Kutatások szerint naponta átlagban 4 órát töltünk mi magyarok a tévé/monitor előtt, ennél többet a nyugdíjasok és a 12 év alatti gyermekek. A médiafogyasztás egyre gyakrabban lefedi az emberek szabadidős tevékenységét.
A médiahasználat már igen gyakran apró gyerekeknél is rutincselekvéssé, napirendkijelölővé válik: mesenézés a reggeli kakaóivás alatt, tévézés az óvoda után vagy akár a vacsora közben. A legfrissebb felmérések szerint napjainkban Magyarországon a három éven aluliak 78 %-a néz rendszeresen tévét, képernyőt.
A fenti tényeknek egyenes következménye, hogy napjainkban a család mellett/ helyett a média a társadalomba való beilleszkedés, azaz a szocializációs folyamat irányítója. Sok kisgyermek életében a világgal való közvetlen élményt kiszorítja a képernyőn látott világ, amely már nem a hagyományos koncentrikus körök alapján tárja föl önmagát, hanem leplezetlenül mutatja meg a felnőtt világ valamennyi arcát.
Gyakran hallott kritika a mai gyerekekről, hogy hiperaktívak és agresszívek. E mögött állhat mozgáshiány, amelyet okozhat az is, hogy az intézménybe (vagy bárhová) való eljutás szokásos módja az autózás, vagy a képernyő előtt töltött túl sok idő.
A mai gyermekek figyelemzavarosak, azaz csak nagyon rövid ideig tudnak figyelni, és bármi el tudja téríti őket az adott dologról: ennek oka lehet a rövid időszakonként visszatérő reklámhoz való idomulásuk, emellett a mai gyerekek már korán hozzászoknak az egyidejű több inger fogadásához. Érdekes módon épp a kisgyerekkorban kialakuló asszociatív gondolkodás teszi később a fiatalok többségét képtelenné arra, hogy elmélyüljenek az olyan régi, lineáris működést igénylő tevékenységekben mint az olvasás.
Az internethasználat, amely az ikonok segítségével már az óvodáskorban elkezdődik, hat az emberi gondolkodásra, amely újra képivé válik, jellemzője a szimultanizmus (multitasking), az ugrásszerű, felhasználóra koncentráló információválogatás, amely nem az egész konstrukcióra, hanem egyedi elemekre fókuszáló lett – könyvek helyett idézetek, versek helyett verssorok, albumok helyett zeneszámok jutnak el az emberekhez, vagyis jól strukturált, rövid tartalmak.
A mai ember fejében az egész kompozíció ismeretének a hiányában az ok és okozat, a hatás és ellenhatás egybeesik, ő maga is inkább megkeres, alkalmaz, mint megjegyez vagy elsajátít, jellemző rá még az azonnali információs kielégülés vágya, az igény az azonnali megosztásra és visszacsatolásra.
Napjainkban a történeteket már képi formában megfogalmazva kapjuk, a belső képzelőerő nincs edzésben, nem csoda, hogy a gyerekek fantáziahiánya gyakori panasza a pedagógusoknak.
A XX. századi médiapedagógiát két irányzat jellemzi: az egyik szerint a média maga a gonosz, és egy aggódó, rendes szülő kritizálja és elutasítja a gyerekkori elektronikus médiahasználatot, sőt az oktatásnak is meg kell védeni a diákokat az új médiumoktól, hiszen ők az okai a korai szexuális életnek, az erőszak terjedésének és a fiatalok trendikövető fogyasztáscentrikusságának.
A másik irányzat David Buckingham nevével fémjelzett, és az internet mindennapivá válásával jött létre. Ez az irány szembeállítja a tévés passzív és internetes aktív nemzedéket, azt hirdetve, hogy utóbbi a sosem lezárt tudásanyaghoz felfedezés, kísérletezés, játék során jut el. Elfogadja, hogy a diákok ismerik, szeretik az új elektronikus médiumokat. A médiapedagógia célja pedig a felkészítés, az okos felhasználás inspirálása, és ha ez sikeres, akkor a gyerekek nem áldozatai, hanem alakítói lehetnek a médiának. De Buckingham attól is óva int, hogy az új technikákat magától értetődően a bölcsesség, az igazságosság varázsköveinek lássuk.
