A csecsemő csak egy emberre tud figyelni egyszerre. Első játszótársa az anya, az apa, az idősebb testvér, és felnőtt közelében a játékaival eljátszik egyedül is. A kisgyerek tanulásának egyik legjelentősebb módja az utánzás.
Kezdetben a nagyon pregnáns viselkedéseket, mint a nevetést és a sírást utánozza a csecsemő. Az utánzás szorongáscsillapító hatással bír: ugyanis az adott közösségbe való beolvadás csökkenti a félelmet. Az utánzásnak van negatív vetülete is, különösen ha tudjuk, hogy a leggyakoribb az agresszív cselekedet utánzása. A kisebb gyerekekben az utánzás erőteljesebb, ebből következik az óvodai vegyes csoport előnye: megfelelő kontroll alatt a kisebbek sok hasznosat tanulhatnak a nagyobbaktól.
Másfél–két éves korában kezd a gyermek kortársaira alaposabban figyelni, játékötleteket ellesni – így például: ha ez egyik kisgyerek kutyaként kezd viselkedni, azt a többiek is követik. Az óvodai kiscsoportban ugyanazon játék előtt tömörülnek, ugyanannak a játékszernek a megkaparintása a céljuk; mindenki építeni akar, de külön-külön; egymás mellett játszanak.
5 éves kortól kezdenek összedolgozni, például: egy vár építésénél megbeszélik a munkamegosztást: ki az építő, ki az anyagszállító. Az együttműködés fontos feltétele a megfelelő szintű beszédképesség elsajátítása. A kisebb koncentrációt igényelő rajzolásnál általában többet beszélgetnek az óvodások, mint a nagyobb koncentrációt és fegyelmet igénylő festés és vágás közben.
Az óvodás évek során nő az együtt játszó gyerekek száma: párban, majd kiscsoportban akár 4-5 gyerek is tud önállóan együtt játszani, felnőttek irányítása alatt az egész csoport – 20-25 gyerek is. Ezzel párhuzamosan a közös játék időtartama is nő, nagycsoport végére elérheti a fél órát is.
7 éves kortól a versengőjátékok lesznek kedveltek különösen a fiúgyerekeknél. Egy-egy ilyen játék természetes kísérője az összeveszés, a csalás, a csalás vádja, és remélhetőleg a frusztrációtűrés, az együttműködés, a megegyezés is.
8–12 éves kortól a fiúk bandákba tömörülnek, a lányok pedig barátnői köröket alakítanak ki, ezek során a kiskamaszok átélhetik egyrészt az összetartozás érzését, másrészt a családból való kiszabadulást is.
Ha a gyerekeknek vannak testvéreik, a fenti folyamat lerövidülhet, és sokkal változatosabb lehet a gyerekek játékkincse is, különösen akkor, ha a testvérek barátaival is kibővül a játszósereg.
[products ids=”348″]
