„…ez olyan kaland, amiben minden embernek helyt kell állnia: meg kell ismernie a félelmet, a szorongást, hogy ne vesszen el amiatt, hogy soha nem félt, vagy amiatt, hogy elmerült a szorongásban; aki tehát megtanult méltó módon félni, az tanulta a legtöbbet” – Kierkegaard, 1993
Írta: Dr. Madarassy-Szücs Anna, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosjelölt, Vadaskert Kórház és Szakambulancia
Nem is olyan régen a gyermekkori szorongásos zavarokra viszonylag ritkán megjelenő és kisebb megterhelést jelentő kórképként gondolhattunk. Napjainkra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati társadalmakban a szorongásos kórképek előfordulási gyakorisága mintegy 5–20 százalék a gyermek- és serdülőkorú populációban, mely alapján ezeket a leggyakoribb gyermekpszichiátriai betegségek közt tartjuk számon.
A lányok érintettsége másfél–kétszerese a fiúkénak, a nemi arányban tükröződő különbség nagyon korán, már az 5 évesek közt megjelenik. A szorongásos zavar egyike a legkorábban jelentkező és legstabilabb kórlélektani zavaroknak, kevés a spontán, segítség vagy kezelés híján is megjelenő tünetcsökkenés. Ismertek azok az összefüggések is, hogy a gyermekkori szorongásos zavarok kockázati tényezőként szerepelnek a fiatal felnőttkorban diagnosztizált szorongásos és hangulatzavarok, szerhasználat kialakulásában, és sok esetben az iskolai teljesítményromlás hátterében is oki szerepűek.
A szorongás evolúciós értelemben létfontosságú, adaptív funkciójú készenléti állapot[1]. A túlélés fontos eszköze, hiszen jelzi a veszélyt, és ezáltal menekülésre késztet, vagy felkészíti a szervezetet a küzdelemre[2]. Élettani szempontból a központi idegrendszer menekülési reakciójának együttese, melynek célja, hogy erőfeszítéseink, figyelmünk és minden egyéb reakciónk segítse az adott szituáció legjobb megoldását.[3]
A kóros szorongás
Kóros szorongásról, szorongásos zavarról csak abban az esetben beszélünk:
- ha a menekülési reakció túlzó, funkciórontó (és nem az életkornak megfelelő);
- ha indokolatlan (jelentéktelen inger is kiváltja).
A pedagógusok számos esetben könnyen felismerik tüneteit, vannak azonban kevésbé egyértelmű jelei is a szorongásnak, melyek könnyen megtéveszthetők lehetnek, nem csak az oktatók számára.
A szorongás gyakran a szülők előtt is hosszan rejtve marad, csak a gyermek éli meg annak szenvedésnyomását. Az ilyen, internalizációs zavarban a szorongáshoz kapcsolódó jelenségek és tünetek sokszor csak a gyerek érzelmi életében mutatkoznak meg, és számára, nem pedig a környezete számára jelentenek nehézségeket, ezért fennállásának kérdését különösen fontos megfelelő körültekintéssel megközelíteni.
Az általánosan ismert tünetek közé tartoznak a következők:
- a gyermek számonkérés során, teljesítményhelyzetben izgul: izzad a tenyere, kipirul vagy elsápad, nem kap levegőt, elakad a hangja, elsírja magát, rágja a körmét,
- keveset és/vagy halkan beszél, spontán kevéssé kezdeményez,
- baráti kapcsolatai számukat tekintve elmaradnak a kortársaiétól,
- visszahúzódó, bátortalan, félénk.
Kevésbé ismert tünetek lehetnek:
Testi tünetek: ezekkel általában a gyermekorvos, de sok esetben a pedagógus is találkozik.
Leggyakrabban többek között
- fejfájásról,
- hasfájásról,
- hányingerről,
- szédülésről számolnak be a gyermekek.
- Kérdésre gyakran szapora szívverésérzést, remegést, zsibbadást, fáradékonyságot, alvási nehézséget is panaszolnak.
Viselkedésben tetten érhető tünetek:
- a szülőtől való elválás nehézségei, rituálék,
- indulati kitörések, halogatás,
- szemkontaktus elkerülése,
- váratlan eseményekre adott túlzónak tűnő reakció, figyelmetlenség,
- koncentrációs nehézség, lobbanékonyság,
- önbizalomhiány,
- irracionális félelmek, negatív gondolatok,
- közös feladatokban, közösségi programokban való részvétel kerülése.
A szeparációs és generalizált szorongásról, a szorongások kialakulásáról az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunkban olvashatnak többet előfizetőink.
Még nem előfizető? Ismerje meg a terméket, olvasson még néhány érdekes írást, és ha meggyőződött a kiadvány hasznosságáról, meg is rendelheti!
[1] Aaron T Beck – Gary Emery – Ruth L. Greenberg: A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula Kiadó, Budapest, 1999.
[2] Ágoston Gabriella – Füredi János: A pánikbetegség és fóbiák epidemiológiája.: In: Bánki M. Csaba (szerk.): Pánik és fóbiák. Cserépfalvi, Budapest, 1995.
[3] Arató Mihály – Túry Ferenc: Mindennapi lelki szenvedéseink. Pánikbetegség, kényszerbetegség, fóbiák, evési zavarok, depresszió. Grafit Kiadó, Budapest, 1995.
