A nyár közeledtével egyre több időt töltünk szívesen szobán kívül.
Az alábbiakban a gyerekek által is nagyon kedvelt papírsárkány elkészítését mutatjuk be.
Eszközök, anyagok: olló, ragasztó, cellux. filctollak, zsákvarró tű, skiccpausz, bambusz-szál, krepp-papír, zsinór, sablon
Örök kedvenc szabadtéri játék a papírsárkány. De ki ne látott volna már összegubancolódott madzagú, soha fel nem repülő sárkány miatt pityergő kisfiút, vagy a papírsárkány kényes egyensúlyával kétségbeesetten órákig küzdő apukát. Az itt bemutatott modell előnye, hogy elkészítése egyszerű – bár óvodások esetében igényel némi felnőtt segítséget –, és ami még ennél is jobb, minden gyerek kezében üzembiztosan működik.
Nézzük először a két legfontosabb alapanyagot! A skiccpauszt tekercsben árulják nagyobb papírboltok, irodaellátók. Válasszuk a 42 cm széles tekercset. Ez száz méter papír, ami kétszáz papírsárkányra elegendő. Bambusz: A nagy lakberendezési áruházakban és a barkácsáruházakban is lehet kapni bambuszrolót, ezt szétszedve megszámlálhatatlanul sok bambusz-szálat kapunk. A sárkánynál nagyon fontos, hogy a szerkezet a lehető legkönnyebb legyen, ezért a pauszt és a bambuszt nem érdemes nehezebb anyagokkal (pl. hurkapálcával) helyettesíteni. A kész sárkány kb. 40 cm magas és 50 cm széles lesz.
Így készül a papírsárkány: A pauszból levágjunk egy ötven centiméteres darabot, és félbehajtjuk. A hajtáshoz igazítva ráfektetjük a sablont és körberajzoljuk. Ezután kivágjuk. Gyerekek is egészen bátran vághatják, de figyeljünk oda, hogy a félbehajtott papír két fele ne csússzon el (akkor nem lesz szimmetrikus a sárkányunk), és ami a legfontosabb: a hajtásnál nem szabad vágni, hiszen az alak közepe!
A kivágás után a díszítés következik, a gyerekek filctollal, zsírkrétával dekorálva adhatnak karaktert alkotásaiknak. A rajzolás jó móka, a legkisebbek is önállóan végezhetik, és nem utolsósorban biztosítja, hogy mindenki megismerje majd a saját sárkányát. A rajznál figyeljünk, hogy a két szárny tetejét kb. két cm szélességben (a bevágásig) vissza fogjuk hajtani, az ide rajzolt motívum nem látszik majd. Amint elkészültek a rajzos díszítmények, folytatjuk az összeállítást.
A bambuszból két darabot vágunk le: az egyiket a sárkány szélességéhez (vagyis a szárnyak fesztávolságához) mérjük, a másikat a fejtől a farok kezdetéig. Először a hosszabb bambuszt illesztjük a helyére, keresztben ráfektetve fonákoldalra (vagyis arra, ahol nincs rajz), és a szárnyak végein egy-egy kis darab celluxszal rögzítjük. Ugyanígy, a két végénél ragasztjuk le a hosszanti merevítőt is. Ennél nagyon fontos, hogy a fejnél a ragasztószalag a papír legszéléhez kerüljön (ha nem így készítjük, a szél letépi a papírt a vázról). A két szárny „füleit” visszahajtjuk a keresztben fekvő, hosszabb bambuszra, és leragasztjuk stiftes papírragasztóval.
Újabb díszítőfázishoz érkeztünk, most elhelyezzük a krepp-papírból vágott színes csíkokat, a szárnyakon és a farktollakon. A csíkok szélessége, hossza változó lehet, csak arra kell tekintettel lennünk, hogy a túl hosszú szalagok könnyen összeakadnak és gátolják a repülést. A szalagok száma is szabadon választható, de az fontos, hogy szimmetrikusan helyezkedjenek el, és ugyanolyan hosszúak legyenek a papírsárkány két felén.
Nincs más hátra csak a zsinórok rögzítése. Az erős, de viszonylag vékony zsinórt (pl. felvetőszálat) zsákvarró tűvel fűzzük át a papíron a két merevítő találkozásánál átlósan, és a bambuszok fölött megcsomózzuk. A szál másik végét a hosszanti bambuszrúd aljánál „varrjuk” a papírhoz.
Kompromisszumos megoldás, ami nem annyira tartós és praktikus, viszont sokkal gyorsabb: a szál két végét a merevítőkhöz is kötözhetjük. Az alsó csomó a bambuszt rögzítő ragasztószalagtól lejjebb kerüljön, így nem tud csúszkálni. A kötöző megoldás a vázat nem rögzíti a papírhoz, ezért nem annyira megfelelő, mint a tűvel átfűzött variáció.
A két végénél rögzített szálat összefogjuk, és összecsomózzuk hurkot képezve úgy, hogy egy derékszögű háromszöget kapjunk, amelynek csúcsai: az egyik szárny vége, a merevítők kereszteződése és a hosszanti merevítő alja (az ábra szerint).
Eresztőszálnak egy kb. 1,5–2 méteres darabot vágunk. Az egyik végét belekötjük a hurokba, a másikat rákötjük egy botocskára, a szálat pedig feltekerjük rá.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id=”348″]
