A 2018/19-es nevelési év kezdetén meglehetősen nagy port kavart az Óvodai nevelés országos alapprogramjának módosítása. A változtatások egyik leginkább vitatott része a nemzeti és keresztényi nevelés hangsúlyosabbá tételére irányul. Melyek azok a nemzeti jelképeink, amelyek egy óvodás gyermek számára is egyértelműsíthetik a hazáját?

 

A magyar óvodákban a gyerekek a zászlóval a nemzeti ünnepeink alkalmával, de leginkább a március 15-i megemlékezések során találkoznak. Ekkor minden óvodában készítenek zászlókat, fellobogózzák az épületet kívül-belül egyaránt. Ekkor előkerülnek a kardok, a huszárok egyéb kellékei, és a kislányoknak magyar pártákat készítenek. Ilyenkor még a legtöbb helyen a magyar néptáncokkal is próbálkoznak.

 

Minden évben azt tapasztaljuk, hogy ezek az ünnepek különleges színt visznek a gyermekek életébe. Már fel lehet fedezni náluk az összetartozás, méghozzá a nemzeti összetartozás érzésének kezdeményeit. Ne dobozoljunk be minden szimbólumot az ünnepek végén. A gyerekek is bánatosak, hogy huszárosat majd csak egy év múlva játszhatnak újra, a kislányoknak is várniuk kell egy évet, hogy újra felölthessék a magyar ruhát és a pártát. Ha az óvoda egy olyan tájegységen belül van, amelynek messze földön híres a népviselete, akkor még az is legyen természetes, hogy ottani ruhákat adjunk a gyerekeinknek!

 

 

Egy másik, óvodában is megjeleníthető jelképünk Magyarország térképe. Már kaphatók olyan játékok, nagy méretű puzzle-k, fakirakók, amelyek hazánk térképét ábrázolják. Szerezzünk be ezekből is néhányat, és legyenek mindig elérhetők a gyerekek számára! Természetesen mi is készíthetünk a gyerekekkel közösen térképet. Nyugati szomszédainknál a gyerekek nagy méretű szivacs puzzle-ból rakják ki a szőnyegen országuk térképét.

 

Az óvodás gyermekkel először a szűkebb környezetét kell megismertetni. Azt gondolom, e téren nem lehet hiányérzetünk, hiszen az óvodapedagógusok eddig is rendszeresen elvitték az óvodásaikat sétálni. A séták megtervezésekor legyen ott a tudatunkban, hogy ezek a tapasztalatszerzések a nemzeti nevelést is szolgálhatják. Megállhatunk egy-egy nevezetes épület vagy szobor előtt, és elmondhatjuk a gyerekeknek, hogy ezekre különösen büszkék vagyunk, ezektől szép a mi városunk/falunk.

 

De nemcsak épületekben, emlékművekben, szobrokban gondolkodhatunk. Szinte minden település büszkélkedhet hírességekkel, olyanokkal is, akik már nem élnek, de olyanokkal is, akik még ma is aktívak. Ha van a környezetünkben például festő- vagy szobrászművész, esetleg híres zenész, akkor feltétlenül szervezzük meg, hogy az óvodásaink találkozhassanak vele! Vigyük el őket az alkotóműhelyébe, vagy hívjuk meg őt az óvodába, és beszélgessünk vele!

 

A következő fontos jelképünk a Himnusz. Ezzel a gyerekek a különböző nemzeti ünnepek alkalmával találkozhatnak. De adódnak más alkalmak is! A nyarak általában nem telnek el valamilyen fontos nemzetközi sportesemény nélkül. Mivel a legnagyobb nemzetközi sportesemények általában nyárra esnek, amikor is kevés a gyermek az óvodákban, ezért arra nem igazán van lehetőségünk, hogy együtt szurkoljuk végig az élő közvetítéseket. De év közben is lejátszhatjuk ezeket nekik egy-egy esős napon. Ha van a településünkön híres sportoló, hívjuk el! Szervezzük meg, hogy találkozhassanak vele az óvodásaink! Ekkor is lejátszhatjuk a felvétel egy részét, néhány percet a versenyszámából, vagy amikor az aranyérmet a nyakába teszik, és felhangzik a Himnusz. Nyaranta szervezhetünk táborokat óvodások részére, és ide meghívhatunk híres sportolókat.

 

Írta: Pásztor Enikő

 

megjelent az Óvónők kincsestára kötetben

 

 

Még nem előfizetőnk? Rendelje meg előfizetésünket most!

Óvónők kincsestára