Vándorútra keltek a fiatal gólyák és a melegigényes gyurgyalagok többsége is elindult már Afrika felé. Az itt olvasottakat építsük be a környezeti nevelés programjába. Meséljük el a gyerekeknek, miért vándorolnak a madarak!
A madárvonulás idén augusztus végén kezdődött el, de a fecskék még maradnak, akár októberig is. Az éghajlatváltozás miatt tavasszal korábban érkeztek meg a vándormadarak és korábban költötték ki az első fiókákat is. Néhány évtizeddel ezelőtt a költés ideje szeptember közepére esett, de idén már két fészekalja füsti fecske is kirepült, a mezei veréb pedig már három-négy fészkelésen is túl van – tudtuk meg a szakértőtől.
A vonulás vége felé tartanak viszont a fiatal gólyák, már csak a kései fészkelésű fiatalok és az idősebb kelepelők maradtak itthon. Utóbbiak az egész évi “munka”, a fészekrakás után még pihennek egy keveset, rendbe hozzák magukat és csak aztán kelnek útra. A fiatal gólyák legközelebb három-négy év múlva, ivarérett korban térnek vissza: ekkor párt választanak, és új fészket raknak. Idősebb fajtársaik viszont tavasszal ismét felkeresik régi fészküket és folytatják a megkezdett építkezést. A fészek súlya az évek során eléri a több mázsát, az ágakkal, gallyakkal, fűvel együtt gyakran hazaszállítják a számukra tetszetős, csillogó tárgyakat is: műanyag zacskót, harisnyát, fémpénzeket. “Segítséget” nem fogadnak el, a sérült fészek áthelyezése vagy megemelése után már nem mennek vissza a régi helyükre. Többnyire a villanyoszlopon, ritkábban az iskolák, ipari létesítmények kéményén építik lakhelyüket.
– Zalában idén 110-120 lakott gólyafészket találtak, 15-20 százalékkal többet, mint az előző években. A kirepült fiókák száma átlagosan 2,6-2,7 volt. A kis gólyák közül több mint tíz pusztult el áramütés vagy viharkárok miatt, néhány esetben pedig az életképtelennek tartott fiókákat a szülők dobták ki a fészekből. Megcáfolva a régi mondást – miszerint a magyar ember kedvenc madara a gólya – gyakran éppen az emberek ártanak a legtöbbet! Néhány évvel ezelőtt Lenti környékén lőttek le légpuskával két fiókát, pár héttel ezelőtt pedig Teskándon egy idősebb gólyát – sorolta Darázsi Zsolt.
A gólyák, gyöngybaglyok alól kivágták az évszázados fákat, ahol korábban fészkeltek. A gólyák a kéményeken kerestek menedéket, de végül már csak a kereszttartós villanyoszlop maradt meg fészeképítésre. A gyöngybaglyok beszoktak a templomtornyokba, fészket nem raknak, a poros sarokba rakják le tojásaikat. A madárvédők segítségül 90-100 keltető ládát helyeztek el a megyében. A gyöngybagoly ezen kívül is fokozott védelmet igényel, különben a tartós, kemény télben elpusztul. Egeret ugyan nem fog helyettük senki, de ha a falu szélén néhány négyzetméteren eltakarítják a havat, a gally- rőzsekupacot pedig megszórják búzával, kukoricával – amivel odacsalogatják az egereket – az nagy segítség nekik az élelemszerzéshez. Egy adományozónak is szívügye ez a madár: ő annak a templomnak ajánlotta támogatását, amelyik tornyában gyöngybagoly költőládát helyeznek el.
A madárvédelemről Darázsi Zsolt elmondta: egyre kevesebb az öreg erdő, kevés a fészekrakási hely. Az is zavarja a madarakat, hogy a kirándulók, turisták mindenütt jelen vannak, habár ugyanakkor vannak olyan fajok is, amelyek igénylik az ember közelségét. A falvakban, városokban megtelepedett a feketerigó, és növekszik sárgarigók száma is. Egyre nagyobb számban merészkednek lakott területre a szarkák és a mátyásszajkók, Zalaegerszegen a vetési varjú talált ideális lakóhelyet, és a számuk folyamatosan növekszik. A többi európai országgal ellentétben, hazánkban nem csökkent számottevően a mezei veréb száma sem.
A vízimadarak közül a nagykócsagból – a természetvédelem címermadarából – az 1920-30-as években már csak keveset tudtak összeszámolni, de most már ismét több ezer van az országban. A természet- és madárvédőknek köszönhetően ma is él, és nem pusztult ki a kerecsensólyom (három évtizeddel ezelőtt ez komoly veszély volt), s ugyanez igaz a réti- és a parlagi sasra is. Néhány évre eltűnt az országból, de már ismét található legalább tíz-tizenkét pár vándorsólyom is.
A faj- és élőhelyvédelmi programok mellett Fenékpusztán madármentő és gyűrűző állomás működik, noha fenntartása a forráshiány miatt egyre nehezebb feladatot jelent. A pályázati lehetőségek leszűkültek, az egyesület költségvetése tizedére, alig félmillió forintra zsugorodott. Meg kellett válniuk a három főállású dolgozótól is, mert a bérüket nem tudták kigazdálkodni. A munkát tíztagú csapat látja el – közülük néhányan minden szabadidejüket erre szánják -, de sokan besegítenek a például a gólya- és gyöngybagolyszámlálásba is.
– Idén eddig közel 200 madár került a mentőhelyre. Az okok sokfélék: elgázolja egy autó, áramütés, baleset éri őket vagy éppen az erdőt-mezőt járó turisták szedik ki tudatlanul a fészekből az apró fiókákat. Egy fészekállományi gyöngybagoly azért került be, mert lebontották a helyüket. Több madár már gyógyultan hagyta el a mentőállomást, a húsz sérült gólyafióka közül tíz már útra is kelt egy vonuló csapattal – tudatta az elnök.
A téli időszakban közel félszáz madár – gólya, gyöngybagoly, nyári lúd, sirály, vetési varjú, egerészölyv, galamb, és egy teljes ellátásra szoruló, önállóan táplálkozni sem tudó fecske – marad a mentőhelyen.
