyné három szobát mutatott a lánynak, melyek telis-tele voltak a legfinomabb lennel.
− Fond meg nekem mindet – mondta a királyné −, és ha elkészültél, megígérem, hogy a fiam felesége leszel. Nem számít, hogy szegény vagy, a szorgalmad éppen elegendő hozomány.
A lány nem felelt semmit, szóhoz sem jutott, de valójában szörnyen megrémült. Ha egész életében éjt-nappallá téve fonott volna, akkor sem tudott volna annyi lent megfonni, ráadásul kedve sem volt hozzá. Mikor egyedül maradt, sírni kezdett, és három napig semmit nem csinált. A harmadik napon meglátogatta a királyné, aki meglepetten látta, hogy a lány még nem látott munkához. A lány erre azt mondta, hogy nagyon emészti a bánat, hogy el kellett válnia édesanyjától.
A királyné elfogadta a kifogást, de hozzátette, hogy holnap mindenképpen el kell kezdenie a fonást.
Miután a lány magára maradt, nem tudta, mitévő legyen. Kitekintett az ablakon, és ekkor megpillantott három asszonyt. Az elsőnek a lába széles volt és hosszú, a másodiknak akkora volt az alsó ajka, hogy egészen az álláig lefittyedt, a harmadiknak meg a hüvelykujja volt túlméretezve.
Odagyűltek a lány ablaka alá, és megkérdezték, miben lehetnek segítségére. A lány elmondta, mi nyomja a szívét.
− Örömmel segítünk – mondták az asszonyok. – Cserébe csak azt kérjük, hogy hívj meg bennünket az esküvődre, mutass be minket, mint unokatestvéreidet, és engedd meg, hogy az ünnepi asztalhoz üljünk.
A lány megígérte, hogyne ígérte volna meg! Boldog volt, hogy talált maga helyett szorgos kezeket. Az asszonyok meg rögtön munkához is láttak. Az első forgatta a rokka kerekét, nyomta a pedálját, a második nyálazta a szálat, a harmadik meg az ujjával a szálat sodorta.
Mikor a királyné ellenőrizte a lányt, ő gondosan elrejtette a három asszonyt, és megmutatta az addigi munkát. A királyné csak ámult a csodálattól. Mikor minden elkészült, a királyné kitűzte az esküvő napját. A herceg boldog volt, hogy jövendőbelije milyen szorgalmas, derék teremtés.
A menyasszony nem feledkezett meg az ígéretéről.
− Van három unokatestvérem –fordult a herceghez −, akik mindig nagyon jók voltak hozzám. Szeretném, ha meghívnánk őket, és ideülhetnének az asztalunkhoz.
A herceg örömmel teljesítette a kérését, és a királynénak sem volt kifogása ellene. A három fonóasszony meg is jelent az esküvő napján díszesen kiöltözve. Mikor a herceg megpillantotta őket, megdöbbent, hogy párjának milyen csúnya rokonai vannak. Nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg az elsőt, hogy miért olyan nagy a lába.
− Hát azért – válaszolta az asszony −, mert én pedálozom a rokkát, hogy forogjon a kereke.
A másodiktól azt kérdezte a herceg, hogy miért lóg az ajka.
− Hát csak azért, mert folyton meg kell nyálaznom a szálat, hogy nedves legyen.
− És neked miért olyan nagy a hüvelykujjad? − kérdezte a harmadiktól.
− Hát mert én sodrom a szálat.
Na, több se kellett a hercegnek, hogy lássa lelki szemei előtt, amint szép felesége is elcsúful a sok fonástól. Attól a naptól kezdve megtiltotta párjának, hogy akár csak a rokka közelébe menjen. Így történt, hogy végleg megszabadította a lányt attól a foglalatosságtól, melyet valójában ki nem állhatott.
Tipp: A mesét Molnár Piroska előadásában innen töltheti le:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/02/11/23/Mesebolt__Grimm_A_lusta_lany_es_a.aspx
Kategória: Fejlesztés, nevelésMagazin
