A figyelem fejlődése, a megfelelő idejű, mélységű koncentráció kialakulása és jelenléte elengedhetetlen feltétele az iskolai tanulásnak, ezért a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt fontos szerepe van abban, hogy az iskolába lépő gyermek képes legyen a koncentrált figyelemre.

Az óvodáskorú gyermek figyelmi jellemzői 

Az óvodás gyermek figyelmi állapota függ a veleszületett temperamentumtól és az aktivitás szintjétől is, valamint befolyásolja az is, mit csinál éppen a gyermek. Ha valamilyen új játékkal játszik, valami számára érdekes tevékenységet végez, arra hosszabban tud odafigyelni. Megfigyelhető, hogy a kijelzőt, tévét hosszasan tudja nézni, hiszen az mozog, változik. Éppen ezért nehéz erre pontos számokat mondani, inkább azt lehet megállapítani, mekkora az az időtartam, ameddig megfigyelések szerint képesek a gyerekek elfoglalni magukat és egy dologra koncentrálni.

Az interneten és a szakirodalomban fellelhető számadatok nagy különbségeket mutatnak, az elfogadható adatok a 3-4 éves korosztály esetében az 5-10 perc, az 5-6 éves korosztály esetében a 15-20 perces figyelmi kapacitás.

Az óvodáskorú gyermekre 3-4 éves korban az önkéntelen figyelem jellemző. Arra képes figyelni, ami érzelmileg megragadta, ami iránt kellően felkeltették az érdeklődését, ezért fontos a felnőtt részéről a motiváció, a hangulati megalapozás. Az óvodás gyermek figyelme könnyen fluktuál (vándorol), elterelődik. Ezek miatt egy tevékenység során nem elég egyszer motiválni, hanem újabb és újabb „kedvcsinálással” kell fenntartani a figyelmét. Az életkori szakasz végére figyelme tartósabbá válik.

Óvodáskorban a figyelem sokszor perszeverál (leragad) egy-egy dolognál, eseménynél, ami őt érzelmileg megragadta, emiatt nehezebben tud váltani újabb megfigyelnivaló felé, így figyelemmegosztása eleinte gyenge (pl.: amíg egy kisgyermek csak 1-2 tárgyat képes egy adott idő alatt megfigyelni, addig egy óvodás 2-3-at, később többet is). Az önkéntelen figyelem szándékos figyelemmé változik, ha a gyermek felismeri a megfigyelt tárgy érdekességét, és intellektualizálja azt.*

Mit tehet a szülő? Hogyan segíthetjük a koncentrálóképesség fejlődését?

• Csökkentsük az ingereket!
• Legyen állandóság a gyermek életében!
• Teremtsük meg a lehetőségét, hogy ki tudja pihenni magát! !
• Vigyük szabad levegőre!
• Keressük meg, mi az, ami igazán leköti!

Mit tehet az óvodapedagógus?

Biztosítsunk teret, időt, megfelelő eszközöket a tapasztalatszerzésre! Tudjuk, hogy minden óvodáskorú gyermek érdeklődő, kíváncsi. Célunk, hogy a nevelés–fejlesztés változatos tevékenységeken keresztül, elsődlegesen a gyermek szabad játéka által valósuljon meg, hiszen az óvodás gyermek elsődleges s fő tevékenysége a játék. A gyermekeknek kínáljunk változatos tevékenységeket, eszközöket, amelyeken keresztül tapasztalatokat szerezhetnek a természeti és társadalmi környezetről, teremtsünk lehetőséget olyan helyzetekre, ahol vizsgálódhatnak, megbeszélhetik a különböző jelenségeket. A világ felfedezése közben ösztönözzük őket magyarázatkeresésre! A gyermekek a játékon, saját tevékenységeiken keresztül szerzik az élményeket, amelyek ébren tartják bennük a vágyat a környező világ megismerésére, a tanulás örömének átélésére.

Vegyük figyelembe az egyéni érdeklődést, az egyéni sajátosságokat! Olyan tapasztalatszerzést biztosítsunk a gyermekek számára, amely tág teret biztosít az egyéni érdeklődésre, hiszen a gyermek által kedvelt tevékenységekben hosszabb ideig fenntartható az aktivitás, alkotókedv. A gyermekek spontán szerzett tapasztalatait, ismereteit rendszerezzük, célirányosan bővítjük, és biztosítjuk élethelyzetekben való gyakorlásukat oly módon, hogy fejlődjenek megismerő-, kognitív képességeik és kreativitásuk.

Biztosítsunk olyan légkört, helyzetet, melyben a gyermekek minél többször átélhetik a felfedezés örömét! Teremtsük meg az érzelmekre épülő, szeretetteljes, biztonságos légkört, a közös élmények sokoldalú, együttes feldolgozásának lehetőségét. Ebben az érzelmi biztonságot nyújtó környezetben biztosítjuk a gyermekek képességeinek, tevékenység-szükségleteinek kibontakozását.

Biztosítsunk elegendő lehetőséget a mozgásos tevékenységekre! A központi idegrendszer érési folyamata és a mozgásfejlődés egymással szoros egységben biztosítja az értelem fejlődését.** A mozgás az egyik legfontosabb eszköz, amelynek segítségével hatni lehet az idegrendszerre. Az idegrendszer érése által fejlődik a beszéd, a gondolkodás, a figyelem, mely megalapozza az iskolába lépéshez szükséges pszichés funkciókat. Ezért biztosítsunk elegendő lehetőséget és eszközt a szabad játék során mind a csoportszobában, mind az udvari életben a mozgásra, valamint az irányított tevékenységekben is, például a mindennapi testnevelés során.

*Dr. József István PhD, főiskolai docens – Fejlődéspszichológia, 2009

**(Dr. Katona)

Szerzők: Metzger-Madarász Natália – gyógypedagógus, Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat;  Metzger Balázs – általános főigazgató-helyettes, Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat

Cikkünk teljes terjedelmében az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunkban olvasható.