Az esélyteremtésről és hátránykompenzációról az óvodai nevelésben 1. rész

1. Tapasztalatok és ismeretek ma

Az új köznevelési törvény[1] céljai és alapelvei között emeli ki a társadalmi leszakadás megakadályozását a nevelés-oktatás eszközeivel, a 2012-ben módosított Óvodai nevelés országos alapprogramja[2] pedig hangsúlyozza az óvodai nevelés hátránycsökkentő szerepét.

A köznevelési rendszer átalakítása, valamint az új jogszabályi vonatkozások hívták életre az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Óvodafejlesztési Irodája által koordinált kutatás-fejlesztést, amelynek első része – az eredményes óvoda–iskola átmenet eredményei – a K 1.12-es írásban került bemutatásra.

A rendszerszintű és intézményi szintű javaslatok és stratégia alapjaként a szakértői munkacsoport 5 kutatás összehasonlító elemzését végezte el, az alábbiak szerint:

2. Hazai és nemzetközi jó gyakorlatok, adaptációs ajánlásokkal

A Kutatási jelentéshez kapcsolódik a „Hazai és nemzetközi jó gyakorlatok gyűjteménye”, amelyben eredményességi kritériumok alapján kerültek elemzésre a tanulságos, jó gyakorlatok.

A hazai kutatások elemzéséből levont következtetések

Szükséges lenne a hátrányos helyzet, halmozottan hátrányos helyzet egyértelmű fogalmi pontosítása a családi rendszerek, települési, térségi besorolások tekintetében. Az Unióval koherensen kell megalkotni a szegénység, gyermekszegénység mérési sajátosságait. Kiemelten fontos lenne az ágazatok egymáshoz közelítése a tudás szempontjából. Az oktatás, nevelés pedagógiai ismerete mellé fontos a legmeghatározóbb módszertani ismeretek beemelése, az alapvető szociológiai kategóriák, ismeretek elsajátítása, pszichológiai folyamatok és fogalmak értelmezése. Szükség lenne olyan kiadvány széles körű terjesztésére, mely részletesen vázolja a támogatások, juttatások rendszerét. A köznevelési intézmények számára elérhetővé kell tenni a pszichológiai ellátórendszert.

Az óvoda nélküli települések helyzetét vizsgálva, hosszan tartó gyermeklétszám-emelkedés esetén külön forrást biztosítva célszerű összevont bölcsőde-óvoda létrehozására törekedni. A hátrányos helyzetű családokat motiválttá kell tenni a korai óvodáztatásra, külön kidolgozott cselekvési, települési programokkal. Az óvoda és a család kapcsolatát a család bizalmát megnyerve még szorosabbá kell tenni.

3. Az esélyteremtés, hátránykompenzációt támogató hazai és nemzetközi jó gyakorlatok felkutatása, adaptálhatóságának vizsgálata

Az esélyteremtés, hátránykompenzáció témakörében a jó gyakorlatok kutatása során 7 hazai és 3 nemzetközi jó gyakorlat került kiválasztásra. A hazai jó gyakorlatok elsődleges kiválasztási szempontja volt, hogy az ország több régiójából legyenek kiválasztva, nemcsak a földrajzi elhelyezkedés, hanem a településszerkezet sokféleségének figyelembevételével. További szempont volt, hogy a jó gyakorlatok között legyen budapesti, HH-s, HHH-s kistérségi, valamint megyei jogú város és községi intézmény is.

A nemzetközi jó gyakorlatok kiválasztása során figyelembe lett véve, hogy lehetőleg legyen köztük európai, hazánkkal szomszédos országból származó, valamint hogy a vizsgált ország oktatási rendszerének és óvodai működésének hatása legyen a magyarországi gyakorlatra.

