Hagyományos vagy/és digitális?

Melyiket válasszuk? Pedagógusként mindenképp dönteni kell-e egyik vagy másik forma mellett? Jó vagy rossz lehet önmagában bármelyik? A digitális eszközök hogyan vannak jelen az óvodáskorúak életében?

A felnőttek, a szülők és a pedagógusok szerepe meghatározó az „okoseszközök” használatában: mintát adnak, és kontrollként kell funkcionálniuk. Ezeket az állításokat az óvodások IKT-eszköz-használatára vonatkozó kutatás is igazolja. Az eredmények megerősítik, hogy létezik digitális nevelési stílus, ami a szülők IKT-eszköz-használatával kapcsolatos viselkedésmintázatokban ragadható meg: hogyan és mire használják az eszközöket, milyen szerepet töltenek be az okoseszközök az életvitelükben, akár a munkájukban, mennyire engedik beáramlani a családjuk életébe, a gyerek nevelésébe.

A gyerekek digitális nevelésének kulcsa a szülők kezében van, következésképpen a pedagógusok szülőkkel való együttműködése, felvilágosító munkája, attitűdformálása szükséges lehet.

A kutatók eredményei szerint eszközhozzáférésben nincs nagy különbség, a vizsgálatban részt vevő családok mindegyike rendelkezik valamilyen eszközzel. A családok nagy része „technológiagazdagnak” nevezhető, vagyis többfajta IKT-eszközt is birtokol. A megvizsgált óvodások egyharmadának van saját „okoseszköze”. A legelterjedtebb digitális eszköz minden korcsoportban a vizsgálat szerint a mobiltelefon, az érintőképernyős „okostelefon”.

Az eszközök elérhetősége mellett jelentős tényező a szülői felügyelet, az ellenőrzés a használat időtartamában, gyakoriságában, a tartalmak kiválasztásában. Mikor és mennyi ideig, milyen gyakorisággal lehet helye a gyerek tevékenységeiben, beépül-e és milyen szereppel a mindennapi tevékenységekbe? Hogyan befolyásolja az ingerekben bővelkedő aktivitás a gyerek figyelmének, érdeklődésének alakulását? Átalakítja-e a család, a gyerek napirendjét? Mennyire tud elmerülni a hagyományos tevékenységekben?

Ugyanezeknek a kérdéseknek lehet relevanciája az okoseszközök óvodai alkalmazásában is. Integrálható-e, kell-e integrálni ezeket az eszközöket az óvodai napirendbe. A döntés a szülők és a pedagógus kezében van. A kommunikáció kötelező, a döntést a szülőkkel közreműködve kell meghozni, tiszteletben tartva a családi szokásokat, kompetenciákat. A szülők tájékoztatása az eszközök használatáról, pedagógiai funkciójáról segíthet az aggodalmak eloszlatásában, de a végső döntés csak konszenzusra épülhet.

Az okoseszközök pedagógiai alkalmazása meghatározza a napirendben való elhelyezést is. Meghatározott helye, ideje lehet az alkalmazásuknak, mindig szakmai indokok alapján és soha nem öncélúan, puszta időtöltésként, szórakoztatásként. Az óvodai tevékenységformákban így nem lehet helye, csak alkalmazott informatikaként, a tanulási folyamatot támogató, kiterjesztő vagy kommunikációt segítő eszközként vonható be. A szülők gyakran alkalmazzák motivációként, büntetésként vagy „digitális bébicsőszként” az okoseszközöket. Azért lehet veszélyes, mert ez a tevékenységhez való kötődést erősítheti.

A már idézett IKT-eszközökre vonatkozó kutatás feltárja, hogy az óvodáskorúak általában mese-, filmnézésre, zenehallgatásra használják, a körükben kevésbé jellemző a videojátékozás. Az óvodai zenehallgatásban jól használhatóak ezek az eszközök, a belső képteremtésre épülő tevékenységekben, a mesehallgatásban viszont csak azoknak van helyük, amelyek kellő szerepet hagynak a gyermeki képzeletnek, inspirálják a „belső mozi” működését, hogy kiteljesedhessenek az irodalmi alkotások lélektani, elaborációs funkciói.

A nyelvi, irodalmi nevelési folyamatba integrálhatóak a digitális eszközök, az egyéni és a csoportos, kooperatív munkaformákat is forradalmasíthatják: segíthetik az együttműködést, kapcsolódást tesznek lehetővé olyanok számára is, akik a hétköznapokban egymásnak elérhetetlenek: autista, hallássérült, látássérült, mozgássérült, szelektív mutista gyerek is bekapcsolódhat a kommunikációba.

Minden érintett számára garanciát jelentenek a rögzített elvek: a digitális világ beépítése a nevelésbe mindig csak eszköz, soha nem cél vagy öncél; az óvodapedagógus irányítása, felügyelete az eszközök használatának időtartamában, gyakoriságában és nem utolsósorban tartalmában.

 

Írta: Zóka Katalin 

Megjelent a Fejlődés és fejlesztés az óvodában kötetben