A Márton napjához fűződő szokások és hiedelmek a magyar néphagyomány szerves részét képezik.
Beszélgessünk a gyerekekkel arról, kinek milyen előzetes ismeretei vannak Szent Mártonnal és a ludakkal kapcsolatban és tanuljunk meg néhány verset.
Háttér-információk
Hallotta-e már valaki azt a kifejezést, hogy Márton lúdja? Emlékeznek-e arra, hogy hívják Nils Holgerson lúdját? Miért éppen Márton a neve?
Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik.
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést kanalat hozzanak,
hogy éhen ne haljanak!
Ha jönnek lesznek,
Ha hoznak, esznek.
Ej-haj vadliba,
mit ettél a lagziba?
Tekintetes káposztát,
méltóságos rántottát.
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”
Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
“Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.
[product id=”348″]
