Ebben a borongós időben (is) olvassunk mesét!
A szerencsepróbáló királyfi (népmese)
Volt egyszer egy királyúrfi. Ez a királyúrfi azt mondta az édesapjának:
– Felséges apámuram! Én elmegyek szerencsét próbálni, de engedje meg, hogy elvigyem magammal az öreg szolgámat is.
Azt felelte erre az öreg király:
– Én nem bánom, édes fiam, menj el, s vidd a hűséges szolgádat is, csak az életetekre ügyelj.
Felkészülődött a királyúrfi, s jó hangulatban elindultak. Mentek, mendegéltek, s hát egyszer egy nagy rengetegbe értek. Abban a rengetegben találnak egy forrást, mellé megtelepedtek, s eléveszik a tarisznyát, hogy egy kicsit falatozzanak.
Hát amint az ebédet elköltenék, jön egy kicsi emberke, akinek hétsinges volt a szakálla, s a vállán egy mázsás botocskát cipelt. Ez a kicsi emberke csak belészökött a forrásba, s eltűnt.
– No – mondja a királyúrfi –, megyek utána, mert ez bizonyosan Tündérországba ment. Te pedig, öreg szolgám, menj vissza, s mondd meg az édesapámnak, hogy hová mentem, s ha egy esztendő múlva vissza nem kerülök, csináltasson nagy temetést az emlékezetemre, mert akkor, tudom Istenem, nem leszek az élők között.
Azzal bészökik a forrásba, nagy hirtelen elmerül, s hát egy szempillantásra egy gyönyörűséges réten találta magát. Ezen a réten volt egy aranyvár, de az egész fekete gyásszal volt bévonva. Találkozott egy emberrel, kérdezte, hogy miért vonták azt a várat talpig feketébe.
– Azt bizony azért – feleli az ember –, mert a városon kívül van egy tó, s abban lakik egy hétfejű sárkány, akinek minden áldott nap egy leányt kell adni ebédre, különben az egész várost elpusztítja még a föld színéről is. Most éppen a király leányára került sor. Senki sem ajánlkozik a megmentésére, pedig aki azt megcselekedné, ugyan boldog lenne: neki adná a király a leányát s melléje a fele királyságát.
Gondolta a királyúrfi, hogy o bizony szerencsét próbál. Egy élete, egy halála, ha addig él, sem engedi meg, hogy a király leányát a sárkány megölje.
Hát csakugyan jött a királykisasszony fekete gyászruhában, mellette a hóhérlegény. Sem a várból, sem a városból nem mert senki lélek velük jőni, csak úgy messziről húzta tizenkét banda a szomorú indulót is. Mikor a tóhoz értek, a hétfejű sárkány már ott terpeszkedett a tó partján, szörnyű hét száját tátogatta, s úgy várta, hogy valamelyikbe bédobják az ártatlan leányt.
De csak odaszökött ekkor nagy hirtelenséggel a királyúrfi, felölelte a királykisasszonyt, egy-két lépést odébb teszi, s neki a sárkánynak! Hej, szegény világ – lett itt verekedés. Csurgott a verejték mind a kettőről, de még a vér is. Hanem a királyúrfi nem hagyta magát, s hat fejét le is vágta a sárkánynak. Aj, szegény feje, hát könyörgött a sárkány, hogy ne ölje meg egészen, hagyja meg ezt az egy fejét. A királyúrfi bizony nem engedett, s a hetedik fejét is levágta a sárkánynak.
Mikor ezzel készen volt, odafordult a leányhoz, s azt mondta neki:
– Felséges királykisasszony, most menjünk haza az apádhoz, hadd örüljön.
No, lett hét országra szóló vendégség! Olyan kedve is volt minden léleknek, hogy csupa gombostűkön táncoltak.
