Nem csak kirándulásokon, de sokszor a parkokban is találkozhatunk mókusokkal. Tanuljunk meg egy verset róluk.
Fazekas Anna: A mókus
A diófán hervadtak a lombok;
a nyár utója volt,
a magasban gyorsan mozgott
egy fürge barna folt.
Alig lehetett észrevenni
a rőt levelek között:
diót akart egy mókus csenni,
és ágról ágra szökött.
– Adj egyet – szóltam,
hanem a vásott
kismókus nem felelt.
Egy lyukas diót
a fejemhez vágott,
és menten elszelelt.
A vers mondogatása, gyakorlása közben vagy motiválásként készíthetünk fát mókussal és odújával!
Papírtörlő hengerét barnára festjük, melyen előzőleg egy hosszúkás odúszerűt vágtunk. A tetejét vagdossuk be és hajtsuk kifele. (Kb. 10 darab, különböző méretű kihajtás legyen.) Ezekre ragasszunk zöld krepp-papírból gyűrt golyókat (ezek lesznek a levelek). Előre megrajzolt (vagy fotós) mókust rakjunk az odúba, úgy hogy a felülről ráragasztott hurkapálcika segítségével föl-le tudjuk mozgatni.
Diógurítás
Nagyobb, vastagabb kartonra rajzoljunk erdőrészletet. Alul készítsünk különböző méretű, alagútszerű bevágásokat, amelyek az odút jelképezik. Támasszuk ki, hogy függőleges síkban legyen a karton. 3-4 méteres távolságból próbáljanak a gyerekek dió gurításával beletalálni az odvakba.
Diócsapás
Vegyünk egy vastagabb, hosszabb kartonhengert (beszerezhetjük például háztartási boltban, ahol a viaszos terítő erre van feltekerve), a srégen levágott végét támasszuk egy fa alátétre, és tartsuk függőlegesen kissé megdöntve. A felülről belegurított diókat, amikor alul kibukkannak, el kell találni a gyerekeknek egy fakalapács vagy egy klopfoló segítségével.
Mókuskereső
Előzőleg elrejtett, mókust ábrázoló rajzot vagy képet keressenek a gyerekek a szabadban. Kb. 3×3 cm-es képek legyenek, és legalább háromszorosa a gyerekek létszámának
[product id=”336″]