A kiválasztott hazai jó gyakorlatok elemzéséhez az eredményességet tükröző szempontsor került felállításra:

1. Pedagógiai-módszertani innovatív elemek jelenléte az intézményi jó gyakorlatban
2. Esélyteremtés, hátránykompenzáció szakmai alapjai
3. Állapotfelmérés, helyzetelemzés
4. A fejlesztés hátránykompenzáló jellege (csoportos, egyéni, differenciált fejlesztés, a folyamatszabályozottság mértéke)
5. A fejlesztés komplex jellege
6. Szervezetfejlesztés elemei
7. Szemléletváltozás/attitűdváltás a szervezeti gondolkodásmódban
8. Továbbfejlesztési irányok (saját javaslat; az elemzés során felmerült javaslatok megfogalmazása)
9. Hálózati együttműködés / szakmai teammunka jelenléte

A hazai jó gyakorlatok mindegyike a kutatáshoz kapcsolódóan az esélyteremtés, hátránykompenzáció hatékonyabb megvalósítása érdekében készült, az összes intézmény céljaként fogalmazta meg az óvodába járó gyermekek hátrányainak csökkentését, a hátrányos helyzetű családok kisgyermekeinek 3 éves korban történő óvodai felvételét. A jó gyakorlatok folyamatos fejlesztésre épülnek, mely egyéni és csoportos formában is megjelenik.

A pedagógiai gyakorlatban egyaránt megtalálható pedagógiai, módszertani, szervezetfejlesztési elem. A tevékenységekből kitűnik, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az együttnevelésre, az integrált nevelésre. Egy-egy jó gyakorlat kiemelkedő elemekkel rendelkezik, így például a mappa portfóliórendszer, mentorhálózat kiépítése, a gyermek fejlődésének nyomon követése, melyet mára már jogszabály ír elő. Mindegyik jó gyakorlatra jellemző a családok, szülők aktív bevonása az óvodai nevelésbe. Ezenkívül nélkülözhetetlennek tartják a partnerekkel való szorosabb együttműködést. Jellemző, hogy az intézmények a folyamatos fejlődést tartják szem előtt, ezt rendszeres képzéssel, tanulással szeretnék elérni. Az elemzett jó gyakorlatok innovatív elemekkel dolgoznak, melyek továbbfejleszthetőek.

A vizsgálat ugyanakkor arra is rámutatott, hogy kevés a valódi innovatív elemek száma, amely abból adódhat, hogy pontosításra, frissítésre szorul a módszertani innováció fogalma.

4. A vizsgált hazai jó gyakorlatok eredményeinek bemutatása

A budapesti Napsugár Napközi Otthonos Óvoda komplex prevenciós óvodai programja tükrözi az óvoda mindennapi tevékenységét, amely összefügg az oda járó gyermekek szociokulturális környezetéből eredő hátrányaik csökkentésével. A program alkalmazása lehetővé teszi az óvodapedagógusok számára a potenciális iskolai zavarok korai felismerését, prevencióját és a korai tehetséggondozást is. A fejlesztés két területe a prevenció és a korrekció.

A program három fő részből áll: mozgásfejlesztés, észlelés fejlesztése, verbális fejlesztés. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a csoporton kívüli egyéni fejlesztésre, melyet folyamatosan nyomon követnek, az eredményeket fejlődési naplóban dokumentálják. Az 5. életévet betöltött gyermekek számára TSMT–II tréninget szerveznek a Szenzomotoros Állapot- és Mozgásvizsgálat mérési eredményei alapján. A hátrányok csökkentése érdekében egyéni fejlesztő, differenciáló pedagógiai módszert alkalmaznak. Az intézmény szakmai felépítettsége kiváló, ez látszik a szakmai team együttműködéseinek sokoldalúságán is. A fejlesztés magas aránya valósul meg egyéni színtéren, a csoportos fejlesztési lehetőség jó szakmai kihívást jelent. Mindkét továbbfejlődési irány alkalmas arra, hogy erősítse a program esélyteremtő jellegét.

A Hernádnémeti Napközi Otthonos Óvoda és Bölcsőde tapasztalatai szerint ahhoz, hogy egy gyermek elegendő eséllyel induljon az életben, a gyermekek minél korábban történő (3 éves) integrált, komplex fejlesztésével érhető el a legjobb eredmény. Az óvodapedagógusoknak a háttérben a hátrányos szociokulturális és/vagy ingerszegény környezet tényezőiből adódó elmaradást kell meglátniuk. Jó gyakorlatuk tevékenységei között kiemelt szerepet kap az eltérő fejlődésből adódó hátrányok csökkentérésére, a sikeres integrációra való törekvés, mely a megfelelő tanulásirányítási módszer kiválasztásával, integrált keretek között történik. Maximálisan törekednek a szülőkkel, segítő partnerekkel történő hatékony együttműködésre.

