Az állatkerti látogatások mindig nagy élményt jelentenek a gyerekeknek.
Az állatkert az óvodán kívüli környezeti nevelés fontos helyszíne,mely élményszerű tapasztalatszerzést, szinte minden érzékszervet működtető megismerést, tevékenység- és játékközpontú oktatást és nevelést tesz lehetővé az élő állatok segítségével.
Van egy hely, ahol a kismajmok mindig hancúroznak, a kenguruk ide-oda ugrálnak, a zsiráf messze elnéz a fejünk felett, miközben az oroszlán unottan ásít, a kígyó szelíden tekeredik, és még sorolhatnánk, mi minden történik egyszerre, de ahol a gyermekek biztos, hogy mindezt tátott szájjal, mosolyogva, önfeledten nézik. Természetesen ez az állatkert, ahol egyszerre látható szőrös, tollas és pikkelyes, kedves és félelmetes, növényevő és ragadozó, csudaszép és igen fura, sőt néhány „nemszeretem”állat is. A zoo lakói közül mindenkinek van kedvence, olyan, amelyikért akár nap mint nap kilátogatna ide, de van olyan is, amit lehetőség szerint mindig messze elkerülne.
Hazánkban, bár különböző elnevezésekkel, de 12 állatkert működik, amelyek mindegyike egész évben látogatható:
• Budakeszi Vadaspark,
• Fővárosi Állat- és Növénykert,
• Jászberényi Állat- és Növénykert,
• Kecskeméti Vadaskert,
• Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (Veszprém),
• Miskolci Állatkert és Kultúrpark,
• Nagyerdei Kultúrpark (Debrecen),
• Nyíregyházi Állatpark,
• Pécsi Állatkert,
• Szegedi Vadaspark,
• Tropicarium-Óceanárium (Budapest),
• Xantus János Állatkert (Győr).
Ezekben az intézményekben minimum 50, de van ahol több száz különböző állatfaj több ezer egyede is tanulmányozható folyamatosan.
A megszokott környezetből kimozdulni mindig érdekes, izgalmas esemény. Már önmagában ez is pozitív érzelmeket vált ki a gyermekekből, hát még akkor, ha jól előkészített pedagógusi segédlettel az óvodások erős motivációt kapnak a rájuk váró élmények és ismeretek tudatos megszerzéséhez. Az ismeretszerzés során a pozitív érzelem az ismeretek könnyebb bevésődését, tartósabb megmaradását idézi elő. Ugyanezt erősíti, sőt számos készség kialakítását segíti az, ha a könyvekben látottak valóban megelevenednek, és így többféle érzékszervvel is megtapasztalhatóak. A rácsodálkozás, a heuréka-élmény ráadásul egyfajta tiszteletet alakít ki a megfigyelt élőlény iránt.
A környezeti neveléssel foglalkozó bemutatóhelyek, így az állatkertek látogatásának erős csoportdinamikai előnyei, sőt tanulságai is lehetnek. Sok esetben olyan gyermekek nyílnak meg,válnak a közösségben meghatározókká, akik az óvodában visszahúzódóbbak, akiknek az empirikus ismeretszerzés megy jobban.
Amennyiben azt szeretnénk, hogy a felnövekvő nemzedékek időben megérezzék és megértsék, hogyan és milyen módon kell fenntarthatóan viszonyulniuk környezetükhöz, nagyon fontos, hogy tudásukat érzelmi alapokra építsük. Ahhoz, hogy ezt a tudást hasznosítani is tudják (kompetenciaalapú nevelés), az óvodán kívüli bemutatóhelyek, így az állatkertek is nagy segítséget nyújthatnak.
Az óvodásoknál a játék nagyon fontos tevékenységi forma. Az állatkert úgy is felfogható, mint egy nagy játszótér, ahol a gyermekek megfelelő szabályok mentén, de játszva szerezhetnek ismereteket, tapasztalatokat. Miután élőben megfigyelték az állatokat, lehet kengurut utánozva ugrálni, lóként poroszkálni, kígyóként tekeredni, megpróbálni „oroszlánul”üvölteni, vagy a tanyaudvar állati hangzavarát megjeleníteni. De lehet játékos formában elkészíteni az állatok szülinapi vagy karácsonyi ebédjét, kitakarítani férőhelyét is és még sok mindent.
Hogyan szervezzük meg a látogatást?
Előzetes tájékozódás
Az állatkerti látogatás előtt érdemes informálódni arról, hogy az adott város mely részén található a felkeresendő intézmény, és vajon hogyan, mivel juthatunk el oda a leggyorsabban, a legkevesebb
átszállással.
Ajánlatos utánanézni az állatkert méretének, nyitvatartási idejének, mert ebből ezek alapján jól kiszámítható a látogatás optimális ideje, időtartama. Mindegyik intézménynek vannak szóróanyagai, az állatokat röviden bemutató ismertető füzetei, amit érdemes előzetesen legalább egy példányban beszerezni. A legtöbb helyen dolgozik főállású zoopedagógus, vagy kimondottan az oktatással is foglalkozó szakember, akivel a pedagógiai lehetőségekről lehet a látogatás előtt egyeztetni.
Az árakat legjobb alaposan áttanulmányozni. Ugyanis a gyermekjegyeken kívül mindenütt van kedvezményes csoportos gyermekbelépő. Egyes állatkertekben vannak még további kedvezmények,például ha mondjuk egyszerre 100 fő jegyét veszi meg a nevelési, oktatási intézmény. Évi többszöri látogatásnál érdemes megfontolni a bérletvásárlás lehetőségét is. A leggyorsabban információk ma már az interneten keresztül szerezhetők be. A Magyar Állatkertek Szövetsége honlapján (www.zoo.hu) minden magyarországi intézmény egy kattintással elérhető.