A XXI. századi médiapedagógia alapját annak a tudomásulvétele adja, hogy az elektronikus média az életünk kiiktathatatlan része lett, ezért a pedagógusok kötelessége, hogy a rájuk bízott gyermekek jövőjét segítve a gyermekek médiakompetenciáját fejlesszék. A médiakompetencia áll az adott technikák tudatos felhasználásából, a kapott információk pontos értelmezéséből és a saját életükbe való beágyazásáról. Mindez mediális (technikai eszköz közbeiktatásával zajló) kommunikációban való aktív részvétellel kell, hogy kiegészüljön – már az óvodás gyerekek is tudnak fényképezni, a fényképekből montázst készíteni, rajzaikból kis technikai segítséggel akár rajzfilmet létrehozni, és az iskoláskorúakat is képessé kell tenni arra, hogy tudjanak iskolaújságot, -rádiót, videómontázst készíteni, blogot írni stb.
A gyerekek a gyermekintézményektől függetlenül is tévézéssel, számítógépezéssel töltik idejük nagy részét – erre az élvezetes, játékos tevékenységre építeni kell. Természetesen a meglévő veszélyekre is fel kell készíteni a gyerekeket – mint pl. a kéretlen, káros tartalmakra, ismeretlen emberekkel való kapcsolatba lépés veszélyeire, ismerősök általi zaklatásra. A pedagógusoknak is felkészültnek kell lenniük, hiszen fontos, hogyha ilyet tapasztalnak, akkor ne érezzék magukat tehetetlennek, és tudják, hogy hová fordulhatnak – pl. a fenti esetekben Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálathoz vagy a Kék Vonal Gyermekkrízis alapítványhoz, hogy megtörténjék a gyors eltávolítása a fenti tartalmaknak.
Elengedhetetlen az is, hogy a pedagógusok ismerjék a gyerekek által nézett gyerekcsatornákat, műsorokat. (Az első az amerikai Sesame Street 1969-ből, majd 1997-ből a Teletubbies (BBC), néhány Magyarországon fogható gyermek- és ifjúsági csatorna: M2, Baby Tv, Duck Tv, JimJam, Minimax, Cartoon Network, Disney Channel, Nickelodeon, Megamax.) Hiszen a hatásuk beleépül a játékukba, egész világukba, és ezt az előzetes tudást okosan beépíthetik az óvónők a nevelői-oktatói munkájukba. Tehát, aki kisgyermekekkel foglalkozik, annak folyamatosan figyelemmel kell kísérni az épp aktuális trendi médiaterméket, hogy könnyedén beléphessen a gyermekek által ismert birodalomba.
Az óvodáskorúak médiahasználatának javasolt szabályai
Katona György, a soproni Benedek Elek Pedagógiai Kar dékánja úgy gondolja, hogy a szokásos 3T helyett a 4 I: ismerni, informálni, irányítani, integrálni – elvét kell alkalmaznunk a médiával kapcsolatban, mert az újabb technikákban, különösen az internetben, benne rejlik az emberi tudás-tőke bővülésének lehetősége. De fontos feltétel, hogy e technikai eszközök irányítása az ember kezében maradjon, és ne ezen eszközök rabolják el a felhasználó idejét, azaz életét.
