Több részes blogsorozatunkban bemutatjuk, hogy miért érdemes már gyerekkorban elkezdeni a falmászást. Az első bejegyzésben átfogó képet adunk erről a sportról, és szeretnénk kedvet ébreszteni a szülőkben, hogy felfedezzék a mászásban rejlő lehetőségeket a gyermekük számára.
Külföldön már régóta felismerték a falmászás előnyeit, és használják is a gyerekek fejlesztésében. Sőt létezik a terápiás mászás fogalma, amelyet sajátos nevelési igényű, figyelemzavaros vagy diszlexiás gyerekek esetében kiváló eredményekkel alkalmaznak. Hazánkban csak az utóbbi időben kezd bekerülni a köztudatba mászás, mint sportolási lehetőség.
Talán még most is tartja magát az elképzelés, hogy a mászás extrém sportnak számít. Pedig nem az. A mászás tulajdonképpen fitness, egy saját testsúlyos alternatív fitnesslehetőség. Szakértő oktatás mellett, és megfelelő odafigyeléssel semmivel sem extrémebb, mint bármely más sporttevékenység. Sőt biztonságosabb is, hiszen itt a gyermeket nem találják fejbe egy labdával, nem kell test-test elleni küzdelemben részt vennie, van viszont egy kötél, amely biztonságosan tartja őt.
A mászás az egyik legösztönösebb mozgásforma. A kisgyermekek esetében csak horizontális megközelítésben gondolunk rá, de miért ne lehetne ez a mozgás vertikális is?! A horizontális mászás fogalmának fontosságát ismerjük. A baba fejlődése során ez a lépés elengedhetetlen. Ha mégis kimarad, az később problémákat okozhat.
Ha az iskolába kerülve egy gyerekről kiderül, hogy diszlexiás, diszgráfiás, esetleg egyéb tanulási nehézséggel küzd, a felkészült gyógypedagógus általában rákérdez, hogy mászott-e a gyermek, vagy ez a korszak kimaradt. Ha ezt a lépést átugrotta a gyermek fejlődése, akkor szokták javasolni, hogy bizony „mászatni” kell a gyereket. Egy 7-8 éves, iskolaérett gyerek számára nem biztos hogy a legmegfelelőbb, ha 3-4 éves társaival együtt mászik egy csőalagútban. A korosztályának megfelelő tevékenységgel hamarabb lehet sikereket elérni.
A gyerekekben még eredendően megvan a mászás képessége. Számukra könnyebben kivitelezhetőek a mozdulatok is, mivel a súly-erő arányuk kedvezőbb, mint egy felnőtté. A testtömegük még csekély, viszont rengeteg erő van bennük. Ez az erő, még hosszú évekig megmarad a gyerekekben, és kellő odafigyeléssel hasznosítani lehet. A kicsik teste jóval hajlékonyabb is, így bizonyos mozdulatokat egyszerűbben kiviteleznek.
A gyerekeknek nincs félelemérzetük. Szülőként úgy gondolunk erre, mint valami hiányosságra, ami aggodalomra ad okot. A mászás során azonban ez a tulajdonság előnyként jelentkezik, és az edzéseken elsajátított magatartás, társuk biztosításának a felelőssége tudatosítja bennük, hogy komoly odafigyelésre van szükség ennél a tevékenységnél. A félelemérzet hiánya tehát pusztán a mozgás szabadságát jelenti, és nem egyenlő a figyelmetlenséggel, felelőtlenséggel.
A gyerekeknek kevésbé vannak személyes korlátaik. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mire képes a testünk. Inkább meg sem próbálkozunk bizonyos gyakorlatok megvalósításával, mert azt gondoljuk, hogy úgysem tudnánk kivitelezni, hiszen tériszonyosak vagyunk, vagy néhány kiló plusz súlyt cipelünk a testünkön. A gyerekek többsége nem korlátozza be magát íly módon. Számukra teljesen természetes, hogy egy adott feladatot a képességeiknek megfelelően oldjanak meg, és figyelmen kívül hagyjanak minden külső behatást és kényszert.
Rengeteg pozitív képességre lehet szert tenni a falmászás során. A kreatív gondolkodásmódot igénylő aktivitásnak köszönhetően a kevésbé atletikus alkatú gyerekeknek is hamar sikerélménye lehet. A mászás tulajdonképpen egy megoldandó rejtvény: néha vissza kell lépni, új fogásokat keresni, vagy újra kezdeni az egész utat elölről.
Forrás: https://www.spiderclub.hu/
