Az iskolai nevelésben, oktatásban elsősorban a racionális agy fejlesztésére fókuszálunk, így valójában nem készítjük fel a gyermekeket az életben adódó feszültségekre, viszontagságokra. Pedig azok, akik érzelmileg rátermettek, tehát jól ismerik a saját és mások érzelmeit, tudják kezelni azokat, minden téren előnyt szereznek, akár személyes kapcsolatokról, akár társadalmi érvényesülésről legyen szó.
Az érzelem felismerése, tudatosítása az érzelmi intelligencia alapja. Érzelmeink nyomon követése, tudatosítása döntő jelentőségű a lélektani belátás és önmagunk megértése szempontjából. Ha nevesítjük érzelmeinket, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva nekik. Minél biztosabbak vagyunk az érzelmeinkben, annál határozottabban irányítjuk az életünket. Az érzelmek tudomásul vétele az alapja a többi érzelmi készségnek, például az önkontrollnak.
A gyermekek sajnos kevés hiteles mintát látnak. Tapasztalataink szerint sok esetben az őket nevelő felnőttek sem tudják nyomon követni, nevesíteni érzéseiket, néhány közhelyre szorítkozva képesek csak kifejezni azokat, például: „ideges vagyok”, „szörnyen érzem magam”, „gyomoridegem van”. A 3–7 éves korosztálynál nehezíti a helyzetet, hogy a gyerekek sokszor nehezen fejezik ki magukat, keresik a szavakat még a megszokott kommunikációs helyzetekben is.
Az alábbiakban néhány játékot ismertetünk, melyek segítenek a gyerekeknek érzelmeik felismerésében.
Mi jellemző rám? Mosolygás, mérgeskedés, szomorkodás?
A gyermekekkel festményeket, képeket nézegetünk. Szétválogatjuk a képeket, az egyik kupacba azokat tesszük, amelyeken az embereken pozitív érzelmek látszanak, a másikba pedig azokat tesszük, amelyeken negatív érzelmeket mutatnak. A képek nézegetése közben megbeszéljük, milyen érzelem látható az emberek arcán, mikor éreztünk ilyet, melyik érzelemmel találkoztunk már sokszor. Utánozzuk őket, hogy milyen lenne az arcunk, ha ezt éreznénk.
Utánzás
Mutatunk egy képet a velünk játszó gyermekek egyikének, aki utánozza a képen látható érzést; a többiek pedig megkeresik azt a képet, amelyet mi mutattunk a társuknak.
Mimika
Az egyik velünk játszó gyermek fülébe súgjuk, hogy mit fejezzen ki az arcával. Például: Vidám vagy! Szomorú vagy! Haragszol! Sértődött vagy! A többiek megpróbálják kitalálni, hogy mit súgtunk a játszónak. Felelevenítünk néhány ehhez kapcsolódó emléket.
[product id=”159″ sku=””]
