Az alábbi zenei elemekkel átszőtt játékos tevékenységek előkerülhetnek a nap bármely szakában, felszabadult játékhoz vagy fejlesztő feladatokhoz kapcsolódóan, délelőtti játékidőben, vagy a délutáni kötetlen tevékenységbe ágyazottan, ad hoc vagy direkt formában.
Izgalmas játék és nagy logikai felfedezés, amikor adott ideig villogó labda vagy más villogó, ketyegő játéktárgy – ami fix időkeretet ad – kerül be a zenei játékok középpontjába. Ezekhez az adott időkeretekhez igazíthatjuk mondókázásunk, dalunk tempóját. Például keressük azt a tempót, ami alatt épp be tudjuk fejezni a dalt vagy mondókát, addigra, mire a villogás/hanghatás abbamarad. Felfedezzük, hogy ha hamarabb végzünk, vagyis tovább villog, akkor lassítanunk kell a tempónkon, nyújtanunk kell az időt. Ha mi futunk ki az időből, nem tudjuk végigmondani vagy -énekelni, amit szeretnénk, akkor gyorsítanunk kell tempónkon.
1-2 dobókockával dobhatunk, és a véletlenszerűen kapott pöttyökből megpróbálhatunk ritmusképleteket, motívumokat alkotni, és keresni hozzájuk dalból/mondókából a ritmusnak megfelelő szövegrészt. Például öt pöttyöt dobtunk, tá titi tá tá ritmust kreálunk, ami azonos a Bíbici Panna… mondóka kezdő motívumával. Vagy nyolcat dobtunk, az lesz a ritmusunk, hogy titi titi titi titi, „felfedezzük”, hogy a Bújj, bújj, itt megyek… kezdetű dal utolsó motívuma ilyen ritmusú („harmadikra rátalálok”).
Dallamot tudunk bújtatni olyan zseblámpával, karácsonyi égősorral, aminek a ki- és bekapcsolása egy mozdulattal megoldható, és ahhoz egy hangi jel (kattanás) kapcsolódik. Képzeletben barlangban járhatunk, és sötétben nem énekelünk, nem zajongunk, mert félelmetes a sötét, de ha felkapcsolódik a zseblámpa, bátran, hangosan énekelünk tovább. Amikor magunkban énekelünk, hallatjuk az egyenletes lüktetést, mint a barlangban a cseppkövekről lecsöppenő vízcseppeket.
Kedvelt játéka a gyerekeknek, hogy egy zsákba belegyűjtenek tárgyakat. A zsákba belenyúló gyerek becsukja a szemét, kitapogatja a tárgyat, és mond róla egy ritmizált, motívumnyi terjedelmű mondatot. (Ha szükséges a nevelő korrigálja, és a helyes változatot megismétli a játszók csoportja. Majd valaki megnevezi, hogy mi lehet a kiválasztott tárgy, amit előhúz majd a zsákból. Másik változata a játéknak: Zsákba rejtünk állatfigurákat, majd valaki kitapogat egyet, ha felismeri, akkor énekli az Én elmentem a vásárba… dalt, behelyettesítve az állatot, utánozva a hangját. Végül „megveheti”.
Ellentétpáros memori lapokat osztunk szét a játszók között. Mindenki mond a saját kártyájáról egy ritmizált mondatot, és amikor mindenki sorra került, megpróbáljuk kitalálni, kinek ki lehet a párja.
A fentebbi színes karikákba most tárgyakat, játékokat keresünk, olyanokat, melyek ugyanannyi szótagszámúak, mint a karikák színei: kék, fűzöld, tűzpiros, citromsárga.
Uno, Solo vagy Ligretto kártyajátékok számkártyáiból minden játékosnak adunk például kettő egyest, kettő kettest, kettő hármast, kettő négyest. A nevelő egy dalt énekel, közben egy ritmushangszert olykor-olykor megszólaltat. A gyerekeknek figyelni kell és számolni. A dal végén a kártyáikból úgy emeljenek fel lapokat, hogy a számosságuk annyi legyen, amennyi hangot számláltak. Spontán fedezik fel a számok bontásának sokféleségét.
Egy másik játékváltozat: A nevelő, éneklése közben tá szün (1)/tá tá (2)/titi tá (3)/titi titi (4) ritmusképletet hangoztat, ezeket felismerve, menet közben a gyerekek kiválasztják a megfelelő számot mutató kártyákat, és sorban egymásra teszik. A végén ellenőrzik a számkártyák sorrendjét. (Komoly figyelemmegosztó képességre van itt szükség!)
Bízom abban, hogy a játékötletek továbbgondolást indítanak el, és további kreatív ötleteket ébresztenek az óvodáskorúakkal foglalkozó pedagógusokban.
Írta: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, megjelent az Óvónők kincsestára kötetben.
Rendelje meg, és a módszertan házhoz jön!
