A gyerekek megkeresnek bennünket a társas kapcsolataikban megjelenő nehézségeikkel, és azt várják, hogy segítsük őket problémáik megoldásában. Eddigi tapasztalataim szerint a csoportunkban jellemzően előforduló problémák gyakoriságában, az alkalmazott megoldási módokban az óvodai nevelés hatására változás kevéssé tapasztalható. Számomra ez a megfigyelés a következő kérdést veti fel: Milyen módon lehetne eredményesebben segíteni a gyerekeket abban, hogy a személyközi problémáik megoldásában hatékonyak legyenek? Írásomban erre a kérdésre keresem a választ.
Közvetítés a gyerek–gyerek közötti konfliktusban az értő figyelem alkalmazásával
Gordon (1994) szerint az értő figyelem alkalmazásával segíthetjük gyerekeinket problémáik megoldásában. Hozzásegíthetjük növendékeinket ahhoz, hogy végigjárják a problémamegoldás folyamatát.
- esetleírás
Laura gyakran panaszkodik a társaival való problémáiról arról, hogy csúfolják, nem akarnak játszani vele. Egyik nap odament három társához, akik a babakonyhában játszottak, de néhány perc múlva sírva jött hozzám:
Laura: Szilvi csúfol!
Pedagógus: Szomorú vagy, mert csúfoltak.
Laura: Igen, azt mondták, hogy nincs is cicám.
Szilvi: Ezt mondtuk, mert Laura ma nem hozott cicát az oviba.
Laura: Tényleg nem hoztam, de otthon van.
Pedagógus: Szóval nincs nálad cica, mit gondolsz, csúfoltak?
Laura: Nem – mondta, és mosolyogva elindult a rajzoláshoz.
Ez a rövid beszélgetés hozzásegítette Laurát ahhoz, hogy felismerje a félreértést. A gyermek számára problémát jelentő szituáció kommunikációs félreértésen alapult.
- esetleírás
Réka és Kamilla az óvodába érkezés óta jó barátok, elválaszthatatlanok. Amikor egyikük mást választ játszótársnak, az a másik kislány számára nehezen kezelhető problémát jelent. Egyik délelőtt az udvari játék során Réka szomorúan üldögélt a padon.
Pedagógus: Réka olyan szomorúnak látlak.
Réka: Igen, az vagyok, Kami nem akar velem játszani.
Pedagógus: Nem jó Neked, amikor Kamilla mást választ játszótársnak.
Réka: Azt mondja, mindig követem.
(Közben Kamilla csatlakozott hozzánk.)
Kamilla: Igen, Réka mindig a nyomomban van, most nem akarok vele játszani.
Pedagógus: Most mással is szeretnél játszani.
Kamilla: Igen.
Pedagógus: Réka, tudsz valami megoldást?
Réka: Jó akkor keresek valakit, aki játszik velem.
Tapasztalataim szerint az ilyen beszélgetések eddig nem vezettek eredményre. Ez volt az első alkalom, amikor sikerült egyedül megoldást találniuk a problémájukra. Réka valóban elindult társakat keresni, távolról figyeltem. Néhány perc múlva új társakat talált, és vidáman játszott velük az udvaron.
Szerző: Havlikné Rácz Andrea
A cikk teljes terjedelmében az Óvónők kincsestára című kiadványunkban jelent meg.
