Az empátiát fejlesztő játékok

Az emberekkel való bánásmód alfája az empátia, ez szintén az érzelmi tudatosságra épül. Minél jobban ismerjük saját érzelmeinket, annál jobban igazodunk el másokéban.

A gyermekek empátiaképessége kicsi, bár az őket körülvevő felnőttek nonverbális és nem tudatos kommunikációja iránti igényük nagy, különösen a szülőkkel, a családtagokkal és az őket nevelő felnőttekkel szemben. A ráhangolódásuk leginkább érzelmi és viselkedésbeli reakciókban jelentkezik, esetükben nem igazi beleélés, hanem „rezonancia”, érzelmi átragadás történik, inkább a gyermek szimbiotikus függősége nyilvánul meg ilyen módon. Az eközben kialakult érzelmek, benyomások nem tudatosíthatók, mert a verbális utasítások (Mit tennél, mit éreznél, ha veled csinálnák ezt?) szerepe kicsi. Ha az óvodások meg is értik a verbális tartalmat, nem képesek összekapcsolni az élményeikkel, vagy a fantáziaműveletet utasításra elvégezni. A (társas)játékoknak van ebben a tanulási folyamatban nagy jelentőségük.

A művészeti alkotások befogadásában is nagy szerepe van az empátiának. Mivel óvodánk „művészeti” óvoda, a művészetek eszközeit is bevonjuk ebbe a folyamatba. Minden évszakot „évszaknyitó” kiállítással kezdünk, ahol az alkotások színeiben, formáiban gyönyörködhetünk, próbáljuk megfejteni, milyen hangulatot árasztanak, milyen lehetett a művész hangulata, amikor alkotta őket.

A mesék cselekménye, csattanói szintén hatást gyakorolnak ránk, mesedramatizálás közben a gyermekek intenzíven fordulnak feléjük, belebújnak a szereplők bőrébe, képesek valamilyen szinten azonosulni velük.

Zenehallgatás után igyekszünk megfejteni a zenemű hangulatát, és azt is, milyen lehetett a művész hangulata alkotás közben.

gyerekek mosolyognak

Az empátiát fejlesztő játékok


Bizalomjáték
A gyermekek párosával állnak, mindegyikük menetirányban. Az első becsukja a szemét, a mögötte álló a vállánál fogva úgy irányítja a bekötött szemű gyermeket, hogy ne ütközzön akadályba.


Mi van a csomagban?
Vigyünk be egy csomagot a csoportba, majd hívjuk oda azokat a gyermekeket, akikkel játszani szeretnénk. (Természetesen az érdeklődő gyermekeket is vonjuk be a játékba.) A gyerekek bontogatni kezdik a csomagot, amelyből előkerül egy kép. A képen lehet például egy játék baba a padon.

Beszéljük meg a következő kérdéseket:
– Mi történhetett?
– Szerintetek mit érez a gazdája?
– Te jártál már így?
– Milyen kedved volt akkor?
– Mit gondolhat a baba gazdája?
– Hogyan lehetne segíteni?

A végén összegezzük az elhangzottakat, és megnyugtató, boldog befejezéssel zárjuk le a beszélgetést. Persze bármely más „történet” is szerepelhet a képen, igazodva az óvodapedagógus és a csoportjába járó gyermekek személyiségéhez.

Gesztusgyakorlatok
Játsszuk el a következő gyakorlatokat!
Én mondom, ti csináljátok! Hogyan fejeznéd ki beszéd nélkül azt,
hogy:
 Gyere ide!
 Nem értem.
 Figyelj!
Később a gyermekek már önállóan gondolják ki, hogy mit szeretnének testtartással, mimikával kifejezni, a többiek pedig kitalálják.

(Forrás: Fejlődés és fejlesztés az óvodában)