– Mi az, ami a gyerekek tévénézési szokásai között a legveszélyesebb, ami leginkább negatívan hat fejlődésükre, gondolkodásukra?
– Elsősorban az árt, ha olyasmit néznek, ami nem nekik való: a korhatár-besorolás célja épp a gyerekek megóvása. A gyerekeknek szánt műsorok megítélésében két dolog számít leginkább: a nyelvezet és az erőszak. Utóbbi esetében kérdés, hogyan jelenik meg: a képzelet szintjén, mérsékelt akciók során, esetleg erős, véres, rémisztő módon.

– Milyen műsorok valók az egyes korosztályoknak?
– Egy hároméves vagy annál kisebb gyerek figyelmi és információ-feldolgozási kapacitása nem teszi lehetővé a képek és hangok együttes értelmezését, elsősorban az intenzívebb fények és hangok keltik fel a figyelmét. A villódzó fények és hangok továbbá izgalmi állapotot gerjesztenek, megnövelik a dopaminszintet, és ebben a kritikus életkorban fokozott a hozzászokás veszélye, éppen ezért hároméves korig egyáltalán nem lenne szabad tévézni.

Három és hét éves kor között az a fontos, hogy a gyerek olyan műsorokkal találkozzon, amelyek az információ-feldolgozó képességüket nem terheli túl: kerülendő a túl zajos, gyors tempójú film, a gyors vágás, a félelemkeltő zene, a háttérzaj, a homályos jelenetek. Ekkor még nem tud különbséget tenni fikció és realitás között – a televíziót mágikus ablaknak látja, amelyen keresztül a „bentlakókkal” érintkezésbe léphet. Mivel a televízióban kész képeket kap (a felolvasott mesével szemben) nagy jelentőségű a képi világ, nem mindegy, hogy kedvesek a figurák vagy ijesztőek, hogy követhetőek-e a vágások, vagy sem, hiszen ha túl bonyolultak a történet szálai, akkor nem érti meg a látottakat, nem válik a fejében egy kerek történetté. Mivel a gyerekek sajátjukként élik át, ami a szereplővel történik, így rendkívüli körültekintéssel kell eljárni az olyan témák kapcsán, amelyek a hat év alatti gyermekek biztonságérzetét veszélyeztethetik, például a családi konfliktusok, a szülők vagy közeli hozzátartozók halála, a gyermek elhagyása, állatok sebesülése vagy halála.

 

Hat-tizenkét éves kor között a „jó” és a „rossz” megítélésekor a gyerekek egyre inkább kezdik figyelembe venni a szándékot, az erőszakos cselekedet motivációját, valamint az agresszív viselkedés következményeit, a filmek gyors tempója azonban ezt sokszor megnehezíti. Általában tíz éves kor után jellemző a cselekedetek motívumainak többé-kevésbé pontos felismerése. A prepubertás időszakában a fiúknál megnő az erőszakos tartalmak iránti fogékonyság, ez egyúttal életkori sajátosság is: a megélénkült és kiszélesedett érdeklődés nagyobb fokú autonómia iránti törekvésekkel jár együtt.

 

– A gyerekek tévézési szokásait illetően időről időre különböző, gyakran egymással ellentétes eredményű kutatások látnak napvilágot…
– Az alapkérdésekre a mai napig nem sikerült megnyugtató választ kapni, minél több tanulmány készül, annál ellentmondóbbak az álláspontok. Az viszont biztos, hogy egészségügyi ajánlások napi két órában maximálják a képernyő előtt eltöltött időt. Ha egy gyerek túl sokat tévézik, hiányoznak azok a cselekvések, amelyeket a televíziózás helyett csinálhatna, tehát nem a két órán túli tévézés az, ami igazán árt, hanem az hiányzik, amit emiatt elmulaszt. Mégis, mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a szülő tudjon arról, mit néz a gyerek, mi zaklatja fel, mi érinti meg, mit ért, mit nem ért, és segítsen neki feldolgozni az esetleges kellemetlen élményeket beszélgetéssel, játékkal, rajzolással. Beszélgessen vele, arról is, ami tetszett neki, hiszen ez is sokat elmond arról, mit ért, mi érdekes, mi vonzó számára.

– Mit tehet a szülő, hogyan lehet megelőzni, hogy kialakuljanak a rossz tévénézési szokások?
– Egy szóval: mindent. A legideálisabb az, ha a szülő és a gyerek együtt választ műsorokat, és amiket megnéz a gyerek, azt utólag megbeszélik. Ha a gyermek olyat is akar nézni, amit nem beszéltünk meg, vagy még szeretne ott ragadni a készülék előtt, attól függően, hogy ez mennyire fér bele az adott napirendbe, és milyen műsorról van szó, lehet engedni. Tiltani nem érdemes, kereteket szabni, engedményeket tenni igen, de fontos ragaszkodni a közösen átbeszélt tervhez. A szülőn múlik, hogyan alakítja a napirendet, a programokat. Ésszerűen kialakított szokásokkal, betartott szabályokkal jó viszony alakítható ki a televízióval.

 

– Ha a szülő úgy véli, a tévézés nem árt a gyereknek, mit lehet mondani neki?
– A tévézés önmagában nem ártalmas, akkor válik azzá, ha kontrollálatlan marad, mit, mennyit és mikor nézhet a gyerek, ha életkori sajátosságainak nem megfelelően választunk. Tehát igaza van a szülőnek, ha így gondolja, de megvannak azok a szempontok, amikre érdemes odafigyelni, hogy valóban minőségi időtöltés legyen a tévézéssel eltöltött idő. A tévézés, csak e szempontok figyelembevételével nem ártalmas.

 

– Milyen lehetőségek vannak a kéretlen, nem gyereknek való tartalmak szűrésére, blokkolására?
– Első helyen a korhatár-besorolást kell említenünk. Ezt komolyan kell venni. A korhatár-besorolás célja a gyerekek megóvása olyan dolgoktól, amelyek károsan hathatnak lelki egészségükre, szellemi fejlődésükre. A szülőket segítik a különféle gyerekzárak, ezek segítségével egyes műsorok, csatornák blokkolhatók, így nem elérhetőek a gyerekek számára.
– Jó-e, ha a gyerekszobában van televízió?
– Nem jó. A kutatók szerint a saját tévé hátrányosan befolyásolja a gyerekek jól létét, mert míg a kisebbeknek elvonja a figyelmét a játékról, addig a nagyobbak kevesebb időt és figyelmet fordítanak a tanulásra. A szakemberek szerint tanulás közben, étkezésekkor és lefekvés előtt jobb, ha kikapcsoljuk a készüléket – bármelyik szobában legyen is. A lefekvés előtti tévézés alvási problémákat okozhat: a gyerekek ahelyett, hogy lecsendesülnének, fölélénkülnek, mivel úgy hat rájuk a képernyő kék fénye, mintha koffeint fogyasztanának. A melatonin hormon szintje – amely részt vesz az álom-ébrenlét ciklus szabályozásában – estére csökkenne, míg a tévézés (vagy számítógép-használat) hatására nő.

 

– Árthat-e a gyereknek, ha a másik szobából esténként áthallatszik a felnőttek által nézett műsorok hangja?
– Ha a gyermek számára a hangerő nem zavaró, és a gyermekre szánt figyelem egyébként kielégítő, és az esti mese sem marad el, akkor semmiképpen sem káros.

[product id=”294″ sku=””]