Kényszeres átszoktatás?

A test bal oldalának gyengesége több szólásban vagy lekicsinylő jelzőben is visszaköszön: “bal lábbal kelt fel”, “balfácán”, “balszerencse”, “balsors”.

Mivel a balkezességet sokáig átoknak tartották, a bal kezüket használó gyermekeket összeszidták és a jobb kezük használatára kényszerítették őket. A kényszeres átszoktatás hatalmas erőfeszítést igényelt a szülő és gyermek részéről egyaránt, hiszen erőszakkal kellett “átnevelni”. Ahhoz, hogy végleg rászoktassák a gyermeket a jobb kéz használatára, a bal kezüket a hátukhoz, a mellkasukhoz, vagy szorosan a testük mellé kötözték, így használhatatlanná vált és a jobb kéz vette át a helyét. Ezzel egyidőben a domináns agyféltekét kevésbé foglalkoztatották és gyengítették, míg a másikat komoly erőfeszítések árán munkára késztették, erősítették. A fejlődés sok esetben egy idő után látható vált, azonban mindez hatalmas lelki megpróbáltatást jelentett a gyermek számára. Mindemellett kimerültséget, érzelmi- és beszédzavarokat okozott, romlott a gyermek térérzkelő képessége és önbizalma, bizonyos esetekben pedig akár agresszivitás is társult hozzá.

A pedagógia mai álláspontja szerint balkezes gyereket “átszoktatni” szigorúan tilos.