Beóvodázási ütemtervüknek köszönhetően már 3 éves korban bekerülnek a hátrányos helyzetű gyermekek az óvodába, az óvodai programok széles választékától a szülők kedvet kapnak gyermekük óvodába járatásához. Mind a fejlesztés komplexitására törekvés, mind a hálózati partneri együttműködés maradéktalanul magas szintű folyamat az óvoda életében. Ezek egyértelműsítik a mögötte álló, megváltozott szemléletet, pedagógiai attitűdöt. Az egyik legmagasabb innovációs szintet mutatják. Kiemelkedő a szülői bevonódás mértéke, egyénre szóló befogadási tervet készítenek, hangsúlyozva minden kisgyermek egyéniségét, fontosságát.

A Hódmezővásárhelyi Janikovszky Éva Óvoda Észak utcai telephelyén működő óvoda jó gyakorlata konkrét, kézzelfogható segítséget igyekszik adni a családoknak, elsősorban az anyáknak a nevelési helyzetek megoldásában, szokásrendszerek kialakításában. A program a gyerekekre és családjaikra irányul, a gyerekek fejlesztése a szülők bevonásával játékosan történik, s hatékonyan egészíti ki, pótolja a családi szocializáció elégtelenségeit, hiányosságait. A heti rendszerességgel, bemutatóval egybekötött szülői konzultáció lehetősége hiánypótló kezdeményezés az óvodában. Fejlesztő jellege, komplexitása megkérdőjelezhetetlen. Több területre fejti ki hatását, ami a továbbfejleszthetőség alapját is adja: egy komplex fejlődésvizsgáló képességrendszert lehet ráépíteni a szülői jó gyakorlatra a tudatos szakmai munka jegyében. Kiemeljük továbbá a mappa portfóliórendszer gyűjtőmappa elemének használatát, és egyben javasoljuk továbbfejleszteni gondolkodásukat a teljes gyermeki portfólió rendszerének kidolgozása irányába.

A Kálozon működő Aranyalma Óvoda és Bölcsőde óvodai fejlesztőprogramjának középpontjában a gyermekben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, a kreativitás fejlesztése áll. Pedagógiai programjuknak megfelelően jelennek meg az óvodai fejlesztőprogram tevékenységei, mely a közösen végzett tevékenységekre helyezi a hangsúlyt. Az Aranyalma Napok célja a közösségépítés, az együttműködés, egymás elfogadása, valamint a kapcsolatfelvétel, kapcsolatépítés. A program rendkívül sokszínű, a gyermekek érdeklődésére, a közös tevékenységre épít. A program során a szülők, partnerek betekintést nyerhetnek az óvoda nevelési gyakorlatába.

A jó gyakorlat érdeme, hogy nyitott óvodaként lehetőséget ad a szülők számára a csoportok életében való részvételre. Tudatosan konstruált fejlesztéssel és komplex szemlélettel foglalkoznak a gyermekekkel, kiemelve a kreativitás fontosságát. A gyermekek számára portfóliót készítenek, aminek a gyakorlata koherens a módszertani sokszínűségükkel.

A kerecsendi Berekerdő Óvoda jó gyakorlata a Nagy-Britannából induló „Sure Start” (itthon Biztos Kezdet) programra épül. Az intézmény céljai között szerepel az óvodai ellátásban nem részesülő hátrányos helyzetű gyermekek szocializációja, egyenlő esélyek biztosítása a hátrányos helyzetű családok részére nehezen hozzáférhető szolgáltatásokhoz. A program keretén belül játszóházat működtetnek, egészségmegőrzés céljából sóterápia igénybevételét biztosítják, baba-mama tornát szerveznek, kézműves-foglalkozásokat tartanak, valamint a roma hagyományokat, kultúrát erősítő rendezvényeket szerveznek. A programot programirányító team készíti el óvodapedagógusok segítségével.  A tárgyi és működési feltételekről a programirányító team gondoskodik. Finanszírozásuk pályázati támogatásokkal biztosított. Eredményeképpen sikeres a 3 éves kortól történő óvodáztatás, a gyermekek korai szocializációja, valamint erős közösségépítő hatással bír.

