Óvodai beszokást támogató énekes, zenei ötletek

Napokon belül megérkeznek az új kiscsoportosok az óvodába. A beszokás tulajdonképpen kapcsolatépítés, önállósodás. Az óvodai lét legkényesebb időszaka. A zene képes hozzájárulni ahhoz, hogy az óvodai együttlét során a gyermek és a nevelő között kiépüljön egy érzelmileg színezett kapcsolat, és megélje a gyerek az egyéni bánásmód élményét, ami csökkenteni képes az átmeneti veszteség okozta fájdalmát.

A vizsgálatok alapján a gyerekek emlékeiben élénken élt az az aggodalom a beszoktatás időszakából, hogy nem ismerték a többi gyereket. Ezt jól oldhatja a nevelő névbeillesztős dalokkal, akár több nevet is magába foglaló mondókával.

 

Például: Ingó-bingó kikeleti nádszál… (Forrai, 2004, 248. o.) dal nevekkel:

Ingó-bingó kikeleti nádszál,

várnak Zsófi odaki a háznál.

Reccsen-roppan jegenyefa kéreg,

várnak Julcsi köszönteni téged.

Vagy mókázhat a nevelő azzal, hogy „nem talál valakit”, nem tudja, hol keressen valakit a sok gyerek között, és a gyerekek segítenek neki a dal éneklése alatt megtalálni, akit keres: A gúnárom elveszett… (Törzsök, 1996, 114. o.) átköltve, ahol a rímek megmaradására figyelni kell:

Az én Petim elveszett, keresésére megyek,

nincsen annak más jegye, más jegye,

sötétbarna a szeme / pókemberes cipője / Fejes Péter a neve.

 

Keresheti egy talált tárgy, valamelyik ruhanemű „gazdáját”: Ennek a kislánynak… (Forrai, 2004, 147. o.) dal átköltésével:

 

Ennek a zokninak nem jutott párja,

jaj, de megharagszik,

majd máskor jut neki, jobban iparkodik.

Kácsa, kácsa, piros kácsa, ki zokniját nem találja,

keressen magának.

 

Vagy eljátszhatja, hogy elfelejtette, hogy kinek az ágya melyik ágy, és szomorkodhat az ággyal együtt: Elvesztettem páromat… (Forrai, 2004, 204. o.) dalt variálva:

Elvesztettem páromat, bennem alvó lányomat,

jer haza lányom, Zsani nevű lányom!

 

A gyerekek emlékeztek rá, hogy milyen rossz volt, hogy nem ismerték az óvoda napirendjét, nem tudták, mi mi után következik.

A gyerekeknek nincs kiforrott időérzékük, nem tudják felmérni, hogy mi meddig tart, mi mikor kezdődik a napi tevékenységek között. Segíthetnek ebben az olyan dalok, mondókák, hangszeres jelzések (csengettyűhang, kolomp, furulyaszó stb.), amiket beillesztünk a napirendbe.

Például dalunk lehet rendrakáskor a Most viszik, most viszik, Danikáné lányát…, (Forrai, 2004, 187. o.) vagy a Libuskáim egyetek… (Forrai, 2016, 107. o.), Bárdos Apag-apak halandzsa-dala vagy a Rétre hívó (Bárdos, 1995). Mosdóba készülődéskor a Cibri, cibri gombostű… (Gyöngy, 2015, 280. o.), udvarra készülődéskor a Cincom láncom cérna… népi gyermekdal vagy a Hipp, hopp, itt is, amott is… népdal.

 

Altatáskor sok nevelőnek természetes, hogy énekel, akár dal-kívánságokat is teljesít. Lehet az anamnézisek felvételekor arról is tájékozódni, hogy mik a család lefekvéshez kapcsolódó szokásai, van-e dal, ami ismerősen csenghet majd a gyermeknek.

Megfigyelhetjük, hogy kinek melyik a kedvenc dala, mondókája, vagy kereshetünk verset, mondókát, dalt az állandó átmeneti tárgyakhoz kapcsolódóan, hogy ezzel közelebb kerüljünk a gyermekhez. A kötődés kialakítása a nevelő számára igen tapintatos, tudatos „feladat”.

Bábozhatunk is, a báb köztudottan jó eszköz az érzelmek kivetítésére. Tulajdonságokkal, érzésekkel ruházhatjuk fel, és ezek megjelenhetnek az ő beszédében, éneklésében. Énekelhetünk vele szomorkás hangvételű dalt, vágyódást tükröző dalt, ahol nem a szöveg tartalma a meghatározó, hanem az érzelmi, hangulati üzenet: Rózsa szirma harmatos… (Forrai, 2004, 249.), Repülj, repülj… (Forrai, 2016, 55. o.) vagy a Hegytövi fák szlovák dal (Törzsök, 1996, 161. o.)

A báb bújós dala lehet: Szállnak, szállnak… (Törzsök, 1995, 224. o.) vagy Csoóri Sándor: Hívogató című verse.

Vidító dal lehet: Széles az én kedvem ma… (Törzsök, 1996, 36. o.), a Kinek van jó kedve… (Gyöngy, 2015, 300. o.), a Hát, rajta, gyere szép Kata… német dal (Törzsök, 1996, 224. o.), és az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt… népdal.

A bábozás során lehetőséget adhatunk a gyerekeknek arra, hogy ők találják ki a báb által tükrözött érzéseket, gondolatokat. A nevelő segítheti ezt szöveg nélküli dallam-dúdolással vagy ismerős mondóka hangoztatásával úgy, hogy abban világosan tükröződnek hanghordozás, hangszín, hangerő, hanglejtés által az érzések, hangulatok (elkeseredett, bánatos, elesett, mérges, bosszankodós, vidám, viccelődős stb.). A gyerekek kitalálhatják azokat az eseményeket, amik a bábbal történhettek, és lehet ötletük a gyerekeknek a báb megvigasztalására, megnyugtatására is.

 

 

Írta: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna 

megjelent az Óvónők kincsestára kötetben.

Még nem előfizetőnk? Ezen azonnal változtatni kell!
Fizessen elő kiadványunkra a képre kattintva!