Napjainkban a logopédiai terápiák egyre bővülő részét képezik a nyelvlökéses nyelés megszüntetésére, a helyes nyelés kialakítására irányuló, úgynevezett „nyelvlökéses” terápiák. De mit is takar ez a furcsa elnevezés, és miért jó, ha a gyerekekkel foglalkozó, óvodában, iskolában tanító pedagógusok és szülők figyelmét is felhívjuk erre a jelenségre?
Az első nyeléseink megelőzik az első légvételünket
Bizonyára nem sokat gondolkodtunk még el azon, hogy magzati korunkban már a 8–11. hét környékén elkezdjük a magzatvizet nyelni, majd kortyolgatni. A magzatvíz vegyhatását tekintve semleges, illata édeskés, állaga vízszerű. Ahogy a magzat az anyaméhben növekszik, egyre több lesz belőle.
Tehát már születésünk pillanatában tudunk nyelni, ez egy természetes, reflexszerű folyamat. Mégis kell róla beszélnünk, mert nem mindegy, hogyan nyelünk.
Csecsemő- és kisgyermekkorban úgynevezett infantilis nyeléssel táplálkozunk, hiszen az anyamellről való táplálás másképpen nem lehetséges. Ilyenkor a nyelvünk a szájtéren kívül, az alsó részen mozog, vákuumot képezve a felső ajakkal.
Később ez a nyelési technika fokozatosan átalakul „felnőtt” nyeléssé. Jó esetben ezt a felnőtt nyelési formát használják az óvodások. Amennyiben a fogváltás után ez nem valósul meg, nyelvlökéses nyelésről beszélünk.
Milyen a szabályos nyelés?
A szabályos nyelés és szabályos szerkezetű szájberendezés esetén három orális fázist különíthetünk el. A nyelést megelőzően a fogsorok és az ajkak enyhén záródnak, a nyelv az alsó vagy a felső fogsor mögötti szájpadlási felületen támaszkodik, a nyelvhát a lágy szájpaddal, a nyelv oldalsó része a felső fogsor őrlőivel érintkezik belülről, a légzés az orron keresztül történik.
Nyelés folyamán a fentiekhez hasonló helyzetben maradnak beszédszerveink, azonban az ajkak összébb záródnak. A nyálgyűjtés a nyelv elülső részén történik.
Az utolsó szakaszban a nyelv a kemény szájpadnak nyomódik, kis területen, de a lágy szájpaddal is érintkezik. Mintegy hullámmozgás által a nyál hátraérkezik.
A helyes nyelés folyamán az arc, ajak, nyak és nyelv izmai egyensúlyban működnek. Ezáltal harmonikus lesz az arcfejlődés, és szabályos fogazat alakul ki.
Mit tehetnek a szülők, hogy a gyermekük ne legyen nyelvlökéses nyelő?
Fontos az anyamellből való táplálás, mert ez elősegíti az izmok megfelelő fejlődését. Ha nem megy a szoptatás, érdemes pohárból itatni a kisbabát, vagy kis lyukú cumisüvegből.
A szoptatás befejeztével a szilárd táplálékok bemutatása következik. Kínáljuk meg kisgyermekünket kiflicsücsökkel, almával, répával, keksszel, tehát olyan ételekkel, melyek elfogyasztásához intenzív rágás szükséges. Nem is gondolnánk, hogy ezzel nemcsak az ízek örömét tapasztalhatja meg a gyermek, hanem a beszédszervei is hatásos izomfejlesztésben részesülnek.
A fentiekben már volt szó róla, hogy mindannyian szopóreflexszel születünk, ami az életben maradás feltétele. Mindezek mellett a csecsemő táplálkozása nemcsak az étel, az anyatej elfogyasztásáról szól, hanem a táplálkozás mellett örömet is okoz neki egyben. A szopás megnyugvást okoz számára. A szopást egészíti ki sokszor már egészen korán, pár hónapos korban az ujjszopás és a cumizás. Ez a tevékenység fontos a saját biztonságérzete kialakításához és az idegrendszere megnyugtatásához.
Az ujjszopó vagy cumizó gyerekekkel csak a leszokás után lehet foglalkozni. Ez a szabály már az artikulációs terápiák kapcsán is ismerős lehet sokak számára. Ennek hátterében jelen esetben az áll, hogy a gyermek az ujja által nyomást fejt ki a felső és alsó fogsorára, ezáltal annak kinyílását elősegíti, és lényegében nyelvét ugyanolyan helyzetbe helyezi, mint a csecsemők szopáskor. Így a nyelv és az ujj/ujjak vagy egyéb tárgy a terápia során elérteket semmissé teszik.
Fontos megemlíteni még egy hátráltató szokást, melynek észrevétele és az arról való leszoktatás különösen nehéz: a nyelvszopás. A fent leírtakat idézi elő ugyanúgy.
Szerzők: Bogár Mariann – logopédus, gyógypedagógus; Jagicza Edina – logopédus
Az írás teljes terjedelmében az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunkban jelenik meg.
