Ma már felmérések bizonyítják, hogy az olvasni tanított óvodások 12 éves korukra elveszítették korán szerzett előnyüket azokkal a társaikkal szemben, akiket nem olvasni tanítottak – idő előtt –, hanem igényes, ingergazdag anyanyelvi környezetben nevelkedtek és sokrétű anyanyelvi tapasztalat birtokában az iskolában kezdték meg az olvasás és az írás megtanulását.
Bár gyakorlatból tudjuk, hogy a 4-5 évesek általában élénk érdeklődést mutatnak a betűk világa iránt, azonban ez nem jelenti azt, hogy az olvasás és az írás megtanítása az óvoda feladata lenne. Helyette olyan képességek fejlesztésére van szükség, amelyek alkalmassá teszik az iskolakezdés idejére a kisgyereket az olvasás-írás jelrendszerének megismerésére, az írásmozgások és a kézírás technikájának elsajátítására.
Hallgassuk például figyelmesen a hangokat, utánozzuk, mondjuk ki azokat és játsszunk velük sokféleképpen, hogy gyakorolhassák a gyerekek az egyes hangok elkülönült észlelését.
Vagy például a formaérzékelés támogatása ne egyszerű bemutatással és mintakövetéssel történjen, hanem adjunk lehetőséget a testtel való érzékelésre (például: formáljanak kiflit a testükből a gyerekek, vagy járják ki a hullámvonalat, a karikát, mielőtt azt lerajzolják). Ezután mindig nagy alakban, a levegőben próbálják követni a vonal vezetését, majd egyre kisebb kiterjedésű mozgásokat végezzenek (vállból, karból, csuklóból indítva a mozgást). Végül az asztallapjukon, majd csomagolópapíron, ezt követően A/4-es lapon festékes ujjal, ecsettel, postaironnal (vastag hegyű puha ceruza), és csak legvégül ceruzával rajzolják le a már jól érzékelt vonalvezetést.
[product id=”340″ sku=””]
