Borús az idő, esik az eső, reggelente köd van. Tanuljunk meg néhány vidám mondókát az esőről, az őszről!
*
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Elcsendesült már az erdő,
Vége fele az esztendő.
*
Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemüle.
*
Vadludak úsznak sorjában,
Tolluk reszket a tócsában.
Hullik, roppan a fák lombja,
Mókus búvik az odvakba.
*
*
Köd-mondóka
Köd ül a völgyben, pöffeszkedik,
szerteszéjjel terpeszkedik,
Nyújtózkodik, hempereg, földi
felhőrengeteg.
*
Tócsa mondóka
Dagi tócsa, pocsolya, de nagy a
kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik.
Minden csupa víz és sár, ez az
ősz és nem a nyár!
*
Sir a felhő, hull a könnye,
eső omlik le a földre.
Issza a föld, míg csak bírja,
maradékból lesz a tócsa.
Belelépek, tocsogok,
jaj, már csupa sár vagyok!
Nem baj, csak még essen,
essen,
szeretem, ha cuppog, fröccsen.
*
Esik eső, jaj-jaj-jaj,
Mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id=”348″]
