Játsszunk a hangunkkal! Nagyon népszerűek a párbeszédes vagy a párbeszédre utaló versek. Ezek alkalmasak arra, hogy észrevetessük a gyerekekkel a kommunikációban rejlő sokszínűséget − verbális és nonverbális elemeket egyaránt.
Nézzük meg Szabó Lőrinc Tavasz című versét:
„Mi az?” − kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” − felelt a Nap.
„Megjött?” − kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” − felelt a Nap.
„Szeretsz?” − kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” − szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
Mit kezdhetünk ezzel a verssel? Használjuk például bábjátékra! Ha az óvónő bábjátékával el tudja bűvölni a gyerekeket, akkor ők maguk is elég motivációt éreznek majd ahhoz, hogy ezt kipróbálják.
Tartsunk a két kezünkben kétféle bábot. Ezek lehetnek a legegyszerűbb síkbábok, de kesztyűs-, ujj- vagy marionett bábok is.
A Rigó – a kérdező – különböző hangulatokat megjelenítve kérdezgetheti a napot: álmosan, vidáman, türelmetlenül, szomorúan, izgatottan stb. A Nap ugyanezeket a hangulatokat megjelenítve, de a kérdezőtől eltérően válaszolgathat. Például:
- a Rigó álmos, a Nap türelmetlen.
- a Nap szomorú, a Rigó értetlen.
- a Nap boldog, a Rigó ingerült és fordítva stb.
A játékkal felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy milyen sokféle hangon tudunk megszólalni, mit változtathat a mondanivalónkon a választott hangerő, hangsúly, hogy ezekkel az eszközökkel tudatosan bánhatunk. Rendkívül szórakoztató lehet ez a játék akár a saját csoportunkban, akár kisebb-nagyobb közönségnek bemutatva.
Válogathatunk még párbeszédes versek között, hasonló feldolgozás, játék céljából. Szívesen ajánlom például Zelk Zoltán Párbeszéd című versét is. Próbálják ki!
[product id=”294″ sku=””]
