Szamárköhögés-járvány ütötte fel a fejét egy iskolában. Ilyenkor minden nevelési intézmény fél egy kicsit, hiszen közösségben mind a gyerekek, mind a pedagógusok nagyobb veszélynek vannak kitéve. Összegyűjtöttük, mit kell tudni a szamárköhöségről.
A szamárköhögés vagy pertussis egy cseppfertőzéssel terjedő, a Bordetella pertussis baktérium által okozott, súlyosan fertőző betegség, mely leginkább a kisgyermekeket támadja meg. Évente a világon 30-50 millió esetet diagnosztizálnak, ebből kb. 300 000 halállal végződik. A fertőzéseknek csak kevesebb, mint 20%-a váltja ki a szamárköhögés tüneteit; 40%-a akut bronchitisként jelentkezik, másik 40%-a pedig teljesen tünetmentes marad.
A baktérium egyetlen gazdája az ember, így ha mindenkit beoltanának, a betegség teljesen eltűnne. Egy hasonló betegség kórokozóját, a Bordetella parapertussist birkákban is fellelték. A hatásos oltóanyag létezésének dacára azonban 2003-ban világszerte 17 millióan kapták el a szamárköhögést, 90%-uk a fejlődő országokban. Ugyanebben az évben 280 ezren bele is haltak ebbe a betegségbe.
1940-től 1953-ig egyre többen kapták el a betegséget Magyarországon. Ekkoriban évi 60 ezer megbetegedést jelentettek be. A Di-Per-Te oltást 1954-ben vezették be az újszülöttek kötelező oltásával. Ezután a betegség fokozatosan visszaszorult; 1985-tól 1994-ig 89 megbetegedést észleltek.
A betegség cseppfertőzéssel terjed. A Bordetelláknak nagy a fertőzőképessége. Ha egy beteg ráköhög egy egészségesre, akkor 80-100%-os valószínűséggel már meg is fertőzte. A lappangási idő általában 7-14 nap, de lehet akár 21 nap is. A lappangási idő végétől kezdve a beteg fertőzőképes. Sem az oltás, sem a betegség átvészelése nem ad élethossziglani védelmet; ahol nagy az átoltottság, ott a betegek nagy része fiatal, vagy felnőtt. Ezért újabban már emlékeztető oltást is javasolnak ebben az életkorban.
Felismerés
A betegség kezdeti fázisában először megfázásszerű tünetek, tüsszögés, orrfolyás jelentkeznek enyhe lázzal, száraz köhögéssel. A beteg fertőzőképessége ebben a szakaszban a legnagyobb. Ez a kezdeti fázis (hurutos szakasznak is szoktuk nevezni) rendszerint 1, maximum 2 hétig tart. A második fázisban a betegnek jellegzetes köhögési rohamai lesznek, amit a légutakban felhalmozódott nyák okoz, mely folyamatosan húzószerű, szamár által kiadott hangra hasonlító köhögésre ingerli a beteget. A rohamokat gyakran hányás is kíséri. A rohamok gyakoribbak éjszaka, és külső hatások, például fizikai megerőltetés is kiválthatják. A rohamok után légzésszünet következik, majd hangos belégzés következik. Az ekkor hallható hangról nevezték el a betegséget. Ezt nevezzük a paroxizmus szakaszának, ami 2-6 hétig tart. A tünetek csillapodásával és fokozatos megszűnésével jellemezhetjük a harmadik szakaszt (ezt rekonvaleszcens szakasznak hívjuk). 3-6 hétig tart, antibiotikumos kezelés nélkül 6-10 hétig. Hat hónaposnál fiatalabb csecsemőknél a paroxizmus szakaszában a köhögési rohamok helyett inkább légzéskimaradás jelentkezik. Gyakran fiataloknál és felnőtteken sem ismerik fel a betegséget, mivel egyetlen tünetként a száraz köhögés jelentkezik.
