A fejlődés és fejlesztés nyomonkövetésének lehetséges mappa-gyakorlata
Óvodapedagógus körökben manapság a portfólióról elsősorban az óvodapedagógus portfóliója jut eszünkbe. A közvetlen aktualitások mellett azonban a gyermeki portfólió szakmai kidolgozása is vállalható – érdemes ezen gondolkodni. A cikkben bemutatásra kerülő struktúrajavaslat szabadon variálható, illeszthető a saját intézmény arculatához, jelenlegi gyakorlatához.
- A gyermeki fejlődés nyomon követésének célja
Az ÓvodaVezetési Ismeretek őszi számaiban került bemutatásra az Educatio Nkft. szakmai felügyeletével irányított óvodai kutatás-fejlesztés, amelynek két témája az eredményes óvoda–iskola átmenet és a hátránycsökkentés intézményi támogatása.
A kutatás-fejlesztés egyik kiemelt javaslata az eredményes óvoda–iskola átmenet jó gyakorlatait feltárva közvetlenül kapcsolódik a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet módosításához, amely kötelező dokumentációvá teszi a gyermek fejlődésének nyomon követését. Az említett javaslat lényegében azt tartalmazza, hogy az óvoda által vezetett dokumentáció hasznosulása ne csak a tankötelezettség megkezdésében jelentsen szakmai támogatást [erre vonatkozik például a 15/2013. (III. 26.) EMMI-rendelet 7.§ (1) ad) pontja], hanem egységes szabályozásban is jelenjen meg az iskola részéről való átvétel és együttműködés. Ennek protokollja még nem kidolgozott, de a fenti kutatás-fejlesztésben Hujber Tamásné szakértő óvodai struktúrára adaptálta az Arany János Tehetséggondozó Programban megvalósuló fejlesztést, amely adekvátan illeszthető a rendkívül sokféle óvodai gyakorlathoz.
Ahogy látni fogjuk, a mappa-portfólió lényegében a nyomon követés sajátos kiterjesztése, és lehetővé teszi, hogy a vezető végiggondolja:
- Igényel-e megújulást, továbbfejlesztést, módosítást a rendeletben szabályozott kötelező nyomon követési helyi gyakorlatuk?
- Milyen lehetőségek adódnak a szülők erőteljesebb bevonására?
- Milyen lehetőségek adódnak a mérések átgondolására, vagy valami különlegesre, amelyből értékes információt nyerhetünk?
- Interjú egy óvodavezetővel
Megkérdeztük minderről Tarr Ágnest, a dombóvári Szivárvány Óvoda és Bölcsőde vezetőjét, ők miként gondolkodnak a témáról.[1]
SZG. V.: A gyermek fejlődésének nyomon követése nem nélkülözheti a helyi sajátosságok megjelenítését. Ti miben látjátok a sikeres nyomon követést?
Á.: Az eredményes nyomon követés véleményem szerint sokoldalú figyelmet igényel, kiemelném az óvodapedagógusok felkészültségét (tudja elemezni, értékelni a gyermekről szerzett információkat). Fontos a pedagógusok továbbképzésének (külső, belső) tudatos tervezése (szakirányú végzettség és speciális fejlesztő eljárások megismerése). Intézményünkben a következő szakirányú végzettségű óvodapedagógusok dolgoznak: fejlesztő-, gyógypedagógus, gyógytestnevelő, nyelv-, és beszédfejlesztő pedagógus, ezenkívül alapozó terápia és TSMT (tervezett szenzomotoros tréning) alkalmazására felkészült kolléganők.
A legmegfelelőbb gyermekmegismerést és fejlődés-nyomonkövetést segítő módszerek kidolgozása, illetve kiválasztása egy hosszabb folyamat, amelyben mindig visszatérünk a korábban megbeszélt feladatokra, és elemezzük: ez bevált, ez kevésbé. Eszerint alakítjuk, módosítjuk az elképzeléseinket, most már úgy, hogy a rendeletben foglaltaknak is megfeleljen az, amit mi képviselünk.
