Mondjak egy mesét? Ha ezt a kérdést feltesszük egy kisgyermeknek akár este az ágya mellett, akár az óvodában, biztosak lehetünk a válaszban: -Igen, mesélj!
Tudjuk a gyermekpszichológusoktól, a szakirodalomból és saját tapasztalatunkból is, hogy az óvodás korú gyermek számára a mese, a mesehallgatás rendkívül fontos, szinte azt mondhatjuk, fejlődési szükséglet.
Mit ad a mese a gyermeknek? Varázslatos utazást, kalandot? A nehézségekkel való megküzdést, az akadályok legyőzését, eligazodást a világban és az emberi kapcsolatokban? Az igazság győzedelmeskedését, a legkisebb diadalát, a vágyak beteljesülését, a fantázia szárnyalását? Lehetőséget ad az azonosulásra, mintát a helyzetek megoldására? Mindezt együtt, sőt egészen biztos, hogy még folytathatnánk is a felsorolást.
A mesélés – mint mesemondás és mesehallgatás– az együttlétet, a közös „lélegzés” élményét adja.
A mindennapi vizuális ingerek áradata, a villódzó képek feldolgozása megterheli, és egyúttal meg is zavarja a kisgyermeket. Mielőtt saját képalkotása kialakulna, kész „konzerveket” kap, melyek leállítják, illetve gátolják saját belső képalkotását és elsorvasztják fantáziáját.
Különösen a rajzfilmek, mesefilmek esetében gyakori, hogy a mese készen kapott képsorai túlzott izgalmat, félelmet keltenek. Problémásnak tartjuk a „túlillusztrált” mesekönyveket is, hiszen a „képdömping” ebben az esetben is túlterheli a gyerekeket és meg is fosztja őket az önálló képteremtéstől. Ugyanakkor, ha a mese képeit saját maga alkotja meg képzeletével, a mese „tartalmait” (szereplőit, helyszíneit, eseményeit) annyira szelídíti meg, amennyire a lelke meg tud birkózni azzal. A belső képteremtés képes kioltani a félelmet.
Ha mesélünk és a gyermek „csak” hallgatja, az is olyan, mint egy dialógus. Ilyenkor nem csak beszéddel (például kérdések, megjegyzések hozzáfűzésével), hanem mimetikusan, testbeszéddel is „válaszol” az elhangzottakra. Ha nem személyre szóló a közvetítés (mesélés), akkor ez a „párbeszéd” mesélő és hallgató között nehezen tud létrejönni.
Személyre szóló közvetítésről beszélhetünk akkor is, ha az óvodapedagógus az egész csoportnak mesél, hiszen mesélés közben kontaktust tart valamennyi kisgyermekkel. Meseválasztását is meghatározza csoportjának összetétele, életkora, érdeklődése. A gyermekek mély ismerete teszi lehetővé azt, hogy a fejlődésüket leginkább segítő, szocializációjukat támogató meséket válasszunk nekik, hogy ilyen mesékkel találkozzanak.
A nagycsoportos óvodások és az iskolát kezdő elsősök körében végzett fejlődést vizsgáló diagnosztikus mérés egyik eleme az etikai érzék vizsgálata. Tapasztalataink szerint a legtöbb kisgyermek etikai érzéke – elemi szituációkban – fejletlennek mondható. A mérésben felmerülő helyzeteket többségük vagy nem ismeri fel, vagy rosszul ítéli meg annak erkölcsi tartalmát. Mi, akik a papíralapú ismeretszerzés, élményszerzés korában nevelődtünk, könnyebb helyzetben voltunk, mint a mai óvodások, hiszen sokkal több hallott, olvasott mesében volt részünk. Ezek segítették egyrészt problémamegoldó képességünk fejlődését, másrészt erkölcsi érzékünket. Egy olyan iránytűt kaptunk, mely segített eligazodni a világ dolgaiban és az emberi kapcsolatokban.
Bizonyára gyakorló szülőként és óvodapedagógusként is megtapasztalták, hogy vannak mesék, amelyeket újra és újra kérnek a gyerekek. Amikor már szinte kívülről tudják a szöveget, akkor is örömet okoz számukra annak újbóli meghallgatása. Mi lehet ezeknek a meséknek a varázsa? Miért épp rájuk esik az adott gyermek, vagy egy kis közösség választása? Miért pont az, s miért pont akkor? És hogy döntsünk: mondjuk el újra meg újra, vagy próbáljuk lebeszélni róla kis hallgatóságunkat? Azt gondoljuk, ezeknek a meséknek – éppen ezeknek, és éppen akkor és ott– lényeges üzenete van a gyermek számára, ami által mentális fejlődéséhez hozzájárul. Lehet, hogy a szereplő személyisége, konfliktus megoldási módja, vagy épp a mese helyszíne érinti meg személyesen. Az újramesélés során minden alkalommal újból és újból átélheti azt az élményt, ami biztonságérzetét, magabiztosságát erősíti.
Hogyan mondjunk mesét? Olvassuk fel a könyvből vagy mondjuk fejből? A fejből mondott mese reprodukció legyen, avagy a mesélő által kitalált történet?
