Bár már sokan nagyon várjuk a tavaszt, azért még tél van. A következő vers is a télről szól:
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején,
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba,
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály,
Olykor-olykor a tél megáll.
Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
A vers bemutatása után:
Fantázia fejlesztése
Belső képteremtés
Milyennek képzeled a Telet, ahogyan ott ül a hegy tetején? Mutasd meg azt is, ahogyan feltápászkodik! Mondd el, milyen volt a ruhája! Mutasd a kezeddel, hogyan szórta a havat! Szerinted várták-e a faluban a Tél érkezését a gyerekek? Miből láthatták, hogy ott járt az éjjel?
Játékos mozgásfejlesztés
Bújjatok képzeletben Tél apó subájába! Játsszátok el, hogyan érkezett meg a faluba! Közben mondjuk a verset újra.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id=348]
