A kommunikáció az egyik legjelentősebb társadalmi szükségletünk. A népi játékok rengeteg lehetőséget biztosítanak gyakorlására, megjelenítésére. Már a kezdetekkor különválaszthatunk verbális és nonverbális kommunikációs formákat is.
Az első verzió, tehát a verbális, megjelenik minden olyan játékban, ahol valamilyen párbeszédes rész van. Ez lehet prózai, és lehet énekelt forma is. Még tovább vizsgálva találkozhatunk olyan variációkkal, amikor a közösség kettő vagy több csoportra oszlik, és egymással folytatnak párbeszédet. Ilyen játék például az Adj király katonát!. Van, amikor egy kisebb csoport, vagy minimum két ember beszélget a közösséggel. Ilyenek például a hidas játékok. Van, hogy egy valaki kommunikál a közösséggel. Ilyen például a Gyertek haza ludaim játék. Ezek voltak azok az esetek, amikor a közösség, vagyis a csoport volt a párbeszédben résztvevők legalább egyik fele. A másik, leggyakoribb forma, amikor a közösségi játék során ketten kerülnek egymással kommunikációs szituációba. Ilyenek például a vásáros játékok. Ezekben a játékokban ráadásul sokszor nem kötött szöveg van, hanem kedvük szerint alakíthatják a beszélgetést az alkudozások során. A nonverbális formához sorolhatjuk a párválasztó, a kapuzós játékokat ahol a szemkontaktusnak és a gesztusoknak van nagy szerepe. Ebbe a csoportba sorolhatók a kendős játékok is. Ilyenek például az Elvesztettem zsebkendőmet, vagy a Tüzet viszek játékok. Abban az esetben, ha az a cél, hogy a kommunikációt fejlesszük, érdemes odafigyelni a fokozatosságra. Ha egyénileg szeretnénk valakivel foglalkozni fontos, hogy olyan játékokban kapjon párbeszédes szerepet, melyet már jól ismert, rögzítette a folyamatot és a szöveget. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy először mindig a másodlagos szerepet kapja, és szépen a saját tempójában juttassuk el arra a szintre, amit célnak kitűztünk.
A magyar néptáncban is igen nagy szerepe van mind a verbális, mind a nonverbális kommunikációnak. Nonverbális forma, hogy valakit felkérünk táncolni, hogy páros táncok esetén a férfi irányít, de ide sorolhatók a tánc során megjelenő csalogatások is. A körtáncoknál is mindig van egy vezető. Verbális forma például, amikor a moldvai kecskés táncban bárki irányíthatja a közösséget az úgynevezett csujjogatásokkal. Ezekkel a vezér rigmusokkal közölhető többek között a párok cseréje és az irányváltás is. Vagy a férfi verbunkoknál is megjelennek ezek a verbális iránymutatók, a női körtáncoknál pedig a dallamváltásokkal jelenik ez meg, énekes formában. És természetesen ne feledkezzünk meg a táncosok és a zenészek szintén verbális és nonverbális kommunikációs lehetőségeiről sem.
Az alábbi készségek és képességek sorolhatók ehhez a témakörhöz: önkifejezés; szókincs; fogalomtár; szövegértés; kreativitás; szerepazonosulás; memória.
Játék:
- Volt e itt az úr?
Ebben a játékban folyamatosan változik a kommunikációban résztvevők csoportja. Míg az elején egy fő folytat párbeszédet a csoporttal, a második játéknál már csoport, csoporttal, és az arány játékról-játékra változik. A játékot úgy kezdjük, hogy a terem, vagy a kijelölt terület egyik végébe áll a kérdező, a gólya (G). Egy lábon állva, karjait szárnyként kitárva kezdi a dalt. Vele szemben guggolnak a békák (B). A párbeszédes rész végeztével, helyet kell cserélniük úgy, hogy a haladás közben a gólyának meg kell érintenie minél több békát. Akit elkapott, a következő játékban belőle is gólya lesz, így ők egyre többen, míg a békák egyre kevesebben lesznek. A gólyák egy lábon ugrálva, a békák békaugrással haladnak.
(Forrás: Óvónők Kincsestára)
[product id=”348″]