Mi magunk azt gondoljuk, hogy mindegyiknek helye van a „mesesarokban”, sőt egyik sem elhagyható.
Kezdjük talán a sort a könyvből való meséléssel. A mese felolvasása során tudjuk a legautentikusabb szöveggel, meseváltozattal megismertetni az óvodásokat. Ekkor találkozhatnak olyan nyelvi fordulatokkal, ízes kifejezésekkel, a régi paraszti kultúra tárgyainak, cselekvéseinek megnevezésével, amikről a mesék világán kívül ma már szinte nem is hallanak. A képekben való gondolkodás, mely a magyar észjárásnak, nyelvnek sajátja, gyönyörűen megjelenik a mesékben. És a képekben való gondolkodás tudjuk, hogy a kisgyermekkornak is a sajátja.
Többször megtapasztaltuk már, hogy milyen élmény a kicsiknek egy-egy mesei elem megértése. Például jó néhány magyar népmesében szerepel hétsinges szakállú emberke. Talán először fel sem figyelnek a gyerekek a hétsinges kifejezésre, hiszen a mese cselekménye ragadja magával őket, de ha rákérdezünk arra, hogy mekkora is lehet egy hétsinges szakáll, találgatásokba kezdenek. A sing jelentésének megismerése után örömmel kezdenek méricskélni, mindent, ami singgel mérhető. Vagy azt olvassuk a mesében „hazaért, mire feljött az égre a vacsoracsillag…” . Miféle csillag lehet az? Kitalált vagy valóságos? Miért kapta ezt a nevet? És igen, izgalmas dolog a kicsiknek este az égen beazonosítani a csillagot, sőt, megismertetni vele testvérüket, vagy akár anyát, apát. „Átbucskázott a hős a fején”. No, azt meg hogy kell csinálni? És kipróbálhatjuk, hogy is kell azt csinálni, és játékunk része lehet, hogy minden átbucskázás után átváltozunk valamivé.
A gyerekek számára varázslatos élmény, amikor az óvó néni mesekönyv nélkül mondja el a mesét, ami akár már ismerős is lehet számukra egy korábbi felolvasásból. Valószínű, hogy az eredeti szöveg kifejezései, fordulatai az élő mesélés során nem ugyanúgy hangzanak el, mint ahogy azok leírva vannak. Ez mégsem jelenti azt, hogy csorbul a mese, illetve a mesehallgatás élménye. Ami egyértelműen előnye ennek a mesemondásnak, az a folyamatos kapcsolattartás lehetősége mesélő és hallgatósága között. Ilyenkor mesélőként sokkal érzékenyebben reagálhatunk a gyerekek „szeme villanására”, kérdő tekintetére. Inkább módunk van arra, hogy mesélés közben megálljunk, lehetőséget adjunk a kicsiknek, hogy érzelmeiket kifejezzék, kérdezzenek, megjegyzést fűzzenek a hallottakhoz. Természetesen nem kizárt, hogy megtegyük ezt abban az esetben is, ha felolvassuk a mesét, de tapasztalatunk szerint a könyv inkább „tiszteletet parancsol”, felolvasás közben kevésbé fordul elő, hogy ugyanezeket a reakciókat megtegyék a gyerekek. Ennek a fajta mesélésnek (a fejből mondott, reprodukált mesének) a varázsa abban is rejlik, hogyha a mű ismert is, akkor is az „itt és most”, az éppen megszülető mese élményét és egyúttal erejét adja.
Talán ritkábban, de előfordul, hogy a fejből mondott mese nem reprodukció, hanem a mesélő saját alkotása. A legtöbb, csoport számára kitalált mesénk az azonosulás élményén túl azt az érzést adja a kisgyerekeknek, hogy személyesen is közük van a cselekményhez, a szereplőkhöz, vagy a mese egyéb jellemzőihez. Születhet mese abból az apropóból, hogy egy konfliktus helyzet megoldását segítse. Előfordulhat, hogy a mese hőse egy olyan személyes „nehézséget” tud legyőzni, mellyel néhány óvodásunk is küzd. Meseszerűvé tehetünk közös élményt is. Születhet mese a gyerekek rajzaiból és egyéb alkotásaiból is.
Óvodai meserepertoárunkba kerüljön bele tréfás mese, tündérmese, állatmese, láncmese, csalimese. Ezek természetesen nem csak népmesék, hanem műmesék is lehetnek. Ez utóbbiak közül semmiképp ne feledkezzünk el a kortárs meseirodalomról se.
A kortárs alkotók közül jó szívvel ajánljuk kollégáinknak – és a korosztálynak– például a következő szerzőket: Balázs Ágnes, Bartos Erika, Berg Judit, Boldizsár Ildikó, Döbrentey Ildikó, Békés Pál, Csukás István, Fésűs Éva, Lackfi János, Horgas Béla, Kányádi Sándor, Marék Veronika, Zágoni Balázs.
(Forrás : Óvónők kincsestára)
[product id=”348″]