A XXI. század második évtizedében az óvodák csoportszobái az 1960-as évek otthonait idézik. A hátrányos helyzetű gyermekek által látogatott óvodákban szükséges lenne, hogy a gyerekek, akik leggyakrabban a szülők szegénysége, iskolázatlansága miatt otthon nem találkozhatnak számítógéppel, az intézmény falain belül megismerhessék azt. Az óvoda felzárkóztató tevékenységének fontos része kell, hogy legyen az alapvető IKT (információs, kommunikációs technológia) ismeret átadása, hiszen ez a XXI. századi közvetlen és közvetett környezet felfedezésének szerves része. Hasznos, hogy ha a napjaink otthonát idéző csoportszobákban a könyvek mellett helyet kap a számítógép is. Melyet használhat az óvónő is, természetesen példamutató módon: célratörően és csak néhány perces időtartamra – pl. nézze meg az időjárást abból a célból, hogy mikorra tervezzék a kirándulást, írjon levelet egy másik óvoda adott csoportjának, hogy megbeszéljenek egy látogatást stb. És a gyermekek is használhatják játékra ugyanúgy, mint a többi játékot. Hiszen e korosztály számára is találhatók az interneten olyan játékok, amelyek fejlesztik a szem- és kézkoordinációt, a finommotorikát, a kétkezességet, a figyelmet, a többcsatornás információ-feldolgozást, a kitartást, a kudarctűrést, a pontosságot, az önálló tanulást, a térbeli tájékozódást, a reakcióidő csökkenését. Azaz a megfelelő óvodáskori számítógép-használat előny is lehet: a kialakulóban lévő olvasási és matematikai képességekre kedvezően hathat. Elképzelhetőnek tartom az interaktív tábla alkalmazását is egy-egy foglalkozás során, de csak olyan témák esetén, amelyek során a közvetlen tapasztalatszerzés nem megoldható. A fentiek ellenére az átlag óvodáskorú gyermek számára, aki találkozik már otthon a számítógéppel, a közösségben való létezés, az egymás melletti vagy a közös játék a legfontosabb óvodai tananyag, tehát nincs szüksége az óvodai IKT-ismeret megalapozására.
Mind otthon, mind az óvodában, avagy mind szülőként, mind pedagógusként szükséges a valódi és on-line játékok differenciált és helyes arányainak megtalálása. Az interneten minőségi, értékhordozó tartalmak is kiaknázhatóak. Ilyen az egyszervolt gyerekoldal, a Tarkabarka informatika, amely játékos feladatok gyűjteménye tanítóknak, óvoda- és gyógypedagógusoknak az információs és kommunikációs képességek fejlesztéséhez, az Okos doboz is fejlesztő feladatokat tartalmaz
Nehéz megtalálni a teljes tiltás és a korlátlan szabadság közt a helyes utat, de meg kell próbálnunk rálelni az arany középútra, mert egy biztos, hogy gyermekeinknek életük folyamán szükségük lesz a tudatos IKT használatra.
Néhány szabály-javaslat:
– Az életkornak megfelelő, minőségi, de mennyiségi korlátoknak is eleget tevő médiafogyasztás. Így a magyar népmeséket se nézze órákon keresztül egy kisgyermek. A két év alatti gyermekek csak minimális mértékben találkozzanak a képernyő nyújtotta világgal.
– E technikai készülékek ne kerüljenek be a gyerekszobákba. Az elalvás előtti fél óra a hagyományos mesélés vagy felolvasás ideje legyen. Az elaltatást sose bízzuk egy képi hangra, egy készülékre!
– A felnőtt tervezze meg, hogy a műsorkínálatból mi lenne megfelelő a gyermeknek, és ha egy mód van rá, ismerje, próbálja ki, amit a gyerekének szán.
– Egy óvodáskorú kisgyermek sose legyen magára hagyva egy készülékkel, és ha kérdése van a látottakkal kapcsolatosan, azokat mindig tudja valakinek feltenni. Az elektronikus médiából nyert tapasztalatokról pedig beszélgessünk is.
– Maga a felnőtt is rendelkezzen változatos szabadidős tevékenységrepertoárral, és maga is mutasson példát a könyvolvasásra, a sportolásra, kirándulásra, kertészkedésre, a családtagokkal, a barátokkal való beszélgetésre.
– Ha több vagy akár egy gyerek jön látogatóba, akkor biztassuk a gyerekeket a közös játékra, ha születésnapi partyt szervezzünk, akkor mondjunk le a filmnézésről, a számítógépezésről, helyette inkább szervezzünk vetélkedőt, társasjátékot, sportviadalt – bármilyen csoportban végezhető játéktevékenységet.
– Pedagógusként feladatunk bármilyen korú gyermeknél, hogy a tudatos és szelektív, interaktív médiahasználatra tanítsuk őket. Segítsük őket – ne tiltással, nem a médiát lefitymáló kritikával, hanem a tudásukat bővítő műsor- és blogajánlatokkal – abban, hogy saját tévénézési, internethasználati szokásaikat tudatosan alakítsák ki.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id=”348 “]