Veszélyei
A leggyakoribb komplikációk a tüdőgyulladás (15-20%), a középfülgyulladás, amit másodlagos fertőzések váltanak ki (Haemophilus influensae, pneumokokkuszok). A másodlagos fertőzések az emelkedő láz, és a gyulladást jelző anyagok vérben megnőtt szintje alapján mutathatók ki. Görcsrohamok 2-4%-ban lépnek fel. Az agy is károsodhat 0,5%-os valószínűséggel; ennek pontos oka nem tisztázott. Az erős köhögés a szem bevérzését, valamint lágyék- és köldöksérvet okozhat. 1000 beteg közül egy meghal; a halottak nagy része csecsemő.
Tünetek
Három hétnyi folyamatos köhögés tipikus. A beteg környezetében előfordult hasonló lefutású betegség szintén szamárköhögésre ad gyanút. Gyakran csak a második szakaszban sikerül beazonosítani a betegséget. A torokból vett kenet segítségével állapítják meg, valamint a nyelv hátsó részének megnyomásával, ami köhögést vált ki. A váladék vizsgálatakor ügyelni kell arra, hogy a Bortadellák érzékenyek a hidegre és a szárazságra. A B. pertussis kitenyésztése három, a B. parapertussisé két napot vesz igénybe. A specifikus DNS kimutatása polimeráz-láncreakcióval hamarább elkészül. Előnye, hogy kevés kórokozót is kimutat, valamint a elhalt sejtekkel is működik, ezért nagyon érzékeny, viszont annyival többe is kerül. A specifikus antitestek csak a második szakaszban jelennek meg a vérben, így vérvizsgálattal a korai diagnózis nem lehetséges. A szamárköhögés specifikus változásokat okoz a vérképben: megnő a fehérvérsejtek, különösen a nyiroksejtek száma. Ezek a változások az esetek 20-80%-ában csak a második szakaszban mennek végbe. A hurutos szakaszban levő szamárköhögést el kell különíteni a többi felső légúti fertőzéstől. A Bordatellákon kívül szóba jöhető kórokozók a rhinovírusok, a parainfluenza-vírusok, adenovírusok, az RSV, a Moraxella catarrhalis, a Mykoplasma pneumoniae és a Chlamydia pneumoniae. Csecsemőkön a Chlamydia trachomatis is okoz szamárköhögésre jellemző tüneteket. Fiataloknál és felnőtteknél minden krónikus köhögésnél további lehetséges kórképeket kell számításba venni, így a tuberkulózist, az asztmákat, a COPD-t, az idegen testeket, valamint a daganatokat.
Kezelése
Antibiotikum adása a hurutos szakaszban, valamint a paraxizmus kezdeti fázisában jelentősen csökkentheti az igen kellemetlen tüneteket. A szamárköhögést okozó Bordetella pertussis baktérium ellen általában eritromicint, klaritromicint vagy azitromicint alkalmaznak a kezelés során. A későbbi szakaszokban nagy mértékben adagolják a makrolidok csoportjábas tartozó antibiotikumokat. A köhögési rohamokat szteroidokkal és a szimpatikus idegrendszert stimuláló szerekkel szintén enyhíteni lehet. A leghatékonyabb adagolás és időtartam azonban még nem ismert. A szamárköhögés szövődményeiként kialakuló betegségekre, (tüdőgyulladásra, középfül-gyulladásra) általában szintén antibiotikumos kezelést alkalmaznak egy másik antibiotikummal. A beteg elkülönítendő. Nyugodt környezetre, gyakori étkezésre, és sok folyadék bevitelére van szüksége.
A betegség oltással megelőzhető. A születés után kapjuk meg a Di-Per-Te védőoltást, mely diftéria és tetanusz toxoidból, illetve az elölt Bordetella pertussis sejteket nem tartalmazó alkatrészeiből áll. Az oltás az esetek 80-90%-ában nyújt védettséget. Az oltás nagyrészt a gyerekkor időtartamára jelent védettséget, viszont felnőttkorban a fertőzés enyhébb formában játszódik le, sőt néha diagnosztizálatlan marad. Az utóbbi időben Nyugat-Európában javasolják a szamárköhögés elleni oltás felnőttkori frissítését.
Kategória: Mozgás, egészség
