Mozartot hallgatni az anyaméhben, kínait tanulni az óvodában csak néhány azok közül, amikről úgy gondoljuk, hozzájárulnak a gyerek későbbi sikeres életéhez. Persze gyakran esik szó túlterheltségről is, meg arról, hogy hagyjuk meg a gyereket gyereknek. Mégis kevesen tudnak ellenállni a versenyszellemnek, mely már a játszótéri homokozóban eluralkodik.
Vajon mit is kell azon érteni, ha azt mondják egy gyerekről, hogy okos? Néha csak annyit, hogy korán kezdett beszélni, vagy már akkor is le tudta írni a nevét, amikor a kortársai még a ceruzát sem voltak képesek a kezükbe venni. Máskor pedig közelebbről meg sem határozható, miben áll a gyerek különlegessége, csak annyi mondható el róla, hogy kíváncsi, intuitív, érettebb a többieknél. A „zseni” mindenekelőtt kulturális fogalom, nincs statisztikai definíciója. Még a magas IQ-val rendelkezők társasága, a nemzetközi Mensa sem beszél zsenikről, csak olyanokról, akik képességeik és kreativitásuk alapján a népesség felső 2 százalékába tartoznak. Gyakrabban használt és helyesebb szó a „tehetséges”. Sok iskolának van tehetséggondozó osztálya, de vajon hányan járnak ezekbe? Amerikai statisztikák szerint a gyerekek mintegy 6 százaléka.
A tesztek hátrányai
Az általános iskolai felmérők a tantervi anyag elsajátítását mérik, míg az IQ-tesztek inkább a logikai és érvelési készséget. Ezt is befolyásolhatja azonban az, mennyi gyakorlatra tett szert a gyerek a hasonló feladatok megoldásában. És mi van, ha a teszt készítésekor épp kialvatlan vagy zavarja valami? A szakemberek egyetértenek abban, hogy egyetlen teszt nem sokat mond a gyerekről.
A cikk folytatása itt olvasható >>
Kategória: Mozgás, egészség