Meghatározó az is, hogy a szülőkkel való együttműködés hatékony formáiról gondolkodjunk, erre is vissza-visszatérünk, és átbeszéljük a tartalmi formák eredményességét.
A széles körű együttműködés a külső szakemberekkel és intézményekkel, szervezetekkel (bölcsődei kisgyermeknevelő, védőnő, gyermekorvos, pedagógiai szakszolgálat szakemberei) mindig konkrét lépésekben, egyeztetésekben realizálódik. A kapcsolat személyes, így vezetőként tájékozott vagyok arról, ha a gyermekkel kapcsolatban előzetes kockázatra kell készülnünk, például egy koraszülött esetén, vagy ha a gyermeknél különösen problémás volt a bölcsődei beilleszkedés.
Megítélésem szerint fontos a feltételek rendszerbe állítása, beépítése az óvodai gyakorlatba és megfelelő dokumentálása.
A nyomon követés teljes folyamata szempontjából fontos lenne a bölcsődével és az iskolával való kiemelt együttműködés e téren. (Ez nálunk a bölcsőde esetében megvalósul.)
Néhány felmerülő kérdés a rendszer kidolgozásával és működtetésével kapcsolatban:
A legmegfelelőbb gyermekmegismerést és fejlődés-nyomonkövetést segítő módszerek kidolgozása, illetve kiválasztása
Dilemma: standardizált (differ) vagy intézmény által kidolgozott legyen?
A kidolgozásnál főbb szempontjaink voltak:
- A gyermek személyiségéről, fejlődéséről minél szélesebb körű információt szerezhessünk (a mindennapi megfigyelések mellett)
- Alkalmazása jól beilleszthető legyen az óvodai nevelőmunkába (ne vonja ki az óvodapedagógust és a gyermeket hosszabb időre a csoport életéből)
- Jól mutassa a gyermek fejlődését
- Egyszerűen, jól áttekinthetően, egységesen dokumentálható legyen
Az általunk kidolgozott rendszer felépítése
Nyomon követési rendszerünkben 3 szintet tartunk szükségesnek:
- szint: A fő területeket vizsgáló, egyszerűen, gyorsan elvégezhető saját kidolgozású mérőanyag alkalmazása. Fő módszere: célzott megfigyelés. Minden gyermeknél évente végezzük el. Részei: anamnézis, első nap az óvodában; készségek, kompetenciák területenként; nevelési területek;
- szint: Részletesebb, standardizált mérőanyagokkal kiegészített forma alkalmazása. Azoknál a gyermekeknél alkalmazzuk, akiknek a megismeréséhez az 1. szintű mérőanyagot nem tartjuk elegendőnek.
- szint: Pedagógiai szakszolgálat, külső szakemberek bevonása. A fejlődésükben nagyobb eltérést mutató gyermekek esetében alkalmazzuk.
SZG. V.: Volt-e mérés korábban az óvodában? Ha igen, ezeket az eredményeket beépítitek-e a nyomon követésbe, vagy külön entitásként kezelitek?
Á.: Körülbelül 25 éve foglalkozunk a gyerekek megismerésével és fejlődésük nyomon követésével. Fejlesztő munkacsoportunk 10 éve működik, folyamatosan figyelemmel kíséri és továbbfejleszti a rendszerünket.
A rendszer alkalmazásának vizsgált területei:
- A kapott információk megfelelően mutatják-e a gyermek fejlődését?
- Jól használható-e?
- Az egységes használata megvalósítható-e?
- A rendszer megfelelően működtethető-e, zökkenőmentesen beépíthető-e az óvodai munkába?
- Megfelelő időben történik-e a szakértői vizsgálatok kérése, illetve a külső szakemberek bevonása?
- Milyen eredményeket mutat a gyermekmegismerésre épülő fejlesztőmunka?
Nyomon követési rendszerünk fejlesztési iránya:
- Tartalmi
- Kezdetben a gyermeki tevékenységekkel és a nevelési területekkel kapcsolatban végeztek elsősorban megfigyeléseket az óvodapedagógusok.