Előzetes szervezés
Egy állatkerti látogatásra minimum egy-két óra hosszát érdemes szánni. Ehhez természetesen még hozzá kell adni az utazás időtartamát, ami így összesen kettő, de akár négy órát is kitesz. Az óvodások ennyi idő alatt „éhen halnak”, ha nem falatozhatnak közben. Legjobb ilyenkor a tízórait vagy az uzsonnát is kihozni, amelynek kulturált elfogyasztásához minden állatkertben van lehetőség.
Az öltözködést érdemes a szülőkkel előzetesen átbeszélni, mert az állatkert terep, ami azt jelenti, hogy pocsolya mindig előfordulhat, a szél bármikor felkerekedhet, az eső eleredhet, egy-egy szelíd/simogatható állat a gyermekekhez érhet (zárt cipő, „játszós” ruha, esőkabát). Szintén a terepi körülmények miatt (közlekedés, szabad levegőn virgoncabbak a gyermekek, valakinek mindig WC-re kell menni, előfordulhat rosszullét) legjobb, ha az óvodai felnőtt alaplétszámnál többen kísérik a csoportot: 2 óvónő + 1 dajka.
Hogyan készüljünk fel a látogatásra?
Viselkedési szabályok megbeszélése
Az óvodásnak nagy élmény állatokat látni, netalán velük valamiféle közelebbi kapcsolatba kerülni. De egyáltalán nem biztos, hogy az adott állatnak is hasonlóan jó érzés mindez. Egy zooban, ahol elsősorban vad (eredetileg vadonból származó) állatok élnek, igazán fontos, hogy a látogatók tudják és értsék, mik az alapvető viselkedési szabályok, amelyek betartásával az állatkertben fogságban lévő állatok is sokáig és egészségesen élhetnek.
A legfontosabb talán annak az előzetes megbeszélése, hogy az állatokhoz vendégségbe megyünk, ahol illendő alkalmazkodni a „házigazdák” szokásaihoz, igényeihez. Egy állatkerti látogatás során természetesen elkerülhetetlen – hiszen épp ez a lényege – a gyermekek lelkes rácsodálkozása, türelmetlen kíváncsisága és heves tetszésnyilvánítása a zoo lakóival kapcsolatban.
Ezt úgy lehet kordában tartani, ha előzetesen megbeszéljük, hogy a túl hangos ovációnak, netalán tapsikolásnak vagy hangos kacagásnak és az ezáltal előidézett rendszeres stresszhatásnak fokozatos étvágytalanság, romló egészségi állapot és végső esetben az állat halála lehet a következménye.
Ugyanezért érdemes szót ejteni az állatok etetéséről is, ami az állatgondozók és nem a látogatók feladata. Egy-egy adag oda nem illő ennivaló (puffancs, szotyi, keksz, csoki stb.), amire az állat csak iszik, s aminek következtében bélrendszerébe bedagad a sok finomság, szintén komoly veszélyforrás. Nem is beszélve arról, hogy esetleg a zoo-lakó meg sem eszi a számára oly fontos és nélkülözhetetlen, vitaminban és ásványi anyagokban dús, az állatkerti szakemberek által összeállított saját táplálékot, ha már tele a hasa mástól. Egyetlen kivétel az állatetetésekkel kapcsolatban, bár a majmok esetében ez sem elfogadott, az állatkertben kapható zoo-csemege, amivel a látogató is bátran etethet.
Mindezek előzetes megbeszélésével és a látogatás során következetes betartásával/betartatásával nemcsak az állatkert lakói járnak jól, hanem mi, pedagógusok is, hiszen több fontos nevelési feladatot tudunk teljesíteni, ami hosszú távon a személyiségfejlődésre is nagy hatással lehet. Így erősíthetjük az
empatikus készséget, a mások problémái iránti fogékonyságot, tudatosíthatjuk konkrét helyzetekben a szabálykövetés fontosságát, nem is beszélve az általános viselkedési szabályok hangsúlyozásáról.
Tartalmi előkészítés
Azért, hogy a gyermekek minél több élménnyel és ismerettel gazdagodva hagyják el az állatkertet, és ne csak az ordító oroszlánra és a bukfencező majomra emlékezzenek, feltétlenül érdemes a gyerekeket tartalmi szempontból is felkészíteni a látogatásra. Ha irányítottá válik egy ilyen program, sokkal hatékonyabb az élmény- és tapasztalatgyűjtés, nem is beszélve az ismeretszerzésről.
Egyrészt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha megfelelően viselkednek, akkor bizony sok minden érdekeset, izgalmasat megtapasztalhatnak, megtudhatnak. Másrészt, még ha csak egy sétáról van is szó, fontos a látogatást egy konkrétan megfogalmazott cél, feladat köré szerveznünk. Ilyenkor érdemes a gyerekeknek egy vagy több megfigyelési szempontot is adni. Például:
• Lessünk meg új állatokat!
• Figyeljük meg, és játsszuk el, hogyan mozognak!
• Tanuljunk állathangokat!
• Ismerjük meg a valóságban a meseállatokat!
Ezeket kitalálhatja az óvodai csoportot vezető nevelő, de előzetesen segítséget kérhet az állatkert oktatási szakemberétől is.
Ha komolyabb a látogatás célja, mondjuk egy-egy konkrét téma feldolgozása (például: Hogyan készülnek az állatok a télre?, Emlősök és madarak jellemzői), vagy egy témakörre való motiválás,
arra való tapasztalatszintű felkészítés (például: Háziállatok, Vizek, vízpartok állatvilága), akkor mindenképp ajánlott az állatkert oktatással foglalkozó szakemberével egyeztetni, sőt felkérni arra, tartsa meg ő a foglalkozást.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id=314]
