Játsszunk a hangunkkal! Nagyon népszerűek a párbeszédes vagy a párbeszédre utaló versek. Ezek alkalmasak arra, hogy észrevetessük a gyerekekkel a kommunikációban rejlő sokszínűséget − verbális és nonverbális elemeket egyaránt.

Nézzük meg Szabó Lőrinc Tavasz című versét:

„Mi az?” − kérdezte Vén Rigó.

„Tavasz” − felelt a Nap.

„Megjött?” − kérdezte Vén Rigó.

„Meg ám!” − felelt a Nap.

„Szeretsz?” − kérdezte Vén Rigó.

„Szeretlek!” − szólt a Nap.

„Akkor hát szép lesz a világ?”

„Még szebb és boldogabb!”

Mit kezdhetünk ezzel a verssel? Használjuk például bábjátékra! Ha az óvónő bábjátékával el tudja bűvölni a gyerekeket, akkor ők maguk is elég motivációt éreznek majd ahhoz, hogy ezt kipróbálják.

Tartsunk a két kezünkben kétféle bábot. Ezek lehetnek a legegyszerűbb síkbábok, de kesztyűs-, ujj- vagy marionett bábok is.

A Rigó – a kérdező – különböző hangulatokat megjelenítve kérdezgetheti a napot: álmosan, vidáman, türelmetlenül, szomorúan, izgatottan stb. A Nap ugyanezeket a hangulatokat megjelenítve, de a kérdezőtől eltérően válaszolgathat. Például:

  • a Rigó álmos, a Nap türelmetlen.
  • a Nap szomorú, a Rigó értetlen.
  • a Nap boldog, a Rigó ingerült és fordítva stb.

A játékkal felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy milyen sokféle hangon tudunk megszólalni, mit változtathat a mondanivalónkon a választott hangerő, hangsúly, hogy ezekkel az eszközökkel tudatosan bánhatunk. Rendkívül szórakoztató lehet ez a játék akár a saját csoportunkban, akár kisebb-nagyobb közönségnek bemutatva.

Válogathatunk még párbeszédes versek között, hasonló feldolgozás, játék céljából. Szívesen ajánlom például Zelk Zoltán Párbeszéd című versét is. Próbálják ki!

[product id=”294″ sku=””]