A gyomaendrődi óvoda célkitűzései között szerepel, hogy az eltérő képességű és szociális helyzetű gyermekeik együttnevelését maradéktalanul megvalósítsák, valamint hogy növekedjen a kötelező óvodai beiratkozást megelőző részvételi arány, különösen a hátrányos helyzetű családok körében. Integrációs programjuk fő jellemzője a gyermekközpontúságon túl a közösen vállalt felelősség, az összefogás. Céljuk: felismerni a gyermekek hátrányos helyzetét, megnyerni a szülőket az együttnevelésre, kiküszöbölni a szociális zavarokat, esélyt teremteni a gyermekek tehetségének kibontakoztatására, a fejlődésben akadályoztatott gyermekek fejlesztését maximálisan biztosítani. Hangsúlyozzák az óvoda és iskola pedagógusainak szoros együttműködését a sikeres óvoda–iskola átmenet biztosítása érdekében. Vallják, hogy a szociális hátrányból adódó tanulási kudarcok megelőzhetőek, ha időben sikerül feltárni az okokat és megfelelő stratégiát kialakítani a szükséges fejlesztéshez. Ehhez nélkülözhetetlen a gyermek képességeinek feltérképezése még az iskolakezdés előtt, majd a gyermek folyamatos fejlődésének nyomon követésével biztosítani a további fejlesztést. Főbb tevékenységeik között szerepel a hátrányos helyzetű gyermekek beíratásának támogatása védőnői közreműködéssel, az integrációt segítő csoportalakítás, igazolatlan hiányzások minimalizálása, az óvoda rugalmas nyitva tartása, a szociális ellátórendszerrel való szoros, aktív együttműködés. A program eredményeként az intézmény képes a különböző háttérrel és különböző területeken eltérő fejlettséggel rendelkező gyerekek együttnevelésére, a szociális hátrányok okozta zavarok a lehető legkisebbre csökkennek.

A Mezőtúri-Mesterszállási Óvoda arra törekszik, hogy a környéken élő valamennyi 3–7 éves hátrányos helyzetű gyermek járjon óvodába, ezzel biztosítva a későbbi iskolakezdés sikerességét. Céljuk továbbá a multikulturális és interkulturális nevelésen alapuló integráció, valamint a befogadó szemléletű, gyermekközpontú óvodai gyakorlat megvalósítása. Ennek érdekében már óvodába lépéskor komplex állapotfelmérést végeznek, a szülőket tájékoztatják a befogadás folyamatáról, közös programokat, rendezvényeket szerveznek. Az egyéni fejlesztéseket beépítik a mindennapi pedagógiai munkába.

Az ózdi Sajóvárkonyi-Táblai Összevont Óvoda befogadókészségével, gyermekközpontúságával biztosítja az oda járó gyermekek számára az egyenlő hozzáférést. Fontosnak tartják a sokoldalú képességfejlesztéssel a gyermeki személyiség egészére irányuló fejlődés biztosítását, különösen a hátrányos helyzetű, sajátos nevelésű igényű gyermekek integrált nevelését. Jó gyakorlatuk az IPR (Integrált Pedagógiai Program) bevezetésére épül. A korai óvodáztatás érdekében már 3 éves korban felveszik a kapcsolatot a szülőkkel, családi napok keretében a közös tevékenységekre helyezik a hangsúlyt. Az óvoda–iskola átmenetet IKT-eszközök megismertetésével segítik. A mozgáskotta módszert hatékony segítésnek tartják a SNI gyermekek fejlesztésében. Az „Utazás a Föld körül” projekt során a gyermekek megismerhetik más népek értékeit, kulturális szokásait, a más kultúrával való együttélés szabályait.

A romhányi Aranyalma Óvoda a hátrányos helyzetű gyermekek támogatásának érdekében egyéni differenciált fejlesztést alkalmaz, melyet megelőz a gyermek aktuális fejlettségi szintjének mérése. Az egyéni fejlesztéseket játékba ágyazott tevékenységen keresztül, a gyermek fejlettségi szintjét figyelembe véve valósítják meg. Módszertani elemként a projektpedagógia alkalmazása is beépült a pedagógiai gyakorlatba. Jó gyakorlatuk alapeleme a gyermekközpontú és családorientált szemlélet, mellyel a halmozottan hátrányos helyzetű családok speciális szükségleteihez kívánnak alkalmazkodni. Az óvoda–iskola átmenetet az óvoda–iskola munkacsoport koordinálja. Nagy hangsúlyt fektetnek a gyermek érzelmi-erkölcsi nevelésére, mert ez adja az alapot a gyermeki személyiség szocializációjához.