- A fejlesztés során a készségek, kompetenciák fejlődésének részletesebb mérésével egészült ki, valamint bővültek az alkalmazott módszerek (aktometria, szociometria, rajzelemzés)
- Formai
- Kezdetben az óvodapedagógusok hosszabb szöveges értékelést készítettek adott szempontok alapján a gyermekekről, félévente.
- A fejlesztés a kevesebb, tömörebb szöveges feljegyzés és a táblázatba foglalt részletesebb szempontrendszer, valamint a jelölések alkalmazása irányába mutat.
Intézményünkben standard mérőeszközök alkalmazását is kipróbáltuk, de saját kidolgozású rendszer mellett döntöttünk, amit minden gyermeknél rendszeresen alkalmazunk.
SZG. V.: A ti óvodátokban milyen együttműködésben tudtok gondolkodni a nyomon követés szabályozásában?
Á.:
Óvodán belüli együttműködés során:
- Kiemelkedően fontosnak tartjuk a csoportban dolgozó két óvodapedagógus együttműködését, feladatmegosztását.
- Az intézményben dolgozó speciális végzettségű, felkészültségű óvodapedagógusok támogatása segíti a munkát.
- A teammunkában történő mérés és információelemzés segíti az eredményességet (óvodapedagógus–speciális felkészültségű óvodapedagógus–szülő–külső szakember).
- A szülőkkel való együttműködés rendszerének kidolgozása, az eredményes együttnevelés szempontjából, rendkívül fontos. Intézményünkben a fogadóóra rendszere kidolgozott, hatékony
Óvodán kívüli szakemberekkel, intézményekkel, szervezetekkel való együttműködés során:
- Védőnővel, gyermekorvossal
- Bölcsődével
- Korai fejlesztővel
- Nevelési tanácsadóval, szakértői bizottsággal
- Utazó logopédussal, gyógytestnevelővel, gyógypedagógussal
SZG. V.: Lesz-e, van-e a nyomon követésnek konkrét hozadéka az óvoda–iskola átmenetre?
Á.: A gyermekmegismerése és fejlődésének követése a tudatos nevelőmunka alapja. A gyermek ismeretére épülő fejlesztőmunka jelentősen segíti a zökkenőmentes óvoda–iskola átmenetet.
Gyermekmegismerésre épülő fejlesztés:
- A nevelési rendszerbe beépített fejlesztési gyakorlat
- A differenciáló módszerek alkalmazása spontán szituációkban
- Tudatosan tervezett rendszerben, csoportban történő rendszeres egyéni, mikrocsoportos fejlesztés
- A csoporton kívül végzett fejlesztőmunka
- Egyéni, mikrocsoportos fejlesztés, amit óvodapedagógus, illetve speciális felkészültségű óvodapedagógus végez
- Utazó logopédus, gyógypedagógus, gyógytestnevelő által végzett fejlesztések (sajátos nevelési igényű gyermekek)
A területen mutatkozó néhány probléma, ami intézményközi kölcsönös együttműködést igényel:
- A külső szakemberekkel való együttműködést jelentősen befolyásolja a túlterheltségük (időhiány).
- Az iskola felé a gyermek fejlődésével kapcsolatos információk továbbadására nincs kidolgozott rendszer, megvalósulása esetleges.
SzG. V.: Mi az, ami növelheti még az eredményességet?
Á.: Véleményem szerint az eredményességet tovább növelné, ha:
- intézményi szinten (360 gyermek) biztosított lenne legalább egy óvodapszichológus vagy gyógypedagógus munkakör;
- kidolgozott lenne az óvodai nyomon követési rendszer iskolai folytatása (a gyermek óvodai fejlődésével kapcsolatos információk átadása működne);
- több hasonló fejlesztésből újabb javaslatok, lehetőségek kerülnének az óvodavezetők kezébe, ezekből ki lehet válogatni a számunkra leginkább megfelelőt. A fiatalabb kollégáknak is nagyon fontos tapasztalatot szerezniük az intézményfejlesztésről, hiszen mi is, mint előminősített referenciaintézmény folyamatos fejlődésben vagyunk, és ez bizony közös munka, közös törekvés, közös eredményekkel.
(Szent-Gály Viola)
[product id=”344″ sku=””]