Aközben eltelt az egy esztendő, s a királyúrfinak eszébe jutott, hogy neki haza is kellene menni. Hatlovas hintóba ült feleségestül, s úgy kihajtott a forráson, hogy meg se vizesedett senki, semmi. Hát mikor kiérnek, az apja ott várja az egész udvarnépével. Volt öröm! Szinte megették egymást. Hazamentek, nagy vendégséget csaptak. Azután tojáshéjba kerekedtek, a Küküllőn leereszkedtek. Legyenek holnap a ti vendégeitek!
Mesefeldolgozás:
A szerencsepróbáló királyfi I.
Az első foglalkozást azzal kezdjük, hogy a mesesarokba, meseszőnyegre előre odakészítünk néhány tárgyat, ha ez nem megoldható, a tárgyakat ábrázoló fotókat, rajzokat. (Pl. hátizsák, tarisznya, kenyér, csoki, sajt, kulacs, dobozos almalé, furulya, mesekönyv, zsebkendő, sapka, síp, plüss játék, de akár iránytű, térkép – ha a gyerekek között van, aki ismeri –, vándorbot, bakancs vagy túracipő, papucs. A lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt.) Lehet akár több is ugyanabból a fajta tárgyból. Ezeket letakarjuk, hogy az óvodások a foglalkozás elején még ne lássák.
Miután a gyerekek elhelyezkedtek a mesesarokban, szőnyegen, beszélgetést kezdeményezünk: a mesékben gyakran előfordul, hogy a főhős elindul szerencsét próbálni. Mit gondolnak ők szerencsének? Vállalkoznának-e egy ilyen útra? Ha igen, mit vinnének magukkal?
Megmutatjuk a kirakott tárgyakat. A gyerekek elmondják, mi mindent látnak. Beszélgetünk arról, melyik tárgy mire való, mikor használjuk. Mindenki választhat egy-egy tárgyat/képet, amit magával vinne, ha elindulna szerencsét próbálni. Természetesen indoklást, magyarázatot is kérjünk, hogy miért azt a tárgyat választotta, amit. Miben segítheti őt a nagy úton, miért tudná a hasznát venni.
A foglalkozás folytatásaként személyekre, mesehősökre kérdezünk, akik segítségükre lehetnek az úton. Kivel, mivel indulnának el szerencsét próbálni? Mit várnának el tőle? Esetleg egyedül vágnának neki a kalandoknak?
A foglalkozást rajzolással fejezzük be. A gyerekek egyénileg – de akár párban vagy csoportban – arról készítenek képet, mi történhet velük út közben, mit láthatnak, milyen úton haladhatnak, kivel illetve kikkel találkozhatnak.
Az első foglalkozáson még nem olvassuk fel a mesét. A rajzolás végeztével a gyerekek röviden elmondják, hogy mit ábrázoltak.
A szerencsepróbáló királyfi II.
A második foglalkozást mozgásos játékkal kezdjük. (Nem feltétlenül kell ehhez a tornaszobába menni, vagy akár átöltözniük a gyerekeknek.) Olyan játékot végeztessünk a kicsikkel, mely erőkifejtést, erőfeszítést igényel. Lehet ez pl. medicinlabda dobása (ha van az óvodának), vagy kijelölhetjük tündérország kapuját, melyen a tornapadon való húzódzkodással lehet átjutni. A feladatok végrehajtásához, ha úgy érzik, hogy egyedül nem tudnák megoldani, kérhetnek a gyerekek a társaik közül segítőket.
A mozgás után megpihenünk a mesesarokban, szőnyegen, s felidézzük az első foglalkozáson történteket. Elővesszük a gyerekek rajzait és felelevenítjük, röviden „átbeszéljük” a korábban elhangzottakat.
Ezt követi a mese meghallgatása, amit felolvasásra javaslunk. A történet végén a gyerekek elmondják gondolataikat, érzéseiket, véleményüket, amik a mese kapcsán megfogalmazódtak bennük. Néhány kérdéssel – melyek a szereplőkre, helyszínekre, eseményekre vonatkoznak – ellenőrizzük a mese megértését.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id=”348 “]
