Mindenki, felnőtt és gyerek egyaránt szeret rajzolgatni, alkotni. De mi is a rajzolás? Vizuális önkifejezés, a gyermek világról alkotott ismereteinek feldolgozása. Mint minden, ez is fokozatosan alakul, fejlődési fázisokon megy keresztül. Nézzük meg, mire számíthatunk, ha otthon rajzolásra adjuk a fejünket!
Firkáljunk!
A „firkálás” kifejezést mi felnőttek általában pejoratív értelemben használjuk. „Összefirkáltad a füzeted!” „Ne firkálj!” Azonban a firkálás igen fontos eleme az ábrázolási képesség fejlődésének, ezért álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg, hogyan is firkál a csemeténk.
Vállból indított lengővonalas firkát rajzol. Eleinte még nem is a végeredmény, hanem maga a mozgás szerez örömet neki. Ide-oda húzgálja a ceruzát, krétát a papíron, nem tud még alkalmazkodni a keretekhez, kifut a rajzolásra szánt keretekből. Széles mozdulatokkal, koordinálatlanul „rajzol”. Ahhoz, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe, célszerű nem A/4-es méretű , hanem a fellelhető legnagyobb papírt lehelyezni elé. Így egyrészt nem kell utána asztalt sikálni, másrészt ő sem került frusztrált helyzetbe (pl. nem hangzik el az, hogy „Ne rajzolj az asztalra!”)
Máskor pedig körbe-körbe rajzol, ezt körvonalfirkának nevezzük. Vagy böködéssel pontokat varázsol a papírra. Ilyenkor hajlamosak vagyunk rémülten rászólni, hiszen kitöri a ceruza hegyét, a heves mozdulat nyomot hagyhat a puha asztalfelületen. Vegyünk erőt magunkon, ne szóljunk rá, hadd csinálja, hiszen ez is fontos eleme a rajzkészség fejlődésének.
A következő fokozat, amikor észrevesszük, hogy már „rajta tud maradni a papíron”. Még mindig meghatározó a funkció öröme, a mozgás kiváltotta élmény, de már élvezi a végeredményt is. Már az egészen picik is boldogan csodálkoznak rá arra a tényre hogy „Jé, nyomot hagytam a papíron!” Ami eleinte még kaotikus összevisszaságnak tűnik, azt a büszke anyuka már művészi alkotásnak látja. Ekkor azonban még mindig nem az a célja az ábrázolásnak, hogy konkrét dolgot rajzoljon le. Erre kb. három éves koráig még nem is képes, felesleges dolog volna siettetni. Kb. három éves, amikor előre elhatározza a rajzolás témáját, tudatosan meg is tervezi. Ebben az életkorban a gyermeki fantázia egészen másképp látja a világot, mint mi felnőttek, így jó néhány furcsaságot, ellentmodást tapasztalhatunk a látvány és a gyermek által elmondott jelentés között. És kb. 4-5 éves amikor a mi számunkra is felismerhető, értelmezhető a rajza. Természetesen itt is hatalmas egyéni eltéréseket tapasztalhatunk.
Mikor kezdjünk rajzolni a gyermekünkkel?
Már az egy-másfél évesek is nagy érdeklődéssel nézik, hogyan marad látható nyoma a rajzolásnak. Fontos, hogy az első rajzolási próbálkozások közösen történjenek, legyünk mellette, mutassuk meg neki a lehetőségeket! Eleinte mi, felnőttek rajzolunk neki, egyszerű, könnyen lerajzolható és felismerhető, az ő világában jól ismert és kedvelt alakzatokat. Ház, autó, napocska, állatok, stb. Fontos, hogy hagyjatok időt ezeknek a rajzoknak a megismerésére, hiszen ő még csak most tanulja ezt a játékot. A kisgyermeki tanulásban rettentő fontos az ismétlés, ha hússzor kell lerajzolni ugyanazt az autót, hát hússzor kell. Természetesen, amikor ő is megpróbálkozik vele, még nem tudja ugyanazt rajzolni amit mi, de higgyétek el, a legkevésbé sem fogja zavarni!
Legyen a rajzolás gyakori, kedvelt tevékenységünk, használjuk ki ezt az önkifejezési formát!
Milyen eszközökkel rajzoljunk?
A legkézenfekvőbb rajzolási eszköz a ceruza, először mindenkinek ez jut eszébe. Fontos azonban tudni, hogy 2-2,5 éves kor előtt még nem tudják jól megfogni a vékony ceruzát a gyerekek.
A teljes cikk a Babafalva.hu oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.