A sokorópátkai Egységes Óvoda-Bölcsőde ÁMK óvodai gyakorlatában kiemelt figyelmet kap az egyenlő bánásmód érvényesülése, a gyermekek toleranciára való nevelése. Jó gyakorlatuk célja, hogy az általuk kipróbált és alkalmazott tevékenységeikkel, módszereikkel hozzájáruljanak a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek képességeinek, készségeinek, kompetenciáinak fejlesztéséhez. IPR gyakorlatuk a hátrányos helyzetű gyermekek integrálásával kapcsolatos feladataikat mutatja be. Ezek közül kiemelkedő tevékenységei közé tartozik a HHH gyermekek óvodai beíratásának támogatása, az integrációt elősegítő csoportelosztás (HHH gyermekek arányos eloszlása a csoportban).

Az óvodai hiányzások elkerülése érdekében a szülők munkaidejéhez kötött nyitva tartást biztosítanak. Tevékenységeik megvalósításához a legkorszerűbb óvodapedagógiai módszereket alkalmazzák, mint a projektmódszer, kooperatív technikák, játékba integrált ismeretnyújtás, mozgásfejlesztés. Az óvodai nevelés sikeressége mögött kulcsfontosságúnak tartják az óvodán kívüli szervezetekkel való szoros, gyakori együttműködést. Az óvoda–iskola átmenet megkönnyítése céljából óvoda–iskola átmenetet segítő programot dolgoztak ki, a leendő első osztályos tanító kiválasztásában, megismerésében segítséget adnak a családnak.

A nemzetközi jó gyakorlatok vizsgálatánál az alábbi szempontok kerültek előtérbe: a jó gyakorlat legyen adaptálható, alkalmas legyen intézményfejlesztésre, pedagógus-továbbképzések szervezésére, innovatív programkidolgozásra, hátrányos helyzetű tanulók esélyteremtésére, kompetenciaalapú óvodai programcsomagok átvételére, fejlesztéssel, tehetséggondozással kapcsolatos diagnosztikai program kidolgozására. A kiválasztásnál további szempontként szerepelt, hogy az adott ország lehetőleg európai legyen, és lehetőleg szomszéd országunk.

A kutatás során az alábbi országok jó gyakorlatai kerültek elemzésre: Németország (Otzing), Ausztria (Graz), Románia (Marosvásárhely), Hollandia (Lelystad), Szlovákia (Eperjes). A kiválasztott országok oktatási rendszerének eltérő a felépítettsége, az óvodai ellátórendszer nem rendelkezik olyan hagyományokkal, mint a magyar óvodapedagógia. Többéves, kötelező óvodai nevelés egyik országra sem jellemző, Hollandiában például a bölcsődei gondozás 4 éves korig tart, majd rögtön az iskola-előkészítő szakasz jön, 1. osztállyal kezdve.

A vizsgált országokban más-más csoport tartozik a hátrányos helyzetűek közé – jellemzően a migráns családokat –, kivétel Románia, ahol sajnos a román állampolgárok jelentős része hátrányos helyzetűnek tekinthető. Kiemelkedőnek tekinthető a holland, német és osztrák jó gyakorlatokban a bevándorlók integrálása a helyi társadalomba. A vizsgált jó gyakorlatok elemzése során két témára készült ajánlás: 1. a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevétele, 2. az optimális intézményi struktúra megtalálása a hátránykompenzáció érdekében.

A kutatás eredményeként létrejövő tudások és tapasztalatok nyomán „Javaslatok” megfogalmazására került sor a döntéshozók (rendszerszinten) és az intézmények számára.

(Terjedelmi okokból ezúttal a rendszerszintű javaslatokat mutatjuk be.)

[1] 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

[2] 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról

(Óvodai kutatás-fejlesztés az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.-ben, II. rész , Kozsdiné Mészáros Emese, Szent-Gály Viola, Vizy Boróka, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Közoktatási Osztály, Óvodafejlesztési Iroda)

[product id=”344″ sku=